Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.
Ülésnapok - 1906-208
208. országos ülés 1907 november í-én, hétfőn. 143 elérhető nyereségként szerepel, mint az emelt kvótának ellenértéke. Hát kérdem, t. ház, miért nem emelik csak akkor a kvótát, a mikor a blockból bejön a 2,800.000 korona ? És t. ház, szabad-e a konverziót az 1867 : XV. t.-czikkben biztosított, a Széll Kálmán-féle kiegyezésnél kihasított blockból ellenértékként pénzzel megfizetni Kossuth Ferencznek ezen régebbi álláspontja szerint ? És ha szabad, miért szabad ma, és miért nem csak akkor ? Röviden akarok csak e block-kérdéssel fog lalkozni. Vannak nálam nagyobb szakértők ; csak le akarom szegezni az eddigi ferdítésekkel szemben a való tényállást. A tényállás az, hogy a block 5%-kal volt kamatozás tárgya. Tehát a konverziónál ez vétetett alapul. Ezt lebélyegezte az osztrák, lett belőle 4-2%. Ez a block-kérdés igen veszedelmes kérdés volt; vitatkozás tárgya volt a Széll Kálmán-féle kiegyezésben, mert akkor arról volt szó, hogy az osztrákok a 42%-os blockot 4%-ra lebélyegezik, s akkor annak a tőkésítéséből eredő károkat mi viseljük. Széll Kálmán elérte, hogy a block kihasittassék, nem lett konverzió tárgya ; nem volt tehát sürgős és égető a dolog. De nincs itt semmi nyereség. Mert, t. ház, nem nyereség a 4'325%-os megegyezés, hanem ellenkezőleg lekötést jelent az országra. És nyugodt időkben esetleg elérhettünk volna sokkal jobb eredményt is, mint egy lekötést, a mely nekünk kötelességünkké teszi, hogy tíz éven belül a konverziót véghez vigyük, mert ha nem teszszük, akkor minden következő évben 3 és fél millió koronával fogunk tőkében többet visszafizetni. Tehát bekövetkezett egy lekötés, a melynek kamatszámításával az 1200 mühó tőkében 1400 milüót tett ki; lekötötte magát ez a kormány, hogy 1200 millió helyett 1400-at fog fizetni az osztráknak azon tiz éven belül, a mely tiz éven belül fel akarják állitani önök az önálló vámterületet. Éber Antal : Csak a mikor az osztrák konvertálta, akkortól számított tíz év ! Lengyel Zoltán : A kvótaemelés egész tiz évére vagy megvan a konverzió vagy nincs meg. Ha megvan, akkor lehet kompenzáczió tárgyává tenni, ha nincs meg, akkor minek teszik kompenzáczió tárgyává. ? (Zaj a haloldalon.) Ez nem az én kérdésem. Minél később történik a konverzió, annál kevésbbé van igazuk, a mikor ezt a kvótát kompenzáczió j áriak tüntetik fel. De felteszem, hogy máról van szó, tehát 1917-ig terjedő időről, arról az időről, a mikor fel akarják állitani az önálló vámterületet, a mikor az országnak legalább ezer millió korona tőkére lesz szüksége, hogy a gazdasági rázkódtatást és a válságot elkerülje. Fel akarják állitani Holló szerint 1910 január elsején — önök szerint nem tudom mikor — (Felkiáltások balfelől: 1911 -ben!) a külön magyar bankot, a melyre nem tudom mennyi száz millió szükséges. Ennélfogva az osztrák nagyon jól tudta, a mikor a blocknál a konverzió megoldását beleszorította eb DG £1 tíz esztendőbe . . . Éber Antal : Nem ebbe a tiz esztendőbe! Lengyel Zoltán : Egy közbeszólásra egyszer felelek ! Már feleltem erre, kétszer nem felelek. Igenis beleszorította erre az időszakra, a mikor nekünk önök szerint az önálló vámterületnek és az önálló banknak felállítására kell tőkéinket összehoznunk. Tehát három nagy vállalkozásra ! Ha nincs meg a pénz hozzá, nem lehet megcsinálni. Ha lesz is pénz, nem fog telni mind a háromra ; és ha nem lesz meg a pénz a konverzióhoz, a tiz év után minden egyes évben 3 és fél millióval nő az adósság. Ez a block ellenértéke. Ez az az óriási nagy, 2,800.000 korona stb., a melyet Kossuth Ferencz a »netto cassa« nyereségbe kitüntetett. A másik ellenérték a bankkérdés, az, hogy ez meg lett mentve. Bizony Isten, ugy tudom, hogy Pranger és Billinsky nagyon nyugodtan alusznak ettől a formulától, általában a bankkérdés ezen felvetésétől. Nyugodtan alusznak először is azért, mert a t. kormány a bankszabadalom meghosszabbítása fejében kikötötte a magyar papírok pupillaritását. Éber Antal : A mely eddig nem volt meg, Sándor Pál : Nem ér semmit az egész ! (Zaj. Elnök csenget.) Egy krajezárt sem ! Lengyei Zoltán : Vagy van bankszabadaiom és akkor van pupillaritás vagy nincsen, és akkor nincsen pupillaritás. Farkasházy Zsigmond: A pupillaritás most sincs meg ! Lengyel Zoltán : Megvan. Az óvadékképességet értem alatta. Bocsánatot kérek, de ha minden szót végig ki kell fejtenem, akkor csakugyan szükségem van az egész ülésre. A rövidség okáért beszélek igy. Ismétlem tehát: vagy van bankszabadalom vagy ha nincs, nincs meg a papírok óvadékképessége sem; ennélfogva mikor önök ellenértékül hozzák fel az óvadékképességet, lemondtak a bankról. Markos Gyula: Te lemondtál, mi nem ! Lengyel Zoltán : Effektive benne van a kiegyezésben, hogy az esetre, ha a bankszabadalom meg nem hosszabbittatik, ez a kedvezmény elesik. Szóval ez sem ellenérték. De eltekintve egyébtől kétségtelen, hogy a függetlenségi pártnak programmpontj a az önálló bank, és kétségtelen az is, hogy önök között egyetlenegy sincsen, a ki ezzel ellentétes nézetet foglalna el, kivéve gróf Appónyit, a ki maga is, azt hiszem, csak a Wekerlével Bécsből való leutazása után vallotta ezt az elvet. Akkor nagyon bebeszélte neki Wekerle Sándor; ma már nem hiszem, hogy annyira ragaszkodjék hozzá. Az az álláspont tehát, hogy a bankot meg kell csinálni. Vagy megcsináljuk, vagy nem. Vagy beleszámítjuk a bankot a győzelmek közé, vagy nem számítjuk bele. Ha megcsináljuk, ma kell hozzáfogni, és ha ellenértékül számítjuk fel, akkor a kiegyezés megszavazása előtt kell azt a bankot biztosítani, mert maga az a szólam, hogy a bankot majd
