Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-210

ÜlO, országos ülés 1907 m mesterséges fajösszeforrasztás experimentuma, melynek — mint a tapasztalat mutatja •— a szándékolt belső konszolidáoziók helyett már eddig is csak egy eredménye van : azon mély meghasonlás, mely Szent István koronájának népeit máris két táborba osztja.« (Zaj. Felkiáltások ; Hallottuk már egyszer ! Ne olvasson!) »Ily veszélynek azonban Magyarországot kitenni nem szabad és azért e téren is szakitani kell a régi rendszerrel. Nem Magyarország népeinek egy, merőben ezéltévesztett állampolitika által mesterségesen provokált meghasonlásában, hanem azok egyetértésében kell keresnünk államunk konszolidáczióját. És az egyetértés nem alapulhat a már magában véve lehetetlen nyelvegységen, hanem csakis az igazi hazafiúi érzelmek azon egységén, mely egy évezreden át bensőleg összeforrt érdekközösségből fakadt és mely hazafiúi érzelmek, mint a magyar, ugy a többi népeknél is, a saját faji érzetükkel elválaszthatatlanul vannak összenő ve.« - »Bgyaránt távol áll tőlünk Magyarország területi és állami integritásának megbontása, valamint a faji uninkáczióra irányuló törekvés, mely utóbbi a nem magyar nemzetiségű népnek faji megsemmisülését jelenti. Meggyőződésünk szerint csak egy ut vezet Magyarország politikai konszolidáczi ójához ; oly állampolitika, mely Magyarország területét és állami integritásának követelményeit és népeinek nemzeti létfeltételeit egymással összhangba tudja hozni.« »Csak ilyen, a reális exigencziák és az igazságosság politikája biztosítja Magyarország fennállását és egészséges állami fejlődését, mert nyelvben, faji sajátságokban, tradicziókban és történeti múltban egymástól eltérő, de egy államot alkotó egyedek együttműködése és harmonikus előmenetele csak ugy lehetséges, ha ezek az állam alapintézményeiben mindnyájan egyéni sajátságok szerinti fejlődésük egyforma biztosítékait találják fel.« »Csakis ilyen állampolitika szüntetheti meg azt a rikító anomáliát, hogy az államot saját polgárainak egyik felerésze iránt természetellenes és indokolatlan bizalmatlanság uralj a.« »Csak ilyen politika teszi lehetővé az igazi törvény uralmát és a hamisítatlan alkotmányos életet, egyúttal ilyen politika képezi Magyarország állami szuverenitásának előfeltételét.« T. ház ! Ez volt a mi álláspontunk a nemzetiségi kérdés tekintetében. És ezzel szemben mi volt az önök álláspontja ? Már évtizedek óta olvasunk és hallunk beszédeket és látunk értekezleteket ezen kérdés megoldásáról; tudósok és nem tudósok foglalkoztak ezzel a kérdéssel, és sajátságos, hogy csaknem mindegyik másképen akarja azt megoldani. Az egyik azt vitatja, hogy ezt a kérdést egyszerűen a közigazgatás javítása utján lehet megoldani, a másik meg azt mondja, hogy ezt a kérdést gazdasági utón lehet megoldani ; a harmadik azt mondja, hogy pénzügyi politika utján lehet megoldani és igy tovább ; csaknem mindenki, a ki erről beszél, más-más módját ouember 6-án, szerdán. 163 vélte megtalálni annak, hogyan lehet ezt a kérdést megoldani. Azonban önök közül mindegyiknek szeme előtt az lebegett, hogy akként oldja meg ezt a kérdést, hogy a magyarságnak, a magyar nemzetiségnek hegemóniáját biztosítsa. (Felkiáltások : Nemzetnek!) Hangsúlyozom, hogy mindegyiknek az lebegett a szeme előtt, hogy a magyarságnak hegemóniáját biztosítani kell. (Zaj.) Zakariás János : Ezer óv óta biztosítva van ! Petrovics István : A mi álláspontunk szerint ez nem volna a nemzetiségi kérdés megoldása, hanem annak elmérgesitése, mert képtelenség egy alkotmányos államban azt mondani, hogy biztosítani kell egy faj részére a hegemóniát a többiek felett. Zakariás János: Nemzet, nem faj ! Petrovics István : Képtelenség egy országban, a mely több népből áll, azt mondani, hogy az egyik nép ur, a többi rabszolga. Zakariás János: Ugy volt ezer esztendeig! Petrovics István : Ezen képtelenségre való tekintettel is — mert ez képtelenség egy alkotmányos államban, ezt be kell látni és be is látták — fel kell hagyni ezzel a gondolattal. E helyett az utóbbi időben mást gondoltak ki, t. i. azt, a minek a múltkor b. Bánffy Dezső kifejezést adott és mások is ; nevezetesen azt fundálták ki, hogy ezt az országot egységes magyar nemzeti állammá kell tenni. Ez az ő teóriája, az ő tétele. Mit is mondott Bánffy Dezső e tekintetben ? A múltkori beszédébon a következőket mondotta (olvassa): »E földön, ha messze időre a magyar állam jövőjét biztosítani akarjuk, egy problémát kell megoldanunk, és ez a probléma az, hogy ki tudjuk-e építeni az egységes magyar nemzeti államot. Ha nem tudjuk kiépíteni vagy a vállalkozásra nincs erőnk, akaratunk, akkor jövővel magunkat ne kecsegtessük, mert poliglott államnak e földön létjogosultsága nincs.« Más helyütt meg azt mondja (olvassa) : »A dinasztia érdeke a megadott viszonyok között — itt a Közép-Duna mentén egy nagy, erős nagyhatalmi szervezetre lévén szükség — az, hogy a magyar állam a maga erejében fejlődhessék és nemzetiségi jellegét fentarthassa, mert ha nem tudjuk a magyar nemzeti államot a maga nemzeti jellegében kifejleszteni és megerősíteni, akkor a dinasztiának sem képezzük azt az erős várat, azt a biztos menedékhelyet, talán azt a biztos hazát, a melyre feltétlenül szüksége lehet, tekintettel az osztrák széthúzó, tartományi, föderalisztikus irányzatra és messze menő veszélyes nemzetiségi aspirácziókra.« T. ház ! Ezt a politikát hirdeti Magyarországnak volt miniszterelnöke, a ki hivatva volt a törvényesség, jog és igazság felett őrködni. Ennek a politikának tapsoltak némelyek. Nemcsak az a szomorú, hogy volt miniszterelnök vall ilyen politikát, hanem különösen szomorú az, hogy akadtak a függetlenségi j>ártban, a kik ezt megtapsolták. Báró Bánffy Dezső Magyarország jövőjét attól teszi függővé, hogy egységes magyar nemzeti állammá alakuljon. Őrültség volna föltenni Bánffy 21*