Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-214

240 Í?Í4. országos ülés 1907 november 11-én, hétfőn. akkor nemcsak nekünk kell szakitanunk a mi vámtarifánkkal, hanem világszerte más berendezésnek kell helyet foglalnia, és más berendezés fog helyet foglalni. Akkor is becses alapul fog szolgálni a magyar törvényhozásnak ez az önálló magyar vámtarifa. (Helyeslés.) Nem kivánom a t. ház türelmét hosszabb ideig igénybe venni. (Halljuk ! Halljuk!) Ezeket kívántam tisztán a t. ház előtt leszegezni és pusztán csak még arra az egy körülményre kivánnék röviden kitérni, hogy 1917-ig a szabad forgalom alapján állva, ez a vámtarifa természetszerűleg Ausztriával szemben nem érvényesülhet, sőt ezen javaslat egyes rendelkezései egyenesen fentartják azt az állapotot, a mely szerint bizonyos vonatkozásokban a két állani kormánya egyetértő eljárásra van utalva. Nevezetesen ezen javaslat 22. és 23. §-a. A dolog természetében fekszik, hogy a szabad forgalom elve mellett a vámtarifa egymás közti forgalmunkban nem érvényesülhet. Ez azonban nem változtat ezen vámtarifa nagy jelentőségén és nem. csökkenti annak becsét. Nagy közgazdasági kérdésekben nem a pillanatnyi eredmény a fő, hanem a biztositék a jövőre, akkorára megszerezni az eszközöket egy hathatós, önálló, nagy arányú jiolitika követhetésére. a mikor az időpont arra elkövetkezett; és a mikor el fog következni, rendelkezni fogunk az eszközzel. Ezért ajánlom a t. háznak a javaslatot elfogadásra. (Elénk helyeslés és taps.) Elnök : Következik ? Szent- Királyi Zoltán jegyző: Lengyel Zoltán ! Lengyel Zoltán : T. ház ! Igen sajnálom, hogy az igen t. államtitkár úrral beszédem után sem vagyok egy véleményen, sőt ő még megerősített beszédem előtt való felfogásomban. Ezt fogom beszédem elején most vázolni, mielőtt azonban erre rátérnék, az igen t. előadó urnak egy reflexiójára kell felelnem, nehogy ugy nézzen ki a dolog, mintha a tényállásnak nem felelt volna meg az, a mit én múltkor mondottam, holott én csak epizódszerűen hoztam fel azt a tényt, hogy az ő előadói jelentését visszaadta a bizottság azért, hogy ebben a kényszerhelyzetet jobban domborítsa ki. Laehne Hugó előadó: Nem azért! Lengyel Zoltán: En az eljárásból, akkor, mikor a bizottsági ülésen jelen voltam, azt következtettem, hogy a függetlenségi szempontok kidomboritása miatt adták vissza a jelentést. A t. előadó ur további munkálatait nem ismerem, mert a bizottság ülésein részt nem vettem. Ha ismertem volna, akkor tudnám, hogy nem ezen indokokból adták vissza, vagy nem ez lett a visszaadás következménye. Én tehát arra kérem az előadó urat, kössünk ebben a dologban békét, vagy legalább fegyverszünetet és állapítsuk meg. hogy visszaadta a bizottság a jelentést és én szívesen elfogadom, hogy az ujabban beterjesztett jelentésből nem maradtak ki a függetlenségi szempontok. Rátérek most már az igen t. államtitkár ur beszédének egyes részleteire. Azt mondja az államtitkár ur, hogy sajnálatos, hogy a miniszter ur ma nem jöhetett el személyesen. Szterényi József államtitkár: Mert beteg! Lengyel Zoltán : Egészségi szempontból, tényleg' sajnálom. Szterényi József államtitkár: Máskép is sajnálatos. Lengyel Zoltán : A tényállás tisztázása szenijjontjából azonban ez tökéletesen mindegy és pedig azért, mert itt van a miniszter urnak beszéde, a melylyel 1906. május 29-én beterjesztette ezt a törvényjavaslatot, — másfél évvel ezelőtt — megvan a miniszter urnak 1899. évi június 21-iki beszéde, a melyekben ezen kérdésekre vonatkozólag véleményét elmondotta és itt vannak nálam az osztrák javaslatok is; így tehát azt hiszem, egészen tisztán megállapíthatjuk a dolgot ugy, a mint van. Szterényi József államtitkár: Erre vonatkozólag osztrák javaslat nincs ! Lengyel Zoltán : Az erre vonatkozó osztrák törvény! Igazán jó dolognak tartom, hogy nem a t. miniszter ur jött ezt a javaslatot előadni, mert mi a t. miniszter úrtól anno dazumal és minden időben nem ezt a javaslatot vártuk, hanem vártuk az önálló vámterület tényleges megvalósítását, így igen jó, hogy a t. államtitkár ur jött el ennek a javaslatnak beterjesztésére, az a t. államtitkár ur, a ki egész megelőző életében a közös vámterületnek volt szószólója. Szterényi József államtitkár: Soha! Lengyel Zoltán: Es tagja volt annak a kabinetnek, a mely ezt a kényszerhelyzetet előidézte, hogy t. i. önök szerint az önálló vámterület tényleg meg nem valósitható. Azt mondja az igen t. államtitkár ur, hogy ipari fejlődés lehetséges a közös vámterület alapján is. Én erre közbeszóltam, hogy Kossuth Ferencznek nem ez a véleménye. Alapítom pedig ezt Kossuth Ferencz 1900. évi márczius hó 2-ikán megtartott beszédére, a mely azt mondja, hogy »mindaddig, míg a közös vámterületet fentartják, ezzel a magyar ipart kellően fellendíteni egyszerűen teljes lehetetlenség !« Szterényi József államtitkár: Kellően! Lengyel Zoltán : Az igen t. államtitkár ur azt mondta: elő tudunk készülni a tényleges közös vámterület alapján ; meg tudjuk csinálni az iparfejlődést ezzel is, a mely minden rázkódás nélkül visz bennünket át a különválásba. Nem tudom, az igen t. miniszter ur ezen kijelentésre is felhatalmazta-e az államtitkár urat, vagy pedig megmaradt a t. miniszter ur most is az 1900-ik évben elfoglalt álláspontján ? Szterényi József államtitkár: Gyenge ! Lengyel Zoltán : Én a miniszteri beszédet tartom most is autentikusnak és kérem az államtitkár urat, méltóztassék ezt a kérdést a miniszter úrral egymásközt tisztába hozni.