Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-194

öö l9í. országos ütés 1907 Julius 9-én, kedden. tartott, a mely igy szól (olvassa) :»Nincs ugyanis kizárva, hogy a helyi érdekű vasút üzletét a m. kir. államvasutaknak — igy szól az indokolás — kellend saját kezelésükbe átvenni, a mennyiben az engedélyt kérő beigazolta, hogy az államvasuti vagy állami kezelés kizárásával a vasutépitési tőkét biztosítani nem képes. Erre való tekintettel azután az engedélyt kérő az első három üzleti évet követő két év alatt az állam általi átvételt igényelheti.* Ezen kikötésre vonatkozólag az indokolás 8. oldalán még az áll, hogy (olvassa) : »Ezen kivételes intézkedés egyébként a jövőre nézve semmi körülmények között preczedensül nem szolgálhat.« Mielőtt azonban ennek taglalásába bocsátkoznám, ki kell térnem ugy az indokolásnak, mint a bizottsági jelentésnek egy másik passzusára. Az indokolásban t. i. az áll, hogy (olvassa) : »Annak ellenében, hogy az engedélyezendő vasút az állami kezelés törvényes kedvezményét igénybe nem veszi.« Továbbá, hogy (olvassa) : »Tisztelettel megjegyzem, hogy bár az a körülmény, miszerint a gazdasági vasút az állami üzem kezelésére vonatkozó törvényes igényét érvényesiteni nem kivánja.« A bizottsági jelentésben pedig erre nézve az áll, hogy a bizottság nézete szerint ezen állami üzleti kezelés nem tagadható meg az 1880 : XXXI. t.-cz. 8. §-ának b) pontja értelmében. Én most figyelmen kivül hagyom azt, vájjon az átvétel megtagadandó-e vagy nem. De a magam részéről bátor vagyok azt a megjegyzést koczkáztatni, — hiszen szakismeretem e tekintetben abszolúte nincs, tehát koczkáztatom azt a megjegyzést — hogy ezen jogigény nem feltétlen, hanem csak feltételes, tehát megtagadható. Megtagadható pedig nézetem szerint két okból : először is az 1880: XXXI. t.-cz. 8. §-ának b) pontja kifejezetten helyi érdekű vasutakról szól, s ugy tudom, hogy a keskenyvágányu gazdasági vasutakat sem volt szokásban eddig kivétel nélkül átvenni. De tegyük fel, hogy e tekintetben teljesen ekviparálva volnának a vasutak, hogy a gazdasági vasutakra nézve is ugyanez áll. mint a helyi érdekű vasutakra : akkor is azt hiszem, hogy feltételes ezen átvételi kötelezettség azért, mert ezen vasút nemcsak az 1880 : XXXI. t.-cz. alapián engedélyeztetik, de engedélyeztetik az 1888 : IV. t.-ez. alapján is, és az 1888 : IV. t.-cz. 6. §-a a) pontjának második bekezdésében az áll, hogy (olvassa) : »A közmunka- és közlekedésügyi miniszter azonban megtagadhatja az üzletbe vételt oly helyi érdekű vasutaktól, a melyek létesítéséhez az érdekeltség a tényleges épitési tőkének legalább 25%-ávál hozzá nem járul.« Az indokolás szerint a tényleges épitési költség 3,554.000 korona, ennek 25%-a 888.000 korona, az érdekeltség pedig ugyancsak az indokolás szerint hozzájárul 50 éven keresztül évenként 17.912 koronával. Már most, ha mi ezt tőkésítjük, ezen 50 éves járadékot ugy tőkésítjük, a mint a szintén 50 éves postai általány tőkésítve van, vagyis veszszük a járadék húszszorosát, akkor a 17.912 koronából lesz 356.000 korona, tehát nem lesz 888.000 korona, a mi 25%-a volna a tényleges épitési költségnek. Tehát ezen az alapon bátorkodom felhozni azt, hogy ezen átvételre vonatkozó igény nem feltétlen. Rakovszky István : ügy van ! Gr. Esterházy Móricz : Nem áll szerény nézetem szerint az, a mi a bizottság jelentésében van, hogy nem tagadható meg az állami üzleti kezelés. Igenis, megtagadható. Hogy ez esetben megtagadtatik-e vagy sem, az természetesen más kérdés. Ezen fakultatív megtagadhatásra vonatkozólag bátor vagyok még abból a jelentésből, a melyet az 1888-ild törvény tárgyalásakor a pénzügyi bizottság előadója, Darányi Ignácz, ő nagyméltósága előterjesztett, a következő részt felolvasni (olvassa) : »Ugyanezen szempontból megállapíttatik hogy az állam necsak kötelezve legyen az üzletnek önköltségen leendő átvételére, hanem joga is legyen azt a maga részéről követelni, és az esetben, ha az érdekeltség az épitési tőkéhez 25 százalékkal nem járult hozzá, e szerint azon kezdetleges kötelezettségének sem tett eleget, hogy a ki a vasutból a legtöbbet nyeri, az annak költségeihez is megfelelőleg járuljon hozzá, az üzletbe való átvételt meg isgjtagadhatja«. Továbbá az 1888-iki törvénynek, a melyet Baross Gábor nyújtott be, a 6. §-a a) pontjára vonatkozó indokolásában ez van (olvassa) : »Tényleg a helyi érdekű vasutak üzletének átvétele tekintetében megállapított szabványszerződés az államvasút érdekeinek hátránya nélkül olyan értékkel bir a vállalkozásra nézve, hogy elérkezettnek látom már az időt arra, miszerint a helyi érdekű vasutak űzletbovótele bizonyos korlátokhoz köttessék, és ehhez képest a szakminiszter részére fentartandónak vélem a jogot, hogy az űzletbevételt bizonyos esetekben meg is tagadhassa.« Tehát annyira hangsúlyozza itt a megtagadhatásnak a lehetőségét, vagyis a fakultatív átvételt, — nem pedig, a mint a bizottság mondja, hogy az átvétel nem tagadható meg ettől a vasúttól — hogy még az indokolás további részében mintegy megmagyarázza ezen előbbi, mindenesetre súlyos rendszabályt és felhatalmazza utódait arra, hogy bizonyos méltánylást érdemlő esetekben ezen súlyos rendszabálytól el is tekinthessenek. Ezt voltam bátor közbevetőleg megemlíteni a bizottság által felvett passzusra nézve. De most áttérek arra az aggályosnak jelzett kikötésre. Tegyük fel, hogy mindaz, a mit én most az átvétel fakultatív voltára vonatkozólag mondottam, nem áll, hogy mindaz helytelen és tévedésen alapszik és hogy ellenkezőleg, az a helyes és az az eddigi gyakorlat, hogy az állam kivétel nélkül átvett minden 76 czm.-es gazdasági vasutat, vagy hogy a 25 százalékos korlát nem áll. Még hogy ha ezt az ellenkező nézetet veszszük is, akkor sem vagyok képes elfogadni az indokolásnak az okoskodását, hogy az állam köteles legyen átvenni a vasutat bizonyos évi határokon -belül, a mikor az engedményes nem tudja a tőkét biztosítani mert nézetem szerint vagy megvan arra a törve-