Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-194

19í. országos ülés 1907 Julius 9-én, kedden, 69 kormány, hogy a tariffa méltányos és a többinek megfelelő legyen, azonban bizonyos és abból, hogy kivétetik a berni egyezmény alól és abból, hogy a Dolhától Kovácsrétig terjedő vonalrészt szárny­vonalnak minősitik, következik, hogy ennek tariffája magasabb lesz. Semmivel sem látom indo­koltnak, hogy ez a vonalrész, a mely tovább megy, szárnyvonalnak minősittessék, hacsak arra nem gondolok, hogy a tarifa megállapítása szem­pontjából a szegény hegyvidéki nép javára akarják ezt szárnyvonalnak minősíteni. Azt a kedvezményt, a melyet a vasútépítő társaság ad, hogy 90 év helyett hajlandó 70 évvel megelégedni, nagy vívmánynak nem tekintem. A gyakorlati életben láttuk, — itt van pl. Budapest fővárosnál a lóvasut átalakítása—hogy mi történik? Mikor lejárófélben van a szerződés, akkor kon­czeszsziót kap, hogy csinálhat egy szárnyvonalat, kiépít egy tápvonalat és azt mondja : építettem egy tápvonalat, tessék már most meghosszab­bítani a szerződést, mert csak akkor csinálom meg. Es mi hűségesen hozzájárulunk. Ezek a kedvezmények, a mint említettem, t. i. a külön állami segélynek az üzlet javára adása, a berni egyezmény alóli kivétel, és az, a mit a közlekedésügyi bizottság is helytelenített, — hogy t. i. az 1868 Julius 8-ikán kelt vasutengedélyezési szabályrendeletben megirt kölcsönösség mellőz­tessék — olyan kedvezmények, a melyeket aján­lom a háznak, hagy meg ne adjon. Még egy megjegyzést kell tennem az indoko­lásra. (Halljuk !) Itt az mondatik : »Minthogy a kérdéses vasutengedélyezési szabályrendelet az országgyűlés hozzájárulásával lett kibocsátva, — t. i. az 1868 Julius 8-ikán kibocsátott szabály­rendelet — az a vasutengedélyezési törvény meg­hozataláig törvényerővel bír, ennélfogva annak határozmányától való fentebb jelzett eltéréshez is a törvényhozás hozzájárulását kérem.« Kénytelen vagyok tisztelettel megjegyezni, hogy Magyarországot rendeletekkel kormányozni nem lehet. Közjogunk értelmében a rendeletek Magyarországon soha törvényerővel nem birtak. A rendelet lehet törvényt pótló, lehet szükség­rendelet vagy végrehajtási rendelet, de különb­séget tenni a rendeletek között, hogy az egyiket törvényerővel bírónak minősítsük, azt helyesnek nem ismerem el. (Helyeslés halfelőL) Közjogunkkal ellenkezik az is, hogy ha az ilyen rendeletet az indokolásban felemlítjük és megállapítjuk, mint hogy ha Magyarországon volnának rendeletek, a melyek csak egyszerű rendeletek jellegével birnak és volnának oly ren­deletek, a melyek törvényerővel bírnának. (He­lyeslés. Ugy van !) Ezért indítványozom, hogy méltóztassék ezt a vasutat, a melyet én is szükségesnek, hasznosnak és jónak látok, a törvényjavaslat 2. §-ának mellő­zésével, a mely az üzlethez való hozzájárulásban adja meg a segélyt, elfogadni és a kormányt uta­sítani, hogy az eddig követett gyakorlatnak meg­felelő engedélyezés mellett adja meg a további lépésekre az engedélyt. (Élénk helyeslés.) Elnök: Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi államtitkár ur kíván nyi­latkozni. (Halljuk! Halljuk!) Szterényi József államtitkár: T. képviselőház ! Mielőtt az elhangzott észrevételekre a kereskede­lemügyi miniszter ur nevében reflektálnék, a ki a kiegyezési tárgyalások miatt el lévén foglalva, személyesen nem képviselheti a javaslatot, méltóz­tassék megengedni, hogy esetleg a tárgytól el is térve, néhány általános szemponttal foglalkozzam, a melyek a vita során részben t. barátom gr. Esterházy Móricz által, részben Zboray Miklós t. barátom által említtetett fel. (Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Méltóztatik a t. ház megengedni, hogy az államtitkár ur esetleg a tárgytól is eltérhessen ? (Igen!) E szerint a ház a kért engedélyt meg­adta. Szterényi József államtitkár: Az első kérdés, a mely tisztázást igényel, s a melyben nem érthetek egyet gr. Esterházy Móricz t. barátommal az, hogy ez a javaslat tulaj donképen és szorosan véve a törvényhozás elé tartozik-e vagy nem ? Ester­házy t. barátom, ugyanis a törvénynyel kezében azt magyarázta, hogy a javaslat feltétlenül a tör­vényhozás elé tartozik ; én viszont, t. ház, kizáró­lag a kereskedelemügyi miniszter ur legmesszebb­menő alkotmányos érzékének (Igaz! Ugy van! a haloldalon.) tulajdonítom azt, hogy ezt a javas­latot . . . Kubik Gyula: A felelősség áttolása! Szterényi József államtitkár: Nem a felelősség áttolása, (Ugy van! ügy van! bal felől. Zaj.) mert ha a törvényhozás határozata kéretik ki, akkor felelősség áttolásáról szó nem lehet, (Ugy van ! Ugy van! halról.) hanem a legmesszebbmenő alkotmányos érzék vezette a törvényhozás ha­tározatának kikérésében. A kettő között pedig igen nagy különbség van. (Igaz ! Ugy van! Halljuk! Halljuk !) Én tehát, t. ház, állítom, hogy ez a javaslat szorosan véve nem tartozik a törvényhozás illeté­kessége körébe. Es ebben a kérdésben köztem és gróf Esterházy Móricz között tisztán csak abban van a differenozia, hogy t. barátom a helyi érdekű vasutakról szóló törvényből dedukálja a maga ér­veit, holott ha ezt a törvényjavaslatot a keres­kedelemügyi miniszter ur csakugyan helyi érdekű vasútról szólónak czimezteti, akkor azzal egyálta­lában nem kell ide jönnie a törvényhozás elé. Mert a törvény értelmében csak két esetben tartozik a helyi érdekű vasutak engedélyezése a törvényhozás illetékességi körébe : ha határra megy az a vasút, vagy ha államvasuti vonalakat köt össze. (Igaz! ügy van !) Ez sem az egyik, sem a másik eset, ennél­fogva nem tartoznék szorosan véve a törvényhozás körébe és ha a kereskedelemügyi miniszter ur mégis ide hozta, ismétlem, tisztán legmesszebbmenő alkot­mányos érzéke diktálta ezt. (Igaz! Ugy van! Helyeslés.)

Next

/
Thumbnails
Contents