Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-208

148 208. országos ülés 1907 november k-én, hétfőn. Kossuth Ferencz azt mondotta, hogy ő világpiaczokat fog nyitni, megnyitja a galaczi vonalat, megépíti a második fiumei vágányt, — ez volt a programm, ez már nem régi függetlenségi programra, hanem jelenlegi miniszteri programm — és mi lett belőle? Lett belőle egy dalmácziai vasút államköltségen, lett belőle az egész tarifapolitikának feladása, a kassa-oderbergi vasútnak az osztrákok javára átadása, a tarifajognak kézből való kiadása és lett belőle még egy óriási nagy másik sérelem. T. képviselőház ! Ma egy köteléki dijszabás van érvényben, a mely a nyugatról keletre Magyarországon keresztülmenő transito-forgalomnak dijtételeit szabályozza. Az uj megegyezés szerint a következőleg áll a dolog, ahogy én tudom. A mit Magyarországból szállitunk keletre, ami nem létezik, mert hiszen gabonát, állatot stb. mi nem viszünk sem Romániába, sem máshova, arra nézve ez a köteléki dijszabás fentartatott, ellenben, a mit Magyarország visz nyugatra, arra nézve ki van véve. Most mi történik? Az történik a mai megállapodás szerint, hogy a német gyáros Marcheggtől, Zsolnától, Brucktól Predeálig, Yercziorováig, Zimonyig olcsóbban szállít, mint a budapesti gyáros Brassóig. Ez a tényállás. Most ez az állapot fenn lett tartva, ellenben a magyar viszonylatban, a mely minket érdekel, fel lett függesztve a tarifakérdés és a köteléki dijszabás megállapításának joga. (Ellenmondások.) Kelemen Samu; Nem áll, egyezményileg kölcsönösen van megállajhtva. Lengyel Zoltán : Bocsánatot kérek, ha ebben a részben tévedek, a tényállás akkor is áll. A tényállás pedig az, hogy magyar szállítási érdekből — mert Magyarországnak fehérárui vannak — megcsinálták ezeket a köteléki díjszabásokat és ezeknek feladása, akármilyen vonalrészen történt, minden körülmények között a magyar érdekek rovására van, a minthogy bizonyosan látom és áttanulmányoztam, hogy a kiegyezésben egyetlen egy olyan változtatás sincs, formai sallangoktól eltekintve, a mely nem a magyar közgazdasági érdek rovására van. Farkasházy Zsigmond: Ezzel rosszabb a Széll-Körber-féle kiegyezésnél. Lengyel Zoltán: Nagyon örvendek, ha tovább fogunk vitatkozni, mert ebben nem én maradok a vesztes. 1906 Julius 22-én felszólaltam Kossuth Ferencz minisztersége alatt és hivatkoztam a Láng Lajos által tönkretett budapest—bécsi viszonylat tarifális megállapodásaira. Hivatkoztam arra, hogy Láng Lajos egy tollvonással, a nélkül, hogy tudta volna, hat milliót vagy még többet is dobott oda az osztrák Stégnek azáltal, hogy a magasabbra emelt tarifából kevesebbet kap ma a magyar állam, mint a mennyit akkor a fel nem emelt tarifából kapott. Akkor én Hieronymi Károlylyal szemben botrányos ostobaságnak neveztem ezt a dolgot. Hieronymi Károly nekem azt felelte, hogy az invektiváimat visszautasítja és ezeket én tartsam meg magamnak, a dologban azonban teljesen igazam van. Azt mondja ugyanis (olvassa): Ezentúl — a Láng-féle szerződés, vagyis 1902 óta — ezen szerződés jótéteményében Magyarország és a magyar államvasutak nem részesülnek. Egy megállapodás jött létre, »mely tényleg megdrágította a budapest—bécsi viszonylatban a tarifákat«. Továbbá: » Törekedni fogok, ha nem is teljesen ugyanolyan állapotot, de lehetőleg a korábbi állapothoz megközelítő helyzetet teremteni.« Egy pár más dologgal kapcsolatban hoztam ezt fel Kossuth Ferencznek, a ki azt válaszolta, hogy most van tárgyalás alatt a kérdés és hogy majd megcsinálja a dolgot. De hát most volt a kiegyezési tárgyalás alatt napirenden, miért nem méltóztatott tehát ezt is korrigálni. Ez az egy tétel több, mint az egész kvótaemelés és ez még sincs kiemelve a kiegyezésből. Megmaradt a Láng-féle megállapodás azzal a különbséggel, hogy mig addig csak rendelet volt az, addig most törvényesítve lett ez az állapot, a melyből sohasem tudunk többé kiszabadulni. Ugyanakkor felhoztam Kossuth Ferencznek a fiumei raktárvállalat kérdését, erre azt mondotta nekem, csak ugy_ kitérőleg, hogy az csak 1921-ben váltható meg. Én utánna néztem a dolognak és elhoztam magammal az eredeti szerződést, a mely szerint a dolog nem ugy van, hanem, hogy 1898 október hó 1-én köttetett meg ez a szerződés, és tíz év múlva, vagyis 1908 október 1-én megváltoztatható. Ezt most csak azért hozom fel, hogy a t, kormánynak tudomására juttassam, hogy azt a tizenhárom esztendőt a melyet a t. miniszter ur elnézett, azt én észrevettem, hogy nem igy áll, hogy hiba van és hogy most egyesztendei ideje van arra, hogy azt az akkori panamát megszüntesse, mint a hogy sok mindenre lett volna alkalma megszüntetni, de mindezekből egyetlen egyet sem szüntetett meg. Ne méltóztassék azt hinni t. képviselőház, hogy én valami túlságosan nagy gyönyörrel és kedvteléssel foglalkoztam a kiegyezés vasúti és tarifális kérdéseinek komplexumával. Nem foglalkoztam kedvvel azzal, sokkal szivesebben foglalkoztam volna, ha alkalmam lett volna elmondani erről a zöld füzetről, hogy ez Magyarországnak a bibliája és hogy ez egy lépcsőfok a függetlenségi politika kiépítésének az útjához. De konstatálni vagyunk kénytelenek, hogy közjogi vívmány egy hajszálnyi sincsen benne, nincsen meg az autonóm vámtarifa, a mi egy viszásság, Q§J hajszálnyi sincs meg belőle, legfeljebb a vámterület helyén van most két állam és hogy egy magyar is aláírja a külföldi szerződést. De mindezek egy grislit sem érnek egyetlen egy vonatkozásukban sem, az egész dolog