Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-208

144 208. országos ülés 1907 akkor intézzük el, nem politikai álláspont, nem eredmény. Ez csak annyit jelent, hogy átvezetjük az egyiket a másik után, átvezetjük a kiegyezést, a kvótát és a bankkérdést. Mert a ki a felemelt kvótát már lenyelte, az, nézetem szerint, a bankot is le fogja nyelni. (Zaj.) Az a kérdésem t. íormuiás barátaimhoz, hogy ha meg akarják csinálni az önálló bankot, ne deklaráczióval csinálják azt, hanem a kiegyezés megkötése előtt csináljanak arról a kabinetre nézve létkérdést. A kiegyezés megkötése előtt bizalmi kérdéssé kell azt tenni a pártnak, meg kell mondani, hogy ezzel állunk vagy bukunk. Nem szabad a formulánál maradni és elbújni és csillapitani az egyeseket, hogy ne lépjenek ki, hanem szavazzák meg a kvótát, mert meglesz a bank, miután megszavazták a kvótát, Én elhiszem a t. uraknak, a kik ezt csinálták, hogy jóhiszeműen jártak el. Nem tudom, kik vannak benne, de egyesekről tudom, hogy ott voltak és azok iránt megfelelő tisztelettel vagyok és elhiszem, hogy komolyan csinálják a dolgot. De akkor méltóztassanak is azt komolyan csinálni és nem ugy, hogy Czegléden 6000 korona gyűjtést rendeznek és elfogadják, hogy azonközben azonban elformuláztassék az egész bankkérdés és, a kik a formulával megelégszenek, mondják meg, a kik nem elégszenek meg vele, azok is mondják meg és a kormány is mondja meg, hogy mit akar. vagy a bankkérdésről tegyen le. Akkor az urak előtt tisztán áll a számadás. Feladtuk a külön bankot; megszavaztuk a felemelt kvótát; megszavaztuk a közös vámterületet azon hibákkal, a melyek a kiegyezésben vannak; megszavaztuk, mert ez volt hazafias kötelességünk; de tisztán kell beszélnünk, nem pedig azt mondanunk az országnak, hogy a bank felállítása fog bennünket rekompenzálni, hogy majd jő a formula, hanem tisztán meg kell mondanunk, hogy mindent odaadtunk és le van zárva a számadás. Vagy pedig meg kell mondani: hogy »igenis a bankkérdést megoldottuk és pedig dicsőségesen oldottuk meg, férfiasan, őszintém és én is köszönetet fogok önöknek szavazni és szavaztatni, ha már legalább annyit a sokból megmentettek. (Mozgás a baloldalon.) De bizonyosan tudom, hogy nem mentették meg és nem is mentik meg. Az sohasem történt meg, hogy, a hol valóságos eredmény és érték és becsületes eljárás volt látható, hogy én azt el nem ismertem volna. Vagy ha el nem ismertem volna, tessék tudomásomra hozni és el fogom ismerni. De bujkálni a bankkérdésben nem lehet; a midőn már két év múlva vége lesz a szabadalomnak, nem lehet azt mondani, hogy majd megcsináljuk ; tessék hozzáfogni, vagy tessék lemondani. Egy hang a baloldalon: Még ma meg lehet csinálni ! Lengyel Zoltán ". Igenis, még ma meg lehet csinálni. (Mozgás a baloldalon.) T. képviselőház ! Ha mi a bankot őszintén akarjuk, (Mozgás a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) akkor azt ma kell megcsinálni november í-én, hétfon. a ki pedig nem őszintén akarja és mégis felveti a kérdést és dicsekszik vele, az szédelgést követ el. így áll a kérdés. Igenis kalapot emelek azok előtt, a kik szintén akarják a kérdést megoldani ; kalapot emelek minden körülmények között, de nem helyeslem azoknak az eljárását, a kik felvetik a kérdést, azután megint elhallgatnak, elbújnak vele és nem viszik kenyértörésre a dolgot. Akkor nem is kellett volna felvetni a kérdést, mert külön hazafiságot csinálni azzal, hogy tulhczitálnak, csak azért, hogy elaludjék a bankkérdés, hogy negyven képviselő bennmaradjon a pártban az elaltatás révén és ne lépjen ki: ezzel a czélzattal a bankkérdést felvetni nem szabad. Kállay Tamás: Talán más pártra térnél át! (Élénk derültség.) Lengyel Zoltán : Hiszen fölvethetném a néppárttal szemben a revizió kérdését, hogyha egyházpolitikai dologról volna szó, (Halljuk ! Halljuk !) csakhogy nem tartozom hozzájuk, tehát nem kérhetem azt számon. Sümegi Vilmos : Pedig azok örülnek a legjobban ! Lengyel Zoltán : Szívesen felvetném az alkotmánypárttal szemben az alkotmánybiztositékok kérdését, de hiszen önök is megelégedtek itt annyival, a mennyit ők kaptak. Tehát ugy tudom, hogy az alkotmánypárttal nincs számadásom; a néppárttal sem lehet számadásom. (Mozgás a baloldalon.) Ha önöknek van számadásuk, ők az önök szövetségesei, tehát intézzék el a számadást a szövetségesek egymás közt. Zboray Miklós: Mi megegyeztünk; megszavazzuk ! (Derültség. Mozgás a jobboldalon.) Sándor Pál: Lépjenek be az alkotmánypártba ! Buza Barna: Majd ha Sándor Pál lesz függetlenségi ! (Zaj.) Lengyel Zoltán : T. képviselőház ! A vívmányok és az ellenértékek között látom a magyar autonóm vámtarifát. (Mozgás. Halljuk! Halljuk ! Elnök csenget.) Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur kijelentette, hogy a külön magyar autonóm vámtarifa megvan; midőn miniszter lett, kijelentette, hogy mindent el fog követni, hogy meglegyen. Ugy tudom, hogy be is nyújtotta és ugy tudom, hogy Laehne Hugó t. barátom referálta is és czudar erős függetlenségi motívumokkal ajánlotta elfogadásra, a miért a bizottság visszautasította referádját, azt mondva, hogy csak a régibb sémákat tessék elővenni. Szilassy Zoltán : Az se igaz ! Lengyel Zoltán : Bocsánatot kérek, igenis visszaadták ; én is tagja voltam a bizottságnak. Hogy miért adták vissza, vagy miért nem adták vissza, annak belső indokait nem ismerem, csak azt tudom, hogy nagyon erős függetlenségi indokolással terjesztette azt elő, és hogy ezen részletek miatt adták vissza. Azonban megtörtént, hogy a magyar autonóm vámtarifa beterjesztetett, talán a bizottság el is fogadta ; a miniszter ur meg is mondta, hogy megvan. Közben az történt februárban, a