Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-207

207. országos ülés 1907 október 31-én, csütörtökön. 121 bűnöm is részben — ig £L2J J fii jelenlegi eljárás is gyenge. Én, t. ház, mikor 1905-ben, gondolom szeptemberben, a fiumei rezoluczionista urak — nem tudom kinek kezdeményezésére — a vezérlőbizottsághoz közeledtek, tiltakoztam az ellen, hogy egyáltalában tárgyalásba ereszkedjünk velük. Meggyőződésem szerint ez volt a helyes, (ügy van ! JJgy van ! hahói.) s a következmények ezt igazolólag mutatják, (ügy van ! ügy van ! haljelöl.) hogy a tárgyalásba való bemenetel hibás lépés volt; hibás lépés volt, mert egyezkedni először azzal a részével a horvátországi magyar állampolgároknak, a kik még azt a kis állami közösséget is, a melyet a nemzeti pártiak elismertek, a múltban legalább, kifogásolták, nem tartottam helyes taktikának. De különben is általában hosszú politikai tapasztalatom van, s különösen a nemzetiségi kérdéseket illetőleg azt tapasztaltam, hogy az ellenségek a nemzetiségek soraiból nem oljran veszedelmesek, mert azokkal le lehet számolni, mint a barátok, a kik mindig nyújtják a békejobbot, de a békejobb nyújtásával kérik az árt, a mely lehet anyagi, vagy lehet törekvéseiknek érvényesítése czéljából jó. (Igaz! ügy van!) Azok a múltbeli hibák alig igazithatók helyre. (Halljuk ! Halljuk!) Az összes kormányokat vádolom, Tisza Kálmántól kezdve, rajtam keresztül, egészen a mai kormányig: mindig megelégedtünk azzal, hogy ide 40 képviselőt — és hangsúlyozom, nem delegátust — felküldjenek Zágrábból, s azok itten nekünk jól vagy rosszul szavaznak, vagy nem is szavaznak és nem gondoltuk meg, hogy odalent az ő teljes autonómiájuk félreértelmezésével olyan tanokat hirdetnek, a mely tanok ellenkeznek a horvát kiegyezéssel magával, s ellenkeznek azzal a történelmi fejlődéssel, a mely Horvát-Szlavonországokat Magyarországhoz kapcsolja. (Igaz! ügy van!) Felállítottak elméleteket, a melyek nem léteztek a múltban, elméleteket, a melyek nem nyugszanak az 1868 : XXX. t.-czikk rendelkezésein sem. (Igaz! ügy van!) Mi azt hittük, — talán nem én, de elődeim — hogy ott gróf Héderváry az ügyeket intézvén, rendet tart, s az állami közösséget, az állami egységet megzavartatni nem engedi. Nem engedte meg az alkalmazásban, de megengedte az elméletben. Az egyetemtől kezdve a középiskolákban folytatólag le az elemi iskolákig (ügy van! ügy van! halról.) mindenütt tanítottak olyan elveket, olyan történetet, a mely homlok-egyenest ellenkezik azzal, a mit a történelmi fejlődés és a törvény biztosit. (Igaz ! ügy van!) Állami önállóságról beszéltek, s a legkomolyabban hirdették azt, hogy olyan viszony lehet Horvát-Szlavonországok és Magyarország között, mint a milyen a magyar állam és Ausztria között van. (Igaz ! ügy van ! Zaj.) Hát ez teljesen hamis elmélet, a mely meg nem állhat. S ezek voltak a jobbak. Mert a szélsőbbek, azok álmodták a KÉPYfl. NAPLÓ. 1906—1911. XIII. KÖTET. nagy-horvát állani megalkotásának álmát s ezt mint végczélt tűzték ki maguknak, olyan végezetni, a melyet nem hirdettek nyíltan, de a mely végezel minden részletében kidomborítva ha meg jelentkezett, kimutatta azt, hogy mi a czél, talán mondhatnám, a teljes elszakadás. Épen ugy, mint a nemzetiségi képviselő urak, kik hirdetik a hazafiságot, hirdetik jó hazafi voltukat, odakint azonban olyan törekvéseket érvényesítenek, olyan nézeteket juttatnak kifejezésre, a melyek, ha megvalósulnának, először is a magyar állam poliglott jellegét hoznák létre, a minek természetes következménye kellene hogy legyen az államnak kisebb területekre való eldarabolása és azután a végleges elszakadás. Egy hang (a középről) : Polit-féle theoria ! (Zaj. Elnök csenget.) B. Bánffy Dezső: Ez a politika pedig a magyar állam politikája nem lehet, a magyar jó hazafiak politikája nem lehet, lakjanak azok a magyar állampolgárok Horvátországban a Dráván tul, vagy pedig lakjanak a szorosabb értelemben vett Magyarországban. Ez a politika nem lehet az ország érdeke, de nem lehet még a dinasztiának érdeke sem. A dinasztia érdeke a megadott viszonyok között — itt a Közép-Duna mentén egy nagy, erős nagyhatalmi szervezetre lévén szükség — az, hogy a magyar állam a maga erejében fejlődhessék és nemzeti jellegét fentarthassa, mert ha nem tudjuk a magyar nemzeti államot a maga nemzeti jellegében kifejleszteni és megerősíteni, akkor a dinasztiának sem képezzük azt az erős várat, azt a biztos menedékhelyet, talán azt a biztos hazát, a melyre feltétlenül szüksége lehet, tekintettel az osztrák széthúzó, tartományi, íöderalisztikus irányzatra és messzemenő veszélyes nemzetiségi aspirácziókra. Közös érdekünk van nekünk, a magyar államnak, a magyar állam jó hazafiainak és a dinasztiának ebben a tekintetben ; kiépíteni a magyar államot a maga teljes nemzeti egységében és nem engedni a Dráván túl azoknak a törekvéseknek az érvényesülését, a melyek annak a területnek állami jelleget kivannak adni avagy annak talán álmodók álmaiban önállóságot akarnak kivívni. Hát, t. ház, beismeréssel voltam, hogy nem jó politikát követtünk a múltban, s azt hiszem, nem jó politika követtetik ma sem. Nem jó taktika volt a rezoluozionistákkal egyezkedésbe belemenni. Ennek következményeit látjuk ma itt, látjuk a horvát nyelvű obstrukeziót, a mely obstrukezió túltengett a tavaszon és nem tudom, hogy most mi készül. Supilo Ferencz (közbeszól). B. Bánffy Dezső: Beismerem, hogy az 1868: XXX. t.-cz. alapján az illető uraknak itt horvátul beszélni joguk van, de nem ismerem be, hogy érdekükben van, (Zaj. Elnök csenget.) mert az illető képviselő urak, azt hiszem, nem azért beszélnek itt, hogy hosszú beszédekkel untassák a házat és odahaza bebizonyítsák, hogy ők itt beszéltek, 16