Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-210

164 210. országos ülés 1907 Dezsőről, hogy ő ezt ugy akarja elérni, hogy a magyarság által lakott területeket kerekítse ki, hanem minden esetre ugy értelmezi ezt, hogy a többi fajokat az államhatalom utján a mag3^arságba akarja beolvasztatni. Én azt tartom, hogy ilyen politika lehetetlen Magyarországon, lehetetlen, mert ig gtalan a mostani században azt hirdetni, hogy valamelyik fajnak joga van a másikat a legnagyobb kincsétől, nyelvétől, nemzetiségétől megfosztani. Ez képtelenség, valamint képtelenség, vagy legalább Ízléstelenség azt mondani, hogy ezt a dinasztia érdeke is megkívánja. Hódy Gyula: Ki mondta ? Petrovics István: Báró Bánffy Dezső! Én nem ismerem el sem az államnak, sem semmiféle faktornak a világon azt a jogát, hogy olyasmit vegyen el valakitől, a mit nem adott. Sem az államnak, sem más tényezőnek nincsen joga arra, hogy egy a nem magyar népeket nemzetiségüktől, nyelvüktői megfoszsza és nemzetiségének romjain épitse fel azt a Bánffy Dezső báró által kontemplált egységes magyar nemzeti államot. Az én tételem, a melyet az általunk annak idején beterjesztett felirati javaslatból meritek, az, hogy Magyarországnak pohglottnak kell maradnia, ha azt akarjuk, hogy jövője biztosítva legyen. Hiszen láthattuk a napokban az Ausztriával folytatott tárgyalások során, hogy azért kellett Ausztria előtt meghátrálnunk, mert az ország gyenge, és azért gyenge, mert konszolidálva nincsen, azért, mert Magyarország népességének fele része, a nem magyar nemzetiségek, nincsenek megelégedve. A nemzetiségi kérdést kell tehát megoldani, de nem ugy, mint báró Bánffy Dezső mondotta. ReÖk Iván: Azért vagyunk gyengék, mert a hadsereg nincsen a kezünkben ! PetroviCS István : Ebben lehet igazság. De azt a hadsereget ki kell vívni és azt sem fogja Magyarország kivívhatni mindaddig, a míg a belső megelégedés, a benső konszolidáczió nem lesz meg. (Zaj. Elnök csenget.) En nem akartam erről a kérdésről nyilatkozni, hanem a közbeszólás folytán kénytelen vagyok kijelenteni, hogy még a külön hadsereget sem fogják kivívhatni addig, a míg az országban megelégedés nem lesz. T. ház ! Nem akarom azt feszegetni, mert messze menne, hogy b. Bánffy Dezső miért hivatkozott a dinasztiának állítólagos érdekeire ? Nem tudom, azt a benyomást akarja-e tenni reánk, hogy el vagyunk hagyatva, a dinasztia is a magyarosítás szolgálatába szegődött vagy pedig azt akarja-e mondani, hogy kapaczitálni kell a dinasztiát, hogy a magyarosítás szolgálatába szegődjék. Nem tudom, mi a czélja a dinasztia érdekére való hivatkozásnak. De akármi czélja is volt, nekem hangsúlyoznom kell, hogy mi a világon semmiféle faktornak, semmiféle érdeknek a jogosultságát el nem ismerjük akkor, ha arról van szó, hogy nemzetiségünket védjük meg. Ebben november 6-án, szerdán. az esetben semmiféle más érdeket nem veszünk tekintetbe. Báró Bánffy Dezső arra is hivatkozott, hogy ime, a nyugati államok mind egységesek. Hát, bocsánatot kérek, ebben neki ellent keU mondanom és azt hiszem, senki sincs, a ki kétségbe ne vonja azon állítás valódiságát, hogy minden nyugati állam egységes. Ott van mindjárt Ausztria, a melylyel mi barátságban vagyunk. (Derültség.) Ott van azután Svájcz. Tehát nem áll ez a tétel, hogy a nyugati államok mind egységesek. Ausztriára és Svájczra csak azért hivatkozom, mert azok a legközelebb vannak. Báró Bánffy Dezsőnek állítása tehát nem áll. De ha állana is, azt kérdem én, hogy azok az államok, a melyek most egységesek, ugy keletkeztek-e, hogy az államhatalom erőszakkal változtatta a mostani németet németté, a mostani francziát francziává ? — erőszakkal olvasztott-e be nemzetiségeket % Hát, t. képviselőház, nem beolvasztás történt, csak összeforradás volt a természet törvénye szerint, de sohasem beolvasztás. Egy hang (a baloldalon) : Angliában igy volt! Petrovics István: És ha beolvasztás is lett volna, t. ház, akkor is, ha egy állam megcselekedte ezt az igazságtalanságot, ezt a merényletet. .. Egy hang (a baloldalon): Mint Románia ! PetroviCS István : Erről ne beszéljünk ! Mondom, ha egy megcselekedte is ezt az igazságtalanságot és azok a népek megtűrték ezt az erőszakosságot, ebből még nem következik, hogy más nép is megtűrje azt. Mi legalább sohasem fogjuk megtűrni, hanem védekezni fogunk ugy, a hogy tudunk. Szoktak hivatkozni Németországra is. Hát itt van egy kis dilemma. Abból, ha valaki erőszakosságot követ el, nem következik, hogy én is megcselekedjem azt. És önök dilemmában vannak. Roppantul szimpatizálnak például — a mint ennek a rokonszenvnek tegnap kifejezést is adott Kovács Ernő képviselő ur — a lengyelekkel. Minden esetre a galicziai lengyeleket értette, mert bizonyos rokonvonás van is az önök politikája és az odavaló lengyelek politikája között. Azok is azt akarják, hogy ők legyenek az urak, a rutének pedig a szolgáik. De ugyanakkor, a mikor hivatkoznak a galicziai lengyelekre, példaként hozzák fel ellenünk a németországi lengyelek elnyomását. Hát miért nem fordítják meg a tételt és miért nem lépnek fel a németországi lengyelek érdekében és viszont a galicziai lengyelek ellen a rutének elnyomása miatt, ha annyira szeretik a szabadságot ? Ezt azonban nem teszik, mert ez az önök faj politikai érdekeinek meg nem felel. (Zaj a baloldalon.) Báró Bánffy Dezső hivatkozott még más dologra is. Arra is reflektálok, de most még mindig a nyugati államoknál vagyunk. És itt még hangsúlyozom, hogy Magyarországot nem kell, nem szabad összehasonlítani például Erancziaországgal, hanem olyan államokkal, a hol hasonló viszonyok vannak.