Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-213

213. országos ülés 1907 i Ezt a politikát ugy itten, mint Horvátország igaz közvéleménye előtt is le fogjuk leplezni. (Élénk helyeslés a baloldalon és jobbfélől.) A t. képviselőház meg fog győződni arról, hogy ha mi eddig türelemmel vártuk a változás politikáját, most már elérkezett a cselekvés politikája (Halljuk! Halljuk!), a mely Horvátországban sem az erőszakban fog nyilvánulni, hanem azon pozitiv intézkedésekben, a melyekkel az hozzáférhetővé lesz téve mindenkinek, a ki a Magyarországgal való összetartozandóságnak és uniónak igaz, őszinte barátja és nem mellékes tendencziákat, vagy nagyhangon egyéni érdekeket és feltűnési czélzatokat akar érvényesíteni. (Elénk helyeslés a baloldalon és jobbfelöl.) Konstatálom, hogy a t. képviselő ur nem volt j ogositva ilyen kérdést intézni hozzám; nem volt jogositva azt föltételezni rólam, hogy én vagy minisztertársaim erőszakos rezsimet akarunk Horvátországban bevezetni. De nem volt jogositva ezt föltételezni arról a bánról sem, a kinek becsületes múltja és becsületes politikai tendencziája minden tekintetben azonos a mienkkel. Ugron Gábor : Nem kalandor ! Wekeríe Sándor miniszterelnök: Ezért az én feleletem erre a feltevésre az, hogy azt mint jogtalan feltevést egyszerűen visszautasítom. (Elénk helyeslés és taps.) Mazsuranics Bogoszláv (horvátul beszél). Elnök : Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a miniszterelnök ur válaszát ? Kérem azokat, a kik tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház többsége tudomásul veszi. Hencz Károly jegyző': Szmrecsányi György! Szmrecsányi György : T. képviselőház! Mielőtt interpclláczióm indokolását előadnám, engedje meg nekem a t. ház, hogy kijelentsem, miszerint engem ezen interpelláczió megtételénél semmiféle személyi érdek nem vezet. Én skandalumokkal foglalkozni nem óhajtok, annál kevésbbé ilyeneket előidézni; nekem ez nem kenyerem, ezt átengedem másoknak, ä kiknek arra talán nálam több hivatóttságuk van. Ha ezzel a kérdéssel foglalkozom, teszem ezt azért, mert nemcsak a legutóbbi időben, hanem ezt már megelőzőleg sok évvel is, a Gschwindt-féle szeszgyárnak a főváros területéről való kitelepítése tárgyában oly sok egymásnak ellentmondó különös hír keringett, hogy ezek a közönség egy nagy részében joggal a legnagyobb bizalmatlanságot teremtették. Azt hiszem, hogy a közérdeknek teszek szolgálatot, a mikor a ház előtt ezt felhozom, és kérem a pénzügyminiszter urat, hogy ebben a kérdésben felvilágosításokat adni szíveskedjék. Az Üllői-ut sarkán levő Gschwindt-féle szeszes élesztőgyár részvénytársaság gyártelepe ellen még 1899-ben az a panasz merült fel, hogy az tüzrendészeti és közegészségügyi szempontoknak egyáltalában nem felel meg és hogy az egész környéket veszélyezteti. Ennek folytán a VIII. kerületi elöljáróság, mint arra hivatott iparhatóság, megtartotta a gyári szemlét, a miből kifolyólag határozatot hozott, melylyel kötelezte a gyárat arra, hogy a vember 9-én, szombaton. 223 közegészségügyi és tüzrendészeti szempontokból kifogásolt állapotokat szüntesse meg, azaz átalakításokat, módosításokat vigyen keresztül a gyár telepén. Ezen határozat ellen felebbezést nyújtott be a részvénytársaság a főváros tanácsához. Miután azonban ezek az átalakítások oly nagy anyagi áldozatokat igényeltek, hogy a gyárnak büdzséjébe mélyen belevágtak, ennélfogva jogi képviseletről gondoskodott a gyár és megnyerte képviselőjéül a főváros egyik legelőkelőbb ügyvédét. Ennek a közbenjárásával. . . Hódy Gyula: Ki az ? Szmrecsányi György : Ennek a közbenjárásával sikerült aztán kivinni azt, hogy a tanács . . . (Elénk felkiáltások : Ki az az ügyvéd ? Nevezze meg !) Kérem, mint mondtam, személyekkel egyáltalában nem óhajtok foglalkozni. Nagy Dezső : Általános gyanúsítás ! (Zaj.) Szmrecsányi György : Nem engedem magamat provokáltatni, (Zaj.) mert kijelentettem, hogy nekem nem czélom a skandalum előidézése. Majd megméltóztatnak győződni beszédem végén arról, hogy a tárgyilagos hangot mindvégig iparkodom megtartani. Ettől semmiféle közbeszólások által nem engedem eltérittetni magamat. (Mozgás.) A határozatot a tanács megváltoztatta olyképen, hogy az elöljáróságnak a költséges beruházásokra vonatkozó intézkedését a minimumra redukálta. Egyúttal a részvénytársaság részéről benyújtottak egy előterjesztést a tanácshoz, a melyben az a propoziczió foglaltatott, hogy a gyár kitelepítése iránt tétessenek intézkedések. A tanács az előterjesztések ezen része felett napirendre tért, kijelentvén, hogy ezzel foglalkozni nem óhajt. A kik, t. képviselőház, ezen kérdéssel foglalkoztak . . . Wekerle Sándor miniszterelnök: Mikor volt ez? Szmrecsányi György: 1899-ben, illetőleg 1900 elején. A kik ezzel a kérdéssel foglalkoztak, t. ház, és tudják azt, hogy a Gschwindt-gyárra nézve mit jelent a kitelepítés kérdése, azok egyértelműen megegyeznek abban, hogy a gyárra nézve óriási anyagi előny származik ebből, és pedig azért, először mert a főváros területéről vidékre telepítve, olcsó telek állna rendelkezésére, melyen aránylag csekély költséggel nagyobbíthatja meg magát a gyártelepet, míg üzemét jobb, olcsóbb és általában könnyebb feltételekkel folytathatja, a mi a budapesti nehéz viszonyokkal szemben tetemes megtakarítást jelentene ; másodszor pedig — és ez a leglényegesebb — mert felszabadul ezáltal a gyárnak óriási telke, a minek következtében a telekspekulácziónak és más egyebeknek is a legtágabb tér nyilik. (Igaz ! Ugy van !) T. ház ! Az 1899 : XXII. t.-czikk rendelkezéseinek megfelelőleg, ha ez a gyár jelenlegi helyéről kitelepittetik, ezáltal természetszerűleg szeszkontingensének kérdése is érintve lesz. Vagyis, ha hatósági intézkedéssel sikerül azt a gyártelepet