Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-194

19í. országos ülés 1907 Julius 'J-én, kedden. 67 nyes alap és a törvényes igény (Igaz ! Ugy van!) és akkor ez megilleti a vasutat, (Mozgás. Elnök csenget.) vagy pedig nem illeti meg és akkor pedig a magam részéről én ahhoz, hogy ezt igy inczidentaliter elintézzük, hozzá nem járulhatok. Ezért újból kérve a felszólalásom elején felhozott kérdésekre a választ, kijelentem, hogy hozzájárulok a bizottság javaslatához és tisztelettel kérem annak az aggályosnak jelzett két kikötésnek az elhagyását. (Helyeslés.) Várady Károly jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. képviselőház ! Azt hiszem, azokra az aggályokra, a melyeket Esterházy gr. Móricz t. képviselőtársam felhozott, a kormány igen t. képviselője, Szterényi József államtitkár ur megadja majd a választ. Én tehát vele sem polemizálni, sem pedig bizonyos kételyeire választ adni nem fogok. De mégis szabad legyen megjegyeznem ezzel szemben, a mit ő különösen hangsúlyozott és kiemelt itt az állam átvételi kötelezettségére vonatkozólag, hogy magából az indokolásból és magából az engedélyokiratból tudhatjuk meg, hogy az állani átvétek kötelezettségével szemben állanak magának a vasutépitő társaságnak azok a kötelezettségei, a melyek szerint a vasutat egészen máskép kell épitenie, más sineket kell leraknia, másképen kell egyes épitkezéseket berendeznie és azonkívül bizonyos pönalé is van kikötve, a mi szintén az indokolásból kitűnik, tehát ebből a szempontból az államnak vannak kötelezettségei. Viszont magának a vasutépitőtársaságnak is súlyosabb terhei vannak, mint volnának abban az esetben, hogy ha ő ezen előnyöket nem élvezné az államtól. Röviden csak ezt akartam megjegyezni erre vonatkozólag. Nem akarok a részletekbe, a dolog érdemébe belemenni, mert lehet, hogy elfogult vagyok ebben a Kérdésben, és lehet, hogy ha nem épen erről a kérdésről volna szó, talán én is mélyebben szántanék magában a kérdés érdemében is ; de ismervén a helyi viszonyokat és magának annak a kerületnek képviselője lévén, tudom ennek a dolognak a történetét; tudom, hogy az milyen fázisokon ment keresztül; tudom, hogy a nép mennyire várja e vasút épitését, és tudom, hogy maga a magyar állam, maga a törvényhozás és maga a magyar kormány mindig milyen különös elbánásban és kivételes kedvezményekben részesítette ezt a vidéket. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hiszen tudjuk, hogy a hegyvidéki akczió neve alatt ismeretes mozgalom már 1896-tól kezdve a rutén nép felsegélyezésére indult meg ; az ott egy egészen külön helyzet, egészen külön állapot, az nem hasonlítható össze az ország egyetlen vidékével sem, és igenis a magyar államnak, s gondolom, a magyar törvényhozásnak is kötelessége, hogy ezen szegény és elhagyatott népnek felsegélyezésére és egyben azoknak a problémáknak a megoldására is, a melyek e kérdéssel együtt járnak, a lehetőség szerint mindent megtegyen. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Magának e vasútnak a kérdése körülbelül tiz évre nyúlik vissza. Tiz év óta megvan azokban a szomszédos vármegyékben, Bereg és Ugocsamegyékben az a nizus, hogy a természetes irányban és a természetes vonalak szerint találja az meg a maga összeköttetését. Tiz év óta gravitál az a vidék épugy Beregszász, mint Nagyszőllős felé. Akkor ellentétek támadtak Bereg és Ugocsa megye között, és óriási nehézségekbe került, a mig végre a két megye között kompromisszum jött létre, a melynek eredménye volt, hogy megállajiodtak a hozzájárulási arány tekintetében, azt különbözőképen osztották, meg. Először Ugocsának sokkal nagyobb terhei voltak, mig végre a dolog számtalan értekezleten és megbeszélésen keresztül odáig jutott, hogy az előző kormányok által sohasem vétetett komolyan figyelembe. Most végre ez a kormány, igen t. képviselőház, a maga hivatásának tekinti, hogy a nagy közérdekre való tekintettel a rutén vidékekre való tekintettel, tekintettel továbbá ezen szegény elhagyatott nép érdekeire, ezt a vasutat kiépítse. Engedjék meg, t. ház, hogy még egy külön szempontot is külön hangsúlyozzak ez alkalommal, és ez a nemzeti szempont, a mely ebben az esetben feltétlenül hangsúlyozandó azon néppel, a rutén lakossággal szemben, a melyben nemzetiségi velleitások sohasem voltak, (Igaz I Ugy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) a, mely mindig hű volt a magyar állameszméhez, azon néppel szemben, t. ház. a mely meg érdemli szeretetünket, gondoskodásunkat, (Igaz I Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) megérdemli azt, hogy munkát és kenyeret adjunk neki azon a vidéken, nem pedig hogy koldusbotot vegyenek a kezükbe, a kivándorlás kenyeréhez folyamodjanak és igy elzüllés, pusztulás érje őket. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hiszen, t. ház, a pusztulás, a nyomor és a szegénység fészke és tanyája az a kerület, és nekem mindig elszomorodik a szivem, éget a fájdalom, a mikor elmegyek oda a kerületbe és látom a nyomort, a szenvedést, a mely ott van, és a kultúrának teljes hiányát. Ezekkel szemben egy vasút, ezekkel szemben a kultúrának egy mozdonyvezetője, ezekkel szemben egy iparvágány, ezekkel szemben minden gazdasági értékű dolog többet ér ezer beszédnél, népgyűlésnek (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Ez vezet az önálló vámterülethez, ezzel lehet az iparfejlesztést előmozdítani, ez fog kultúrát, áldást és kenyeret hozni annak a szegény népnek. Kérem a t. házat, méltóztassék a javaslatot elfogadni. (Elénk helyeslés.) Elnök : Ki következik 1 Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Zboray Miklós Zboray Miklós: T. képviselőház! A miket az én igen t. Bródy barátom mondott, azt senkisem vonja kétségbe. Azt hiszem, a hegyvidéki akczió, a melyet beszédében felhozott, épen olyan kedves a ház legnagyobb része előtt — ha ugyan nem mindenki előtt — mint ő előtte. A nyomort eloszlatni mindenki épen ugy vágyakozik, mint ő, 9*