Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-214

2ík. országos ülés 1907 november 11-én, hétfőn. 241 Szterényi József államtitkár: Nekünk nincs tisztázni valónk egymás közt! Lengyel Zoltán : A t. államtitkár ur azt mondotta, hogy e javaslat mérföldjelző a magyar politika történetében. Hát tényleg mérföldjelző, de nem abból a szempontból, mint az igen t. államtitkár ur jelezte, hogy ez a javaslat nagy politikai eredményt jelentene, hanem abból a szempontból, hogy az első autonóm vámtarifát magának a függetlenségi pártnak kell megszavazni ugy, hogy mégsem csinálja meg a külön vámterületet. Ez tehát mérföldjelző, de nem az ország részére, hanem a függetlenségi párt részére. Mert ezzel feladja egész előző álláspontját. (Ellenmondások.) Feladja azt az álláspontját, hogy külön vámterületet csakis vámsorompók felállításával ismer el külön vámterületnek, minden egyebet pedig fából vaskarikának tekint. Kossuth Ferencz ezt mondotta 1899. június 21-én (olvassa) : »A Bánffy-kormány találta ki azt a csodálatos alkotást, a melyet nem lehet másként nevezni, mint fából vaskarikának : az önálló rendelkezés alapján fentartott közös vámterületet. Ez a találmány, mint lidércznyomás nehezedik a mostani kormányra, és fog nehezedni minden következő kormányra«. Szterényi József államtitkár: Akkor közös vámtarifa-javaslatról volt szó, most pedig önálló vámtarifáról! Lengyel Zoltán : Majd azt is elintézzük ! Azt mondja továbbá Kossuth Ferencz (olvassa) : »Ha csak két ut lenne a kormány előtt: a vámszövetség megkötése, vagy az önálló vámterület felállítása, akkor, ha a vámszövetség meg nem köthető, lehetetlen volna a magyar kormányt és a magyar országgyűlést rákényszeríteni arra,hogy egy harmadik utat válaszszon«. Ez már nem is a harmadik, hanem a negyedik, mert szavakban más, de lényegében nem más, sőt rosszabb, mint az előző. (Olvassa) : >>De most nem ugy van, mert a Bánffy kormány feltalált egy harmadik utat, és azt a jelen kormány is magáévá tette. Végzetszerű volt tehát, nézetem szerint, az a tény, hogy a Bánffy-kormány ezt a harmadik utat feltalálta ; ezzel egy óriási politikai hibát követett el és újra és újra ismétlem, hogy megnehezítette a jelen kormány és minden következő kormány helyzetét«. Hát, t. ház, fából vaskarika biz ez ! Még pedig czifrábban kifaragott vaskarika, a mint az előző. Nern is épen olyan fából való, hanem sokkal korhadtabból, mert azóta elteilett nyolcz álló esztendő, a mi alatt tanulhattunk és a melyet fel kellett volna használni a függetlenségi pártnak, akkori álláspontja szerint, az önálló vámterület tényleges kivivására. Mert Kossuth Ferencz beszéde végén egy határozati javaslatot nyújtott be, a mely igy szól (olvassa) : »Utasittatik a kormány, hogy haladéktalanul tegye meg az intézkedéseket az ország természetes joga és a fönnálló törvények által követelt önálló vámterületnek tényleges létesítésére és vámvonalakkal körülvételére ugy, hogy a tényleges önálló vámterület a vámsorompók fölállításával a már megszavaKÉPYH. NAPLÓ. 1906 1911. XIII. KÖTET. zott provizórium lejártával, vagyis 1900 január 1-én életbe lépjen. Zajos tetszés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.« Szterényi József államtitkár: Helyes ! (Helyeslések.) Lengyel Zoltán : Ez igenis mértföldjelző, de nem a magyar politikai életnek, nem a kormánynak, hanem csak a függetlenségi politikának szempontjából, mert ezen alkalommal egy kicsit máskép színezve és megfestve, de mégis olyan békát kell lenyelni, a melyet mi igen sokszor etettünk meg a szabadelvű párttal és a melynek lenyelését mindig elleneztük. A t. államtitkár ur azt mondja, hogy most más a helyzet, hogy a tarifa most nem olyan mint az előző, hanem hogy ez egy önálló és magyar vámtarifa és hogy ez előkészítője az önálló vámterületnek. T. képviselőház ! Be fogom bizonyítani, hogy ez nem önálló, nem magyar tarifa és nem előkészítője az önálló vámterületnek, hanem ellenkezőleg, ezt eláztatja sokkal jobban mint az előző és 1917-ben még annyira sem lesz meg a helyzet a külön vámterület felállítására, mint ma. Azért csak kecsegtetnek a jövendővel, hogy most szavazzuk ezt meg, 1917-ben pedig verjék a fejüket a falba azok, a kik akkor a kormányon lesznek. Szterényi József államtitkár: Erre kíváncsi vagyok ! Lengyel Zoltán : T. képviselőház ! Az igen t. államtitkár ur visszament a harminczadok korába. Egy történelmi tanulmánj^t volt szives előadni, a melyet élvezettel hallgattam és tanultam is belőle. En a harminczadról nem sokat tudok, nem is törődöm vele, mert azt eltemettejnár a föld és ugy gondolkozom, hogy minek nekem azt felásni; de jellemző, hogy mikor az önálló magyar vámtarifát nagy vívmányként terjesztik elő, a harminczadok korával kell indokolni a nagy különbséget az az akkori és a mostani állapotok között. Miért nem megy az államtitkár ur az 1899. évi XXX. vagy az 1898. évi I. t.-czikkig vissza ? Szterényi József államtitkár: Azt is idéztem. Lengyel Zoltán : Vagy miért nem hivatkozik a tavalyi esztendőre és miért nem hivatkozik az osztrák törvényre ? Itt már kicsi lett volna a differenczia, kicsi lett volna a nemzeti vívmány; a harminczadok korával szemben elhiszem, hogy nagy a különbség ! De ezt az eredményt nem a jelenlegi kabinet hozta létre, hanem a szegény Istenben megboldogult Deák Ferencz, mert ő a 67- es törvényben kivívta mindazt, a mi ki van viva, azóta nem vívtunk ki semmit, egy hajszálnyit sem, egy gondolatot sem, sem formában, sem lényegben, sem szavakban, sem eredményekben. (Mozgás a baloldalon.) Ezt vagyok bátor bizonyítani. Ez a vámtarifa nem önálló vámtarifa, még csak a neve sem az. Hiszen ha önálló, miért nem irták rá, hogy törvényjavaslat az önálló magyar autonóm vámtarifáról. 31