Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-213

212 213. országos ülés 1907 november 9-én, szombaton. bennünket a jövőre is és azért kérem a t. képviselő­házat, hogy ez irányban adott válaszomat tudo­másul venni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Hencz Károly." T. képviselőház ! A miniszter­elnök ur válaszát köszönettel tudomásul veszem, engedje meg azonban az igen t. miniszterelnök ur, hogy válaszára néhány megjegyzést tehessek. Sajnálom, hogy a mikor ezeket a szerencsétlen embereket ezek a vállalatok elbocsátották, ezek az áldozatok a bujtogatóknak voltak áldozatai. És mégis, a mikor a társulat embereit visszavette, azt tapasztaltam, hogy elsősorban épen azokat vette vissza, a kik a tömeget felbujtogatták. Bocsánatot kérek, itt bizonyos tendenczia van, a mit én nem tudok kívülről megitélni. De nagy elkeseredést szül ez érdekeltek között maga az a látszat is, a mit igazol az a tény, hogy a kimara­dottak között körülbelül 200-an vannak olyanok, a kik már 17—20 évig, sőt húsz esztendőn tul is szolgáltak, a kik ott lettek nyomorékokká vagy betegekké, a kik tehát most azzal a nem minden jogos látszat nélküli panaszszal állanak elő, hogy őket az ő jogos nyugdijuktól akarta a társulat megfosztani, midőn 20 évi szolgálat után őket egyszerűen kidobj tlj cl nyomornak teszi ki csak azért, hogy a társulatnak nagyobb haszna legyen azáltal, hogy egészen uj, kezdő embereket vesz fel. Ha igy volna a dolog, akkor már a humaniz­mus nevében is tiltakoznom kellene ilyen ember­telen eljárás erén. Hiszem és merem reménylem a kormánytól, hogy jóindulatát és befolyását oly irányban fogja ezen társulatoknál latba vetni, hogy ezek a szerencsétlen áldozatok, a mennyire csak lehetséges, visszavétessenek, (Helyeslés.) hi­szen mód van rá, mert ugy tudom, hogy ujabb vonalak fognak létesülni. Ezekre e gyakorlott embereket lehetne alkalmazni. Egyébként a t. miniszterelnök ur válaszát köszönettel tudomá­sul veszem. Gr. Batthyány Tivadar: Megtiltották, hogy nem szabad nekik hazafias szervezetbe belépni! Ma sem. szabad ! Elnök : Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a miniszterelnök urnak Hencz Károly képviselő ur interpelláczójára adott válaszát: igen vagy nem. (Igen !) Kijelentem, hogy a ház a választ tudomásul veszi. Következik a miniszterelnök ur válasza So­mogyi Aladár képviselő urnak a budapesti kerü­leti betegsegélyző és munkáspénztárnál előfor­duló rendetlenségek tárgyában a kereskedelem­ügyi m'niszterhez intézett interpelláczió'ára. WekerLe Sándor miniszterelnök: T. képviselő­ház ! Somogyi Aladár képviselő ur a múlt év deczember 19-én a következő interpellácziót intézte a kereskedelemügyi miniszter úrhoz (olvassa): »Van-e tudomása a miniszter urnak arról, hogy a budapesti kerületi általános munkás­betegsegélyző pénztár Abbáziában a dr. Gold­ner Adolf tulajdonát képező u. n. szanatórium­ban munkásokat helyezett és helyez el üdülés végett ?« »Van-e tudomása a miniszter urnak arról, hogy ezen szanatóriumnak csúfolt épületek beren­dezése a lehető legkezdetlegesebb, s hogy a hiányos berendezés és rossz ellátás miatt a fenti pénztár igazgatóságánál panaszok emeltettek ?« »Van-e tudomása a t. miniszter urnak arról, hogy a vizsgálatot teljesitett főorvos a panaszo­kat alaposaknak jelentette, s hogy a pénztár igazgatóságához beadott ezen jelentésében az állapotokat, melyek a szanatóriumban uralkod­nak, olyanoknak jelzi, a milyenek hazánkban az intézet bezáratását vonnák maguk után ?« »Van-e tudomása a t. miniszter urnak arról, hogy ezen előfordult botrányos állapotok daczára a betegsegélyző pénztár igazgatósága 10 éves szerződést kötött ezen abszolúte megbízhatatlan emberrel : dr. Goldner Adolffal, a mely szerint 50 ág}*at 10 évre bérbe vett 1« »Szándékozik-e a t. miniszter ur intézkedni, hogy ezen szerződés haladéktalanul felbontassék ?« Mielőtt a balesetbiztosítási törvény folyó évi Julius 1-én életbe lépett volna, mi az egyes magán­pénztárakra felügyeleti jogot abban a tekintetben, hogy minő terhes szerződéseket köthetnek, nem gyakorolhattunk ; ennélfogva annak a kérdésnek érdemébe, hogy miért kötöttek ilyen szerződést, helyes-e ez a szerződés vagy sem, nem bocsátkoz­hattunk, hanem igenis, már az interpellácziót meg­előzőig és annak következtében is, miután a kor­mánynak tudomására jutott, hogy csakugyan me-' rülnek fel ezen intézet ellen panaszok, a mennyiben a betegek nem megfelelő elhelyezésben és ápolásban részesülnek és azon kivül a veszélyes tüdőbetegek nin­csenek annyira elkülönítve, hogy a többiek egészsége veszélyeztetettnek ne volna tekinthető : két rend­beli vizsgálat folytattatott le. Az első vizsgálatnál hiányok konstatáltatok. Ezután azonban javult a helyzet, s a későbbi, a második vizsgálat folytán — mert a felmerült panaszok orvosoltattak —• egy minden méltányos igénynek megfelelő szanatórium állíttatott fel, a mely további kifogásokra, pana­szokra okot nem szolgáltat. Ez a mai állapot. Hogy terhes-e ez a szerző­dés, ennek bírálatába nem bocsátkozhatom, mert ismétlem, hogy ezen uj törvény hatálybalépte előtt felügyeleti jogunk ebben a tekintetben nem volt. Most azonban,a mint méltóztatnak tudni,a munkás­biztositási hivatal gyakorolja a felügyeletet és a jövőre kötendő szerződések tekintetében már fel­ügyeleti joga van nemcsak abban a tekintetben, hogy megfelelő ellátásban részesüljenek az ápoltak, hanem abban is, hogy az illető egyesületeknek és pénztáraknak anyagi érdekei is megfelelő gondo­zásban részesüljenek. Miután tehát ezen korábban kötött szerződé­sek érvényére befolyást nem gyakorolhattunk, miután az ápoltakra vonatkozó bajok időközben megszüntettettek, csak annyit Ígérhetek a keres­kedelemügyi miniszter ur nevében a t. képviselő

Next

/
Thumbnails
Contents