Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-194

70 ím. országos ülés 191 Ez bizonyos vonatkozásokban a helyi érdekű vasutakról szóló törvény alkalmazása egy alsóbbrendű vasúti típusra, a mely azonban — ismétlem — minden aggály nélkül ép ugy helyi érdekű vasútnak volna nevezhető, mint a hogy most véletlenül gazdasági vasútnak nevezzük. Ennek a vasútnak históriája, t. ház, visszanyúl arra az időre, a mikor a kereskedelemügyi kormányzat akkori vezetője keskeny vágányu vasutakkal vélt az országban nagyobb mozgalmat indíthatni és a helyi érdekű vasutak drágább építésének megelőzésére a kisebb vasutak típusát kívánta bevezetni, a melyek épités tekintetében olcsóbbak, és a melyeknél, kisebb lévén a befektetés, természetesen könnyebb lesz az üzleti résznek jövedelmezővé tétele. Itt ezen vasút körül, t. ház, egy bizonyos ellentét fejlődött ki három vármegye között, a mely ellentétet kötelességem itt érinteni, nehogy e tekintetben félreértések legyenek künn az ország ama részeiben: részben Bereg és Ugocsa, mint egyik érdekcsoport, részben Mármaros vármegye, mint másik érdekcsoport között. A vonalak, melyekről szó van, nem ellentétesek, t. ház, jeléül annak, hogy Máramaros megyének két évvel később erre a vonalára, a melyről szó van, t. i. a huszt—dolhai vonalra, a mely rövidebb és a forgalomnak góczpontjaira könnyebben vezeti be e vidéket, az előmunkálati engedély szintén kiadatott, kiadatott akkor, a mikor ennek a vasútnak létesítése már biztosítva volt, és semmi sem akadályozta azon vonalrész létesülését, a mely ki fogja egészíteni e két vonalat, a melyek tévesen minősíttetnek szárny- és fővonalnak. Es itt csak mellékesen kívánom megjegyezni Zboray t. barátomnak, hogy ez kizárólag forgalmi megkülönböztetés, a mely semmiféle konzekvencziával a vasút üzemére, üzletére és tarifíapolitikájára nem bir. E vasút létesítésének első stádiuma, t. ház, 1904-ig nyúl vissza. Akkor indultak meg a tárgyalások és hogy csak most sikerült azokat lebonyolítani, az a nagy nehézségekre vezethető vissza, a melyekkel a kereskedelemügyi kormány találkozott e vasút létesítésénél. Már most rátérek amaz észrevételek egyik csoportjára, a melyek elvi jelentőségűek és a melyeket gr. Esterházy t. barátom emiitett. Nevezetesen arra a bizonyos iparvágány-versenyre, a melyet a közlekedésügyi bizottság az engedélyokiratból kihagyatni javasol. Előre bocsátom, hogy a kereskedelemügyi miniszter ur a közlekedésügyi bizottság javaslatát elfogadja. (Helyeslés.) Elfogadja azért, hogy ezzel is tanúbizonyságát adja annak, hogy itt nem

; mint egyik t. barátunk kifejezte, monopóliumról van szó, itt inkább félreértés az, a mi az ellentéteket felidézte, a mely félreértést bátor leszek röviden kimagyarázni. (Halljuk ! Halljuk !) Az indokolás szerint az iparvágányoknak versenyvonalként való létesítésére ezen vonallal szemben nem adatnék engedély, illetve e vasút biztojiilius 9-én, kedden. sittatnék, hogy oly iparvágány nem fog engedélyeztetni. Itt kizárólag arról van szó, t. ház, hogy ha több tulajdonos akarna egyesülni oly czélból, hogy egy meglévő vasutvonalat versenyvonallal üzemében és üzletében csökkentsék, ez megakadályoztassék. De magának az iparvágány természetének is ellentmond egy ilyen alakulat, mert az iparvágány természete és vasutjogi fogalma, hogy ugy fejezzem ki magamat, kizárólag egy tulajdonos által a saját termékeinek egy vasúti forgalmi vonalba való bevezetésére vanatkozik. Ha tehát egyik-másik tulajdonos a saját termékeire nézve akar iparvágányt létesíteni, a melyet a legközelebbi vasútállomással kapcsolatba hozandónak tart, ez ellen semmi kifogás nincs, nem volt és nem is intendáltatott. Ellenkezőleg, ki kell jelentenem itt a t. ház szine előtt, hogy meg akarjuk akadályozni az oly esetet, a mely előfordult az ország egy más részében, a hol egy meglévő vasút nem akarta megengedni azt, hogy egy másik vasút, a mely fontos gazdasági érdeke volt azon tulajdonosnak, a kinek termékeit kiszállítandó volt a vasúthoz, keresztezze azon vonalat, a mely már fennállott. Ez lehetetlenség a gyakorlatban, mert ez azt jelenti, hogy azon gazdasági érdekeket egy vállalatnak feltétlenül kiszolgáltassuk. És a mint a kereskedelmi kormányzat azon esetben is a köz érdekében döntött, ugy itt is azt az elvet kívánja érvényesíteni. Azt hiszem tehát, sikerült ezzel tisztáznom a félreértést, mely ebben a tekintetben fennállott. Hogy a kereskedelemügyi miniszter ur itt az interpretáczió tekintetében a törvényhozásra appellál, az ismét az ő alkotmányjogi érzékének kifolyása, (Helyeslés.) mert a törvényhozás által elfogadott szabályoknak magyarázatára legilletékesebbnek magát a törvényhozást tartja. (Helyeslés.) Ez azonban azáltal, hogy a kereskedelemügyi miniszter ur a módosítást elfogadja, tárgytalanná válik, és igy ezen kérdéssel tovább foglalkozni feleslegesnek tartom. (Helyeslés.) Nem felesleges azonban az üzembevétel kérdésének tisztázása. (Halljuk! Halljuk!) a melyet gróf Esterházy Móricz t. barátom igen szépen, igen behatóan és tényleg a törvényes állapotnak megfelelően fejtegetett. Azonban t. barátom egy tévedésbe esik, a mennyiben a torvények abból a szakaszából, t. i. az 1888 : IV. t.-cz. 6. §-ának abból a rendelkezéséből, hogy a közmunka- és közlekedésügyi miniszter azonban megtagadhatja az üzletbevételt oly helyi érdekű vasutaktól, a melyek létesítéséhez áz érdekeltség a tényleges építési tőkének legalább 25%-ával hozzá nem járult, azt a következtetést vonta le, hogy nem köteles átvenni. Gr. Esterházy Móricz: Nem ! Szterényi József államtitkár: Hát, t. ház, épen azért, mert nem köteles ; mert az az eset nem áll fenn, hogy az 1880 : XXXI. t.-cz. 8. §-a értelmében köteles volna átvenni, a mely szakasz ugyanis azt-mondja, hogy a magyar állam tulaj-