Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-213

213. országos ülés 1907 november 9-én, szombaton. 213 urnak, hogy a felügyeleti jogot az arra illetékes munkásbiztositási hivatal által igen szigorúan fogjuk gyakorolni, ugy abban a tekintetben, hogy a betegek megfelelő ápolásban és ellátásban részesittessenek, mint abban, hogy az illető pénztár anyagi érdekei megóvassanak. (Helyeslés.) Somogyi Aladár: T. ház! A miniszterelnök ur válaszát tudomásul veszem. Azonban méltóztassék megengedni, hogy egy megjegyzést tegyek a válaszra, nevezetesen pedig arra, hogy nem volt felügyeleti joga a miniszter urnak az egyesületekre. Engedelmet kérek, ha a kereskedelemügyi miniszter urnak nem is volt talán felügyeleti joga, de mindenesetre volt a belügyminiszter urnak, mert tudvalevő, hogy minden egyesület felett a végső hatóságot a belügyminiszter kéjjezi. Már pedig, ha visszaélés fordul elő valamely egyesületben, a belügyminiszternek hivatalból kötelessége közbenjárni. Hogy visszaélések történtek, azt a legjobban bizonyítja az igen t. miniszterelnök urnak válasza. Végtelenül sajnálom, hogy a vizsgálat alkalmával ezek tényekben nem konstatá Itattak, mert én olyan tényeket soroltam fel, a melyeknek nem azt a konklúziót kellett volna maguk után vonniok. hogy uj részvénytársaságra ruháztassák át ez a szerződés, illetőleg, hogy megnyugodjak abban, hogy a részvénytársaság . . . Wekerle Sándor miniszterelnök: Részvénytársaság ? Somogyi Aladár . . . igen, mert részvénytársaság vette át a szanatóriumot — teljesiteni fogja kötelességét, hanem azt, hogy a szerződés felbonttassék. Tudtommal ezt a régi szerződést, a melyet a kerületi betegsegélyző pénztár Goldner Adolffal kötött, s a melyet azután átruházott a részvénytársaságra, a munkásbiztositó pénztár átvette. Engedelmet kérek, de ha átvette, azt hiszem, lesz majd elég felügyeleti szerve is arra, hogy a szerződés megtartassék. Tudomásul veszem a miniszterelnök ur válaszát. (Helyeslés.) Elnök : Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a miniszterelnök urnak a kereskedelemügyi miniszter ur nevében adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen !) A válasz tudomásul vétetik. Következik a miniszterelnök ur válasza Samassa János képviselő urnak a kereskedelemügyi miniszter úrhoz a magyar államvasutak ügykezelésében előforduló hiányok és mulasztások tárgyában intézett interpellácziójára. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. ház! (Halljuk ! Halljuk !) Samassa János képviselő ur folyó évi január hó 16-án a következő kérdést intézte a kereskedelemügyi miniszter úrhoz (olvassa) : »Van-e tudomása a kereskedelemügyi miniszter urnak arról, hogy a magyar államvasutak igazgatósága miként és különösen a miskolczi üzletvezetőség hivatalos eljárásában annyira befolyásolható, hogy intézkedései, a melyek épen ugy a vonatok közlekedésére, beosztására, az általános adminisztráczióra stb., miként a magyar államvasutak tulajdonát képező nyilvános épületek bérbeadására, s alkalmazottaival való igazságtalan bánásmódjára vonatkoztak, a közérdeket mélyen sértik, sőt veszélyeztetik, illetve az államvasutakra is hátrányosak ? Szándékozik-e a miniszter ur ezekről pontos tudomást szerezni és erélyesen intézkedni, a bebizonyított túlkapásokat és szabálytalanságokat szigorúan megbüntetni, ugy hogy a jövőben egyéni és egyéb meg nem engedhető érdekeknek a közérdek rovására ezen hivatalok le ne köthessék magukat; egyben, hogy az igazgatóság és üzletvezetőségek mindennemű ténykedéseinek megbízható ellenőrzés nélkül a vasúti alkalmazottak ne legyenek kitéve ?« A t. képviselő urnak azon általánosságban tartott interpellácziója olyan vádakat tartalmaz, a melyek konkretizálva nincsenek és ezért a kereskedelemügyi miniszter ur kénytelen volt felkérni a képviselő urat, hogy konkrétebben formulázva adja elő ezen vádakat, hogy azok megbirálás tárgyává legyenek tehetők. A dologból kitűnt az, hogy a t. képviselő ur először is a vonatmozgósitás tekintetében azon panaszkodott, hogy a gyorsvonat Kálkápolnán nem áll meg, másodszor, hogy a mátravölgyi vasútnak az egri vonalhoz való csatlakozása hiányosan történik. 'Ezek voltak a vonatmenetre vonatkozó kifogások. Engedelmet kérek, de mindenekelőtt megjegyezni bátorkodom, hogy itten talán az üzletvezetőség hatáskörét meghaladó intézkedésekről van szó, tehát az üzletvezetőség méltányosan nem illethető ilyen vádakkal a miatt, mert a vonatokat meg nem állítja. Ez nem az ő hatáskörébe tartozik. A t. képviselő ur kívánságának megfelelőleg ezek a vonatmenetek, a mennyire lehetett, szabályoztattak. Kápolnán a gyorsvonat megállíttatott és a nyári menetrendbe ez már be is volt állítva. Nagyon természetes, hogy az kifogás tárgyává nem tehető, hogy ez a megállás csak ideiglenesen, t. i. október elsejéig állapíttatott meg, mert az eredménytől kellett függővé tenni azt, hogy vájjon a kálkápolnai megállás a forgalmi és a közlekedési viszonyok terén csakugyan olyan általános szükségletet képez-e, hogy érdemes ezen megállást fentartani, vagy pedig az csak egyeseknek kivételes kényelméül szolgál. Ezen eredményhez képest fog azután a vonat továbbra is ott megállani. A mátravölgyi vasút csatlakozás-hiányai, a mennyire lehetséges, az uj menetrendben orvosoltattak. (Helyeslés.) A t. képviselő ur még kifogásolta a füzesabonyi vendéglő bérbeadásának meg nem engedhető szabálytalan voltát. Erre vonatkozólag vagyok bátor megjegyezni, hogy a korábbi bérlő az üzletvezetőség hozzájárulása nélkül, sőt — a mint kifejezik magukat a hivatalos iratokban, —