Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-200

22 200. országos ülés Í9W helyeztetett, hogy ez az adó fel fog emeltetni, s hogy az adó Ausztriát illeti. Á tárgyalási előzmények azt látszanak igazolni — és erre az álláspontra helyezkedtek az előbbi kormányok is — hogy az adónak emelése csak 1'2%-ig volt akkor tudva előttünk, a mi a 4-4% kamatozásnak felelt volna meg. Mig az osztrákok azt vitatták, hogy az adó őket illetvén, csak a 16%-os adónak megfelelő tényleges 4-2%-os alapon történhetik a tőkésítés. Ezt a vitás kérdést, kapcsolatosan a domániális kölcsönnel, akként rendeztük, hogy először is a domániális kölcsönre nézve megállapítottuk egyezményileg azt, hogy e kölcsön törlesztése után kamatainak 30%-kával fog államadóssági járulékunk apadni. Megjegyzem e tekintetben, hogy az osztrák kormány mindig azon az alapon állt és ez budgetjében 1868 óta változatlanul kifejezésre is jutott, hogy a domániális kölcsönnek kamataira, a mi államadóssági járulékunkból csak 23'8%-a a domániális kölcsön kamatainak esik. Mi magasabb százalékot vitattunk. De a 23-8% mellett szól az, hogy akkor, midőn az államadóssági járuléknak érczben fizetendő része állapíttatott meg, ez a rész a domániális kölcsön bevonásával ene nézve is csak 23-8%-kal lett megállapitva. Kerkapoly volt pénzügyminiszter 30% alapján állott, a mit akkor az osztrákok sem vontak kétségbe. (Nagy zaj a baloldalon.) Ezekre az előzményekre való tekintettel most ezen 30%-ban történt megállapodás, ugy hogy ezen 30% arányában 1912-ben, midőn a domanális kölcsön törlesztve lesz, 1,980.000 korona kamattal és a domanális kölcsön után első 300.000 korona törlesztési járulékkal, vagyis együttvéve 2,280.000 koronával fog apadni a mi államadóssági járulékunk. Az ezen összeg s a tiszti bizotsitékok kamataira eső összeg levonásával fenmaradó összeg tőkésittetik azután egyezmény alapján 4.325%-kal. Ez annyit tesz, t. képviselőház, hogy mi ezen egyezmény folytán 49,974.000 korona tőkével kevesebbet leszünk kénytelenek visszafizetni, mint az osztrákok által eredetileg követelt összeg lett volna. (Helyeslés.) Ezen viszony csak ugy volt rendezhető, hogy nemcsak ezen összegnek ekként való számítását biztosítottuk, hanem egyúttal azt a kötelezettséget is vállaltuk, hogy azon időtől kezdve, midőn Ausztria konvertálja ezt a kölcsönt, mi 22 esztendő alatt viisszafizetjük ezt a kölcsönt, még pedig visszafizetjük akként, bogy, ha az első tíz esztendőben történik a visszafizetés, az általam jelzett számítás alapján, ha pedig később történik, minden esztendőben 1

/

18-del terhesebb feltételek alapján történik a visszafizetés. Hogy mi ezt eszközölhessük, ebbe csak ugy mehettünk bele, hogy Ausztria kötelezte magát, hogy a mennyiben még forgalomban vannak, kívánatra konverzióra felhívja az államadósság czimleteit és a mi czimletemkre nézve ugy a pupilláris biztosíték melletti elhelyezések, valamint egyéb október 16-án, szerdán. elhelyezések tekintetében ugyanazokat a kedvezményeket adja meg Ausztriában, a mely kedvezmények saját ezimleteit illetik, megadja pedig nemcsak az akkor kibocsátandó czimletekre nézve, hanem azokra a kötvényekre nézve is, a melyeket egy később bekövetkezendő konverzió alkalmából újból fog esetleg a magyar állam, kibocsátani. En azt hiszem, t. képviselőház, hogy ezen régóta húzódó ügynek rendezése gazdasági biztosítottságunknak egyik előnyét képezi. Oly feltételeket kötöttünk ki, a melyek mellett valóban particzipálhatunk egy konverzió előnyeiben. Hogy milyenek lesznek ezek az előnyök, ennek számításába bocsátkozni nem kívánok, de az e tekintetben előterjesztett javaslat indokolásában részletesen feltüntettem, hogy mik lesznek az előnyök az árfolyamok különbözősége szerint. Abból kitűnik, hogy ha 94%-os árfolyamot veszünk alapul, akkor is 939.915 korona lesz azon évi előny, a mely reánk vár; mig, ha 100%-os alapon sikerülne a kibocsátás, akkor az évi előny 4,383.000 koronát tesz. Miután kétségtelen, hogy a konverziót akkor leszünk képesek keresztülvinni, midőn Ausztria akarja bevonni ezeket a kötvényeket, tehát csak kis különbözettel számítva, az osztrák papírok akkori árfolyamához képest és azon körülményre való tekintettel, hogy az osztrák papírokkal ezen konverzióra kibocsátandó papírjaink tökéletesen parifikáltatnak, azt hiszem, nem vagyok illúzióban, ha 2^4 milliónál nagyobbra teszem azt az évi megtakarítást, a mely ezen egyezmény folytán reánk fog hárulni. Engedje meg a t. ház, hogy a bankügyre vonatkozó megállapodást (Halljuk ! Halljuk !) szószerint olvashassam fel, (Helyeslés) a mint az az osztrák kormánynyal létesíttetett (olvassa) : »A bankügy rendezése nem képezi ugyan közvetlen anyagát a két állam közötti kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozásáról szóló szerződésnek, de azzal oly szoros összefüggésben van, hogy a két kormány már ama czélra való tekintettel is, hogy minden tekintetben tisztázzák a helyzetet, nem mulasztotta el, hogy e kérdés tekintetében is meg ne állapodjék egymással. Az oszták-magyar bank érvényben levő szabadalma azonban még 1910. végéig tart, s a szabadalom meghosszabbítása iránti kérelem az alapszabályoknak megfelelően legkorábban ez év végére várható. Csak e kérelem alapján lesz a szabadalom megírj itásának kérdése végérvényesen eldönthető. A két kormány egyetért abban, hogy az általános pénzügyi helyzetre való tekintettel ajánlatos és a két állam érdekében áll, hogy a banknak a szabadalom meghosszabbítása iránti alapszabályszerü kérelme alapján vele tárgyalásba bocsátkozzék. Ha a szabadalom meg lesz hosszabbítva (Halljuk! Halljuk!), akkor a jegybank közösségének tartamára fenn lesz tartandó az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződés is. Ha a szabadalom nem lesz meghosszabbítva, s ennélfogva az érme- és pénzrendszerre vonat-