Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-194

68 li)4. országos ülés Í9t és mindenki meg van győződve arról, hogy a vasút áldásos és szükséges eszköz. Azonban a mikor egy külön típussal akarjuk létesíteni azt a vasutat, olyannal, a mely még nem volt, olyannal, a milyenről még nem volt szó a képviselőházban és olyan módon, a melyet egy későbbi törvénynek lenne hivatása eldönteni, hogy alkalmazásba vétessék-e vagy nem; a midőn arról van szó, hogy előttünk fekszik egy vasútról szóló négy szakaszból álló törvényjavaslat, mely hosszú indokolással van ellátva, a melyben azt mondják, hogy : felhatalmazást kérek arra, hogy ezt és ezt a gyakorlattól eltérőleg megtehessem ; felhatalmazást kérek erre és arra, a mit alkotmányos szokás szerint ezennel bejelentek a háznak, és kérem a ház hozzájárulását : akkor mégis csak arra kell gondolnunk, hogy mivel van indokolva, azokkal az általánosan érzett közszükségletekkel, azon fájdalommal van-e az indokolva, a melyet Bródy Ernő t. képviselőtársunk kifejezett, hogy mi eltérjünk a megszokott, a rendes eljárástól és hogy ugy mondjam, privilégiumokat adjunk ? (Helyeslés a jobboldalon.) Avagy egyáltalán el kell-e hallgatnunk, hogy egy vasútról szóló törvényjavaslatot beterjesztenek a házhoz és nem lehet ahhoz más szavunk, mint az, hogy megszavazzuk, vagy pedig nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is megnézni és megvizsgálni, hogy indokolt-e az, hogy eltérjünk a rendes gyakorlattól és a rendes engedélyezési szokásoktól ? Azzal tisztában vagyunk, t. ház, hogy a helyi érdekű vasutaknak definiozióját sem lehet teljesen megadni. Most azonban létesítünk gazdasági vasút elnevezése alatt egy uj vasutat, a mely tulaj donképen a helyi érdekű vasutaknak megadott kedvezményeket, sőt még azon túlmenő kedvezményeket is kap más értelmezéssel. Hogy miért gazdasági vasút és miért nem helyi érdekű vasút, azt nem tudom megérteni. Látom azt, hogy a törvényjavaslat 2. §-ában az 1888 : IV. t.-czikk 7. §-ától és az eddigi gyakorlattól eltérőleg nem az építési tőkékez adja az állam a segélyt, hanem az üzlet javára. Bocsánatot kérek, ez nagy különbség. Ezt maga az indokolás is felhozza és kéri hozzá a háznak határozatát és felhatalmazását. De nagy különbség van itt azért, mert eddig, ha hozzájárultak az építési tőkéhez, ennek fejében törzsrészvényeket kapott a hozzájáruló község és az állam, s ez a hozzájárulás később az engedélyezési idő alatt, ha nem is az első 15 év múlva, kisorsoltatott és így a tőke visszakerült az illetőkhöz. Most ez nincs így, daczára annak, hogy ugy az 1888 : XXXI., mint az 1884 : IV. t.-cz. is mindenütt az építési tőkével hozza vonatkozásba a segélyt. Magában az 1888 : IV. t.-cz. 7. §-ákoz függesztett indokolásban is az van mondva, hogy az a segély, a melyet az állam adhat, a tényleges építési tőkének csak egytized része lehet; ezt is a legritkább esetben nyújtja, tovább nem fokozható és feltétlenül szükséges, hogy az állam az építési tőkéhez nyújtsa azt segélyként, most pedig ez az üzemhez adatik. Julius 9-én, kedden. A mi magát a postai hozzájárulást illeti, arra nézve elismerem, hogy az egy tényleges szolgálatért adott összeg ; elismerem azt is, hogy rendes körülmények között az még mindig nem fedezi azt a költséget, a mibe a posta járatok egy bizonyos idő múlva kerülnek, de ezeknek bizonyos részét is törzsrészvénynyel kell fedezni. Nem látom be, hogy midőn ezen törzsrészvényeket az érdekeltek nem kapják meg és nem lehetnek azon helyzetben, hogy tőkéjük visszafizettessék ; midőn az az eset áll elő, a melyet gr. Esterházy Móricz t. barátom felhozott, hogy az 1884: IV. t.-czikk 4. §-ában jelezett építési tőkéhez való 25%-os hozzájárulás sincs meg az érdekeltség részéről, tehát kétséges is a kormánynak joga, hogy üzembe veszi-e a vasutat; midőn a törvény helyes értelmezése szerint nem minden esetben és minden körülmények között köteles a kormány az üzembe való átvételt eszközölni: akkor miért mondjuk ki már most és miért adjunk, mondhatnám, opcziót a vasútnak, hogy öt éven belül már követelheti az átvételt, és pedig követelheti 60 és 40%-os részesedés mellett ? Hiszen ez épen olyan eset, a minő a szén dolgában fordult elő, hogy t. i. a szénkartellek megcsinálják a szerződést az állammal, és hogy ha alacsony a szén ára, akkor szerződés szerint magasabb árért szállítják a szenet a vasútnak, ha pedig emelkedik a szén ára és másutt képesek azt elhelyezni, akkor nem szállítják a szenet. Itt is nem egy fix szerződést mond az indokolás, hanem azt mondja, hogy »igényelheti», tehát adok neki egy jogot, hogy igényelje a szerint, a mint a jövedelmezőség nagy, vagy csekély és a szerint határozzon később. Továbbá az indokolás azt mondja, hogy ki kell mondani, hogy ez preczedenst nem fog képezni, a közlekedésügyi bizottság pedig elhagyatni kívánja azt, hogy ez preczedensül ne szolgáljon. Nem tudom már most, hogy melyik álláspont a helyes ? Az-e, hogy preczedensül szolgáljon, vagy az, hogy preczedensül ne szolgáljon. Én azt hiszem, hogy a helyes álláspont ez, hogy ha mi itt inczidentaliter nem térünk el a rendes medertől, a rendes engedélyezési szabályoktól, mert azt a privilégiumot vagy megadjuk minden viczináks vasutat építő társaságnak, hogy építhessen, törzsrészvényeket adhasson és állami kedvezményeket igénybe vehessen, vagy nem. De hogy megadjuk így különlegesen, a törvény meghozatala előtt egy csoporttal, hozzá még egy gazdag csoporttal, a helyi érdekű vasutakat épitő csoporttal, a mely beadott vagy 24 engedélykérvényt (Ugy van I Ugy van ! baljelől.) és a mely ezeket visszavonta és csak ezt az egyet akarta megvalósítani, a melynek a háta megett a Kereskedelmi Bank részvénytársaság áU, — a maga nagy tőkéjével — ahhoz nem vagyok hajlandó hozzájárulni. (Helyeslés balfelól.) Kimondatik továbbá, hogy ez a vasút a berni egyezmény határozmányai alól kivétetik. Gr. Esterházy Móricz t. barátom kérdést intézett a kormányhoz, hogy mi lesz a tariffa megállapításával. Én el hiszem, hogy gondoskodni akar a