Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-210

174 210, országos ülés 1907 november 6-án, szerdán. vényjavaslata; 5. az állami és törvényhatósági alkalmazottak nyugdijának szabályozásáról (írom. 584, 610) a belügyminiszter törvényjavaslata ; 6. a vármegyei közigazgatás rendezéséről szóló 1891 : XXXIII. t.-cz. hatályon kiviil helyezéséről (írom. 685,607) a belügyminiszter törvényjavaslata. Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatképen kimondom. Következnek az interpellácziók. Soron van ? Hencz Károly jegyző: Ivánka Imre! Ivánka Imre: T. ház! Egy évszázados kérdés, mely a közbiztonságot nemcsak nálunk, de bizonyos mértékben más országokban is veszélyezteti, inditott engem arra, hogy interpelláljak. (Halljuk!) Már több mint száz éve annak, hogy József császár, az oláhczigány- vagy vándorczigányügynek . . . Egy hang (balfeUl) : Horvát czigány! Ivánka Imre: ...első rendezője, sirba hullott és mit látunk ? Azt, hogy ma még ugyanazok az állapotok uralkodnak részben nálunk, de uralkodnak más európai államokban is. (Halljuk! Halljuk!) Ma is megesik, hogy egy vidéki törvényszék egy év alatt 33 oláh czigányt büntetett meg rablás-, gyilkosság és gyújtogatás miatt; ma is megesik még az, hogy gyakran egy bolygó karaván kirabol egy elhagyatott falut, a hol a férfilakosság a mezőn dolgozik és az oláh czigányok a legnagyobb bestialitással, szinte már nem emberi módon rabolnak, fosztogatnak és erőszakoskodnak a védtelen nőkkel és gyermekekkel. (Mozgás.) Ebben az évben egy nagy tragédiát is szült ez, egy nagy rablást, a mely az egész ország figyelmét erre a kérdésre terelte. Az ország minden részében izgatott lett a vidéki lakosság, mert a városi embernek fogalma sincsen arról a kárról és veszélyről, a melyet az oláh czigányoktól a vidéki lakosság szenved. Ez az izgatottság, a mely különösen az én szűkebb hazámban, Nógrádban igen nagy, inditott arra, hogy interpelláljak. A mai viszonyok között és a mai eszközökkel a közigazgatási hatóságoknak teljesen lehetetlen az oláh czigányok fölött erőre kapniok. Minden megyének más és más szabályai, más és más jogszokásai vannak. Az egyik megye szigorúan fogja őket és a főszolgabírónak drákói jogok állanak rendelkezésére. Más megyében azonban teljes elnézésben részesülnek, így az oláh czigányok az egyik vármegyéből a másikba bújnak, az egyik jogszokás alól a másik alá menekülnek. Nagy hiba még az is, hogy az oláh czigány oknak tulaj donképen naczionáléját veimi lehetetlen, mindegyiknek öt-hat neve, öt-hat foglalkozása, öt-hat lakhelye van. Ilyen népet még a büntetőtörvénykönyvvel sem lehet megfékezni. A dánosi nagy katasztrófa után az ország nagy része azzal a várakozással van eltelve, hogy végre ezek az állapotok szanáltatnak, szanáltatnak olyan irányban, hogy egy állandó, az egész országot felölelő, esetleg törvényhozási intézkedés fog tétetni, a mely az oláh czigányok ügyeit szabályozza, esetleg kényszertelepités utján, esetleg más útonmódon. Látjuk, hogy József császár munkája nem volt eredménytelen, mert hiszen ezrekre rug azoknak a czigányoknak a száma, a kiket József császár letelepített és a kik az országnak hasznos, munkás polgáraivá váltak. A mi akkor sikerült, talán sikerülne ma is. Nem akarok az ügy érdemére kiterjeszkedni, csak kérdést óhajtottam a belügyminiszter úrhoz intézni, vájjon mit szándékozik cselekedni ezen tarthatatlan és az ország vidéki lakosaira valóban veszélyes állapotok tekintetében. De nemcsak országosan szabályozandó a dolog, hanem nemzetközileg is. Azt hiszem, a t. ház nagy része nem tudja azt, hogy a mi oláh czigányaink, a kikről azt hisszük, hogy nincsen hazájuk, gyakran három-négy hazába tartoznak. Én találkoztam egy czigánynyal, a kinél a következő okmányokat találtam : Nagykőrös városa részéről iparhatósági igazolvány lókereskedésre, Brest városában, Francziaországban be volt jegyezve mint dockmunkás és végül Karlsbad fürdőhelyen mint hordár. Tehát ez a czigány három országban tartózkodik, illetőleg három országban rabolhat és lophat. Hiszen a mi bajaink meg vannak másutt is. Francziaországnak épen annyi baja van a Romanichel-ekkel, mint nekünk a czigányokkal, az angol G-ipsy ép ugy lop lovat, mint a mi czigányunk. És megtörténik gyakran az a furcsa eset, hogy egy czigánykaravánt egyik állam sem akar befogadni. Épen a nyáron történt, hogy S váj ez és Francziaország határán egy oláhczigány-karaván három hónapig vesztegelt,mert hol az egyik államból kergették lei, hol a másikból. Ezeken az állapotokon csakis nemzetközi utón lehetne segiteni olyanformán, hogy minden államban egyformán szigorú törvényeket, egyformán szigorú szabályokat alkalmazzanak a mai kornak ezen nomádjai, ezen félvad rablói ellen. (Élénk helyeslés.) Hoffmann Ottó : Egészen vadak ! Ivánka Imre: Ezért bátor vagyok a belügyminiszter úrhoz a következő interpellácziót beterjeszteni : (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa.) »Interpelláczió a belügyminiszter úrhoz az oláh vándorczigány-kérdés rendezése tárgyában. 1. Hajlandó-e a belügyminiszter ur egy országos akcziót indítani, esetleg törvényhozási intézkedést kezdeményezni az oláhezigányügy alapos rendezése czéljából ? 2. Hajlandó-e a belügyminiszter ur a többi érdekelt középeurópai állammal érintkezésbe lépni, hogy az oláh vándorczigány-kérdés nemzetközileg is rendeztessék ?« (Elénk helyeslés.) Elnök: Az interpelláczió ki fog adatni a belügyminiszter urnak. Következik ? Hencz Károly jegyző: Pilisy István! Pilisy István: T. ház! Telántettel az idő előrehaladott voltára s tekintettel arra, hogy a ház türelmét nem akarom próbára tenni, egész