Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-210

162 210. országos ülés 1907 Elnök: Tessék. Lengyel Zoltán: T. ház! A házszabályokhoz kérek szót. A t. elnök úrhoz az ülés előtt indítványt voltam bátor benyújtani. Azt az indítványt az indítvány könyvbe annak idején bejegyeztem volt, de írásban nem adtam be. A ház annak idején határozott is. hogy az indítvány indokolás végett akkor fog kitiizetni, a mikor Írásban is beadom. Beadtam az indítványt, méltóztassék felolvasni és méltóztassék a házszabályok 197. §-a értelmében .... Elnök : Hányadik szakasz % Lengyel Zoltán: A házszabályok 197. §-a értelmében az indokolásra határidőt kitűzni, s egyszersmind az indítványt kinyomatni és szétosztatni. Elnök: A t. képviselő ur kívánságának a házszabályok 197., 198.'és 199.'§-ai értelmében nem tetetek eleget. A képviselő urnak tökéletesen igaza van, hogy a múlt ülésszakban egy indítványt jegyzett be. A múlt ülésszakban a ház elhatározta, hogy a képviselő ur indítványát akkor fogja tárgyalni, ha az indítványt be is fogja adni. Az ülésszak azonban be lett rekesztve, és igy azok az indítványok, a melyek nem intéztettek el, nem is nyerhetnek elintézést. A képviselő ur indítványát tárgyalásra Id fogom tűzetni, illetőleg a házszabályok 197. és következő szakaszai értelmében el fogok járni, ha a t. képviselő ur eleget tesz annak a kötelezettségnek, hogy az uj ülésszakban újra beirja azt az indítványt, hogy az felolvastassák. Ezt az indítványt az elnökségnek nem szükséges újból átadnia, mert ezt ugy fogom tekinteni, hogy már beadta. De az inditványkönyvbe a képviselő urnak az indítványt újból be kell írnia. (Helyeslés.) Akkor majd a házszabályok 197. §-a értelmében meg fogom tenni a háznak a jelentést, és a szerint fogok eljárni. Lengyel Zoltán: Nagyon szívesen, csak a többi inditványt-tévők is tegyenek ugy. Elnök : De most nem tehetek a képviselő ur kívánságának eleget. (Helyeslés.) Áttérünk az 1908. év első négy. hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról (írom. 596,606) szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatására. Szólásra ki következik ? Hencz Károly jegyző: Petrovics István! PetroviCS István : T. ház ! Mielőtt azon indokokat előterjeszteném, a melyek engem arra késztetnek, hogy a kormányuyal szemben bizalmatlansággal viseltessem és a kért indemnityt meg ne szavazzam, legyen szabad foglalkoznom egyikével azon kérdéseknek, a mely kérdések helyes kezelésétől és helyes megoldásától az ország sorsa, úgyszólván az ország jövője függ. Ezen kérdések: a nemzetiségi kérdés és a szocziális kérdés. Ezúttal csakis a nemzetiségi kérdéssel fogok foglalkozni, nemcsak azért, mert ezen kérdéssel b. Bánffy Dezső volt-és esetleg leendő miniszter november 6-án, szerdán. elnök is foglalkozott, hanem azért is és főleg azért, mert — a mint mondám — ezen kérdésnek helyes kezelésétől és megoldásától az ország jövője függEzen kérdés megoldásának szükségességéről meg vagyunk győződve mi és meg vannak győződve a képviselő urak ÍB, mert tudjuk, és ha nem tudnók, mindennap érezzük, hogy ezen kérdés megoldása nélkül az ország nem konszolidálódhatik és kifelé tekintélylyel és sulylyal nem bírhat. A mi ezen kérdés megoldásának módozatait illeti, mi, t. i. a nemzetiségi párt, már jeleztük az ő álláspontját a felirati javaslatban, a melyet azonban a t. ház el nem fogadott. Bátor leszek a felirati javaslatból az erre vonatkozó passzust felolvasni, még pedig azért, hogy jobban kitűnjenek az ellentétek a mi álláspontunk és az önök álláspontja között. Mi a felirati javaslatban e tekintetben a következőket mondottuk (olvassa) : »A trón fényének emelése, az állam hatalmának öregbítése és népe boldogulásának biztosítása képezi ozélját törekvéseinknek. Ezen czél azonban csak az állam egészséges politikai konszolidácziój a áltat érhető el. A letört politikai rendszer is Magyarország belső konszolidácziój ára irányult ugyan, de az ut, melyen a czélt el akarta érni, teljesen el volt hibázva, mert kiindulási pontját azon merőben téves és végzetteljes felfogás képezte, hogy Magyarország csak ugy állhat fenn, ha annak összes népfajai a magyar fajba olvasztva, egy — nyelvben és fajérzetben —egységes,tömör nemzetet alkotnak. Ezen politikai felfogás és kormányzati törekvés 30 évi uralma az ország alkotmányos intézményeit lényegükből kivetkőztette, azokból az igazi alkotmányosság szellemét kiküszöbölte és az állampolgárok nagy részét az államéletben való érvényesülés teréről leszorította. Az ország nem magyar nemzetiségű népei és az államot fentartó köznép részére nem maradt más szerep, mint szenvedni és véghetetlen türelmükkel szerezni elévülhetetlen hazafias érdemeket, maga az ország pedig ezen politikai felfogás következményeként folytonos rázkódtatások szintere lett.« »Nos, Magyarország fennállását egy az adott etnográfiai viszonyainkra való tekintettel merőben kivihetetlen, mesterséges fajösszeforrasztási proczesszus sikerétől függővé tenni, nem volna semmivel kevesebb, mint Magyarország életképessége felett egyszerűen pálczát törni, az állampolgárok szivében Magyarország jövőjébe fektetett bizalmát megrendíteni és ezzel egyúttal Magyarország állami létének egyik álaposzlopát megingatni.« »Szerencsére ily felfogás merőben téves. Ezt bizonyítja Magyarország ezeréves története. A po; liglott Magyarország, melyet már alapitója és első királya, szent István ilyennek ismert, ezen évezred minden kül- és belviharainak diadalmasan állott ellen és ezzel törhetetlen vitalitásának oly kétségtelen bizonyítékát adta, hogy valóban nem szorul semminemű mesterséges létgarancziákra és annál kevésbbé oly czélellenes létgarancziára, mint a