Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-207

120 207. országos ülés 1907 október 3i-én, csütörtökön. léten, és hogy nálunk más -viszonyok és állapotok legyenek, mint vannak nyugaton. (Igaz!) Ugy van ! balról.) Mi Komániában nem kívánunk a magyaroknak oly jogokat, a mint az urak itt kivannak maguknak és a nyugaton, daczára annak, hogy pl. Francziaországnak közel 5 millió lakosa nem franczia anyanyelvű, nem jutott ott senkinek sem az eszébe, hogy a bretonoknak, a flamoknak, az olaszoknak és a baszkoknak külön nemzeti nyelvhasználati jogokat engedjen. (Ugyvan! balról.) Bretagne-ban egy és fél millió ember nem beszéli a franczia nyelvet és mégis senkinek sem jut eszébe, hogy iskoláiban, sőt még talán az ujabb időben a templomaiban is, más nyelven beszélhessenek és taníthassanak, mint franczia nyelven. (Igaz I Ugy van ! balról.) És ott van Anglia. Ne tessék azt hinni, hogy a nagy Anglia, a nagy angol nemzet nyelv tekintetében egységes. Nem is beszélve az. Írekről e tekintetben, részben Angliában és különösen Walesnek nagy területein a kelta nyelv van érvényben. Ezek nem keresik sem azt, hogy a vasutaikon más mint angol nyelven beszéljenek, sem nem keresik azt, hogy idézőiben és postavevényeiken más nyelven legyen valami, mint az angol. És mégis, ott meg tudnak élni, sőt jó hazafiak tudnak lenni. Miért ? Mert külön törekvéseik nincsenek és mert az állam egységes jellegét megbontani nem akarják. (Igaz ! Ugy van !) Ott is meg lehet tartani nyelvüket, ott is lehet a családban a saját anyanyelvükön érintkezni, de nem gondolnak egyébre és nem főképen oly követelésekre, amely követelések az állam nyelvi és nemzeti jellegét megzavarnák. Tessék ráhelyezkedni ezen nyugati államoknak történelmileg fejlődött helyzetére, vagy tessék ráhelyezkedni a keleten, szomszédságunkban lévő nemzeti államok ez idő szerinti alakulásának irányzatára. Nem lehet, hogy felizgassák a külföldet itteni sérelmeikkel akkor, mikor, szorosan véve önök itt sokkal kedvezőbb helyzetben vannak — szerintem helytelenül és jogtalanul — mint a hogy vannak másutt azok, kik más, mint a nemzet nyelvén beszélnek. Ezt a kérdést tessék a jogegyenlőség szempontjából megítélni. Itt mi is hajlandók vagyunk a nem magyar ajkú állampolgároknak megengedni, hogy a templomban, a családban, ki-ki a maga otthonában a maga nyelvét használja, művelje és íejleszsze. De azt megköveteljük, hogy a hol hivatalos érintkezésben kell jelentkezni, a magyar állam nyelvét mindenütt ne csak tudják, hanem tényleg használják is. Ha nem helyezkedünk erre az álláspontra, eredményeket a jövő szempontjából nem érünk el. Brediceanu Koriolán (közbeszól. Zaj. Elnök csenget.) B. Bánffy Dezső: Ebben a kérdésben végtelenül sokat lehetne elmondani. Beszéltem én már erről, beszélni is fogok még, sajnos, attól tartok, erről a kérdésről ismételten is. De hát itt megállok. Egy pár szavam van csak még Supilo Ferencz képviselő urnak egy megjegyzésére, a melyet reám vonatkozólag tett, azt mondván, hogy ez a mai kormány még rosszabb Horvátország szempontjából, mint a milyen a kormány az én időmben volt. T. ház! Beismerem, hogy én nem voltam olyan erélyes és határozott a horvát kérdésben, mint a milyennek a mai felfogás szerint lenni szükségesnek tartom. Azonban kijelentem, hogy a jelenlegi kormánynak sem nyújtom oda a babérkoszorút a horvát kérdésben tanúsított magatartása jutalmául. Itt is ugy vagyunk, mint a nemzetiségi kérdéssel. A czélok tekintetében nem vagyunk tisztában vagy jobban mondva, nagyon is tisztában vagyunk. A horvát autonómia tiszteletbentartása igenis, sajnos, törvényparancsolta kötelességünk. (Zaj a közéj) hátulsó padjain.) Az 1868-ik évi XXX. t.-cz. megszabja azokat a határokat, a melyek mellett a horvát kérdéssel foglalkoznunk kell. Ezen a határon még tulmenni és Horvátország számára állami jogokat nyújtani, lehetővé tenni, hogy akár Ausztriával, akár a külfölddel szemben önállóan jelentkezzék, mint a hogy a Széli-kormány idejében, pl. az útlevél kérdésében történt. . . Kmety Károly: Nagy hiba! (Ugy van! Ugy van ! balról.) B. Bánffy Dezső: . . . Azt én megengedhetetlennek tartom. Megengedhetetlennek tartom még az 1868 : XXX. t.-cz. értelmében is. De beismerem, hogy az összes kormányok gyengesége — magamat is vádolom — és a jelenlegi kormány gyengesége is sok reményt nyújtott önöknek arra, hogy csak követelniök kell és hódítanak fokról-fokra. T. ház ! Én tudom, hogy 1895-ben pl. a zászlósértés tárgyában én itt e házban kijelentettem, hogy az 1848-ik évi XXI. törvényezikk értelmében a magyar zászlónak Horvátországban való kitűzése nemcsak jogosult, hanem kötelesség. (Helyeslés.) De nemcsak ezt mondottam akkor itt egyhangú helyesléssel, hanem Horvátországban a horvát bán kijelentette, hogy az általam elmondottakkal magát e tekintetben teljesen azonosítja. Daczára ennek, azóta zászló ritkán tűzetik ki; ez elnézetik. Pl. ott volt az Ottocsányi-eset. Nem tudom biztosan, hogy ennek a kormánynak a kormányzata legelső idejében vagy az előző kormány utolsó napjaiban történt-e : letépetett a magyar nemzeti zászló és nem emlékszem, hogy azok a megtorlási intézkedések megtétettek volna, a melyeket 1895ben gr. Apponyi Albert és Ugron Gábor képviselő urak tőlem követeltek. Ugy gondolom, hogy 1897-ben vagy 1898-ban a zászló-használat tekintetében bizonyos rendelkezések lettek kiadva, a mely rendelkezések a zászlóknak ünnepies alkalmakkor való használatát állapítják meg. Ezen rendelkezés kiterjed Horvát-Szlavonországokra is. Én ugy gondolom, hogy ebben az esztendőben Szent István napján sehol, sehol, még az államvasutak vonalain sem volt magyar nemzeti színű zászló kitűzve. Az én