Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-200

2őő. országos ülés 1907 kozó 1892. évi szerződés érvényét veszítené, a kölcsönös állami pénzügyi szolgáltatások és kötelezettségek akként telj esitendők, illetőleg számolandók le, kogy az 1892. évi XVII. t.-ozikkben megállapított pénzegység, vagyis az arany korona lesz mint érték-mérő alapul veendő. Ez az alapelv tartandó szem előtt azon állami jövedékek és egyéb az állammal szemben teljesítendő szolgáltatásoknál is, a melyekre vonatkozólag a két állam között szerződéses szabályozás áll fenn. (Jelesül a fogyasztási adótételekre vonatkozólag.) Á két kormány bekatóan megbeszélte továbbá a készfizetés felvételének kérdését is, a mely összefügg a bankkal. Ez a rendszabály képezi az érme- és pénzrendszerre vonatkozólag 1892. augusztus 2-án kötött szerződés 21. czikke értelmében befejezését az érme- és pénzrendszer reformjának. Tényleg 1903-ban törvényjavaslatokat is terjesztettek elő a kormányok, a melyek szerint felnatalmaztattak volna, kogy az osztrák-magyar banknak, jegyeinek törvényes érezpénzre való beváltására vonatkozó s egyelőre felfüggesztett kötelezettségét alkalmas időpontban hatályba léptessék. Ezt a ozélt a két kormány következetesen szem előtt fogja tartani s már most megegyezett abban, hogy az esetben ha a bank-kérdés rendezve lesz és a nemzetközi pénzpiaezon normális viszonyok állanak be, erre vonatkozólag törvényjavaslatokat fognak a törvényhozás elé terjeszteni. Ha az osztrák-magyar bank fennálló szabadalma a kölcsönös kereskedelemügyi és forgalmi viszonyok szabályozásáról szóló szerződés tartamaira bármi okból nem ujittatik meg, a két kormány a jegybank ügyének akkor szükségessé váló uj rendezése előtt oly megállajjodásokat fog létesíteni, a melyek alkalmasak arra, hogy a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozásáról szóló szerződés határozmányainak végrehajtását biztosítsák, nevezetesen megakadályozzák, hogy a pénzérték esetleges különbözőségéből eredő hatások (Halljuk ! Halljuk !) a két állam közötti szabad forgalmi czélzatát meghiúsítsák vagy bef olyásolhassák.« Ez az a pont t. ház, a mely iránt megállapodásra jutottunk az osztrák kormánynyal. Felolvastam egész terjedelmében, bizonyságául annak, hogy a bankkérdés feletti elhatározás szabadságát nemcsak a törvényhozás részére fentartottuk, hanem e tekintetben még a kormány tagjai sincsenek megkötve. (Élénk helyeslés és éljenzés. Elénk felkiáltások haljelöl: Éljen az önálló bank !) Most áttérek a legnehezebb kérdésre, a kvóta kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) A kvóta kérdésénél figyelembe kellett vennünk, hogy habár közvetlenül talán nem, de közvetve ugy gazdaságunkra, mint pénzügyeinkre nézve is ujabb előnyöket biztosit az uj szerződés. Figyelembe kellett vennünk, hogy már tiz esztendeje nincs a kvóta egyezményileg törvény által megállapítva. Pedig a békés fejlődésnek és gazdasági megerősödésnek egyik feltételét az képezi, hogy a békés megegyezés az október 16-án, szerdán. 23 egész vonalra kiterjedjen. (Igaz I ügy van !) Figyelembe kellett vennünk, hogy a kvóta kérdésénél az osztrákok részéről támasztott követelmények folytonosan fokozódó irányt mutatnak és hogy a mai kvóta, ha hosszabb időre egyezményt akarunk kötni, különben sem lett volna semmi körülmények közt az ő magatartásuk folytán fentartható, mig a kvótának hosszabb időre való megállapításával határt szabunk a messzebb menő igényeknek. Figyelembe kellett vennünk végre azt is, t. képviselőház (Nagy zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk!), hogy önálló törekvéseinknek és különösen államjogi önállóságunknak már ezen szerződésben való biztosítása csak ujabb impulzust ad a fokozottabb kvótakövetelésre. (Zaj a baloldalon Halljuk !) Mindezeknek figyelembe vételével és lelkiismeretes mérlegelése után annak, hogy ugy gazdasági fejlődésünk, mint megerősödésünk érdekében, ugy nemzeti konszolidácziónknak és bérviszonyainknak biztos kézzel való irányítása érdekében, mint egész politikai helyzetünkre való tekintettel nem harezra, hanem az egész téren békére van szükségünk (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon. Mozgás és zaj a baloldalon.), akkor, a mikor azon meggyőződésre jutottunk, kogy e nélkül megegyezés nem köthető : az az elhatározás érlelődött meg bennünk, hogy habár súlyos, de békés viszonyok között, államháztartásunknak nagy kereteire való tekintettel még sem elviselhetetlen terhet vállalunk s a kvótaemelésbe bele kell mennünk. (Nagy zaj és mozgás a baloldalon.) Lengyel Zoltán : Tessék megtapsolni ! (Folytontartó nagy zaj és nyugtalanság.) Wekerie Sándor miniszterelnök: Es ezért a kvótára vonatkozólag a következő megállapodás létesült a két kormány között (olvassa) : »A kiegyezési törvények értelmében, jelesül az 1867 : XII. t.-cz. 19. §-a értelmében, a kvótakérdés feletti megegyezés elsősorban a kvótabizottságok hatáskörébe tartozik, a melyek javaslataikat »az illető felelős minisztériumok befolyásával dolgozzák ki«. Ennek megfelelően a magyar kvóta-bizottság megválasztása iránt még a mai ülés folyamán határozati javaslatot fogok benyújtani és a cs. kir. osztrák miniszterelnök szintén megfelelő eljárást követ. A két kormány továbbá megegyezett abban, hogy az őket alkotmányosan megillető befolyás utján oda fognak hatni, hogy a két kvóta-bizottság, a melyeknek tanácskozása lehetőleg siettetendő lesz, a közösügyi költségek hozzájárulási arányának, a viszonyoknak megfelelő, uj szabályozása iránt megegyezzék. Az esetre, ha e két küldöttség egybehangzó határozata megfelelő idő alatt létre nem jönne, kötelezte magát a két kormány, hogy lehetőleg a kvóta-bizottság jelentésének előterjesztésével egyidejűleg törvényjavaslatot terjesztenek a törvényhozás elé a közösügyi költségekhez való hozzájárulásról és hogy mindenképen oda fognak hatni, hogy ez a törvényjavaslat a törvényhozás által elfogadtassék.