Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-193

56 193. országos ülés 1907 Julius 6-án, szombaton. hatalmával visszaélt hatósági közeget megbüntetni ?« Ezek után azt hiszem, felesleges hozzátennem., hogy nem vagyok hajlandó. (Derültség. Élénk helyeslés.) Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Elnök: Tudomásul veszi a ház a belügyminiszter ur válaszát? (Igen!) A válasz tudomásul vétetik. Most áttérünk az interpellácziókra. Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Horváth József! Horváth József (marosajvári): T.ház! Rendkívül sajnálom, hogy azt az interpellácziót, a melyet most az igen t. kereskedelemügyi miniszter úrhoz intézni bátor leszek, az idő előrehaladottságánál fogva nem terjeszthettem elő a háznak múlt szerdai interpellácziós napján, mert nem tagadom, hogy az én mai interpelláczióm és azon interpelláczió között, a melyet Szkicsák Ferencz képviselő ur terjesztett a belügyminiszter ur elé, szoros és szerves összefüggés van. Ha méltóztatnak megengedni, ezt a két interpelláczió közötti összefüggést egészen röviden megmagyarázom. (Halljuk! Halljuk!) Szkicsák Ferencz, a mióta az a váratlan szerencse érte, hogy ennek a képviselőháznak tagjává lehetett, valóságos kultuszt űz abból, hogy időközönként Árva megyének hol egyik, hol másik közigazgatási hatóságát hivatalos hatalommal való visszaéléssel vádolja meg, természetesen, — a veleszületett szerénységnél fogva — (Derültség.) mindig ugy tüntetve fel a dolgot, mintha az az állítólagos hivatalos erőszak : kizárólag a tótajku hatóság és főleg annak lánglelkű apostola, Szkicsák Ferencz (Derültség.) elnyomatására és üldöztetésére irányult volna. Pedig, t. kéjwiselőház, épen az én mai interpellácziómból és annak anyagából ki fog tűnni, hogy nemcsak hogy nem igaz az, mintha az árvamegyei közigazgatási hatóságok bármelyike is a tót ajkú lakosság elnyomatására törne, nemcsak hogy nem igaz, mintha az árvamegyei közigazgatási hatóságoknak bármelyike a pánszláv agitátorokkal szemben a megengedettnél erősebb eszközöket használna, hanem hogy — őszinte sajnálatomra — ennek csaknem az ellenkezője áll, mert nézetem szerint az árvamegyei hatóságok Szkicsák urnak aknamunkáját egyáltalában nem méltányolják abban a mértékben, a mint kellene. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) és sokkal elnézőbben és enyhébben bánnak el vele, semmint arra (Igás! Ugy van! a középen.) az ő nemzet- és hazaellenes tevékenységével rászolgált. (Ugy van! balfelol.) Pedig t. képviselőház, az a politikai irányzat, a melyet Szkicsák Ferencz és apostoltársai a turóczi és liptói főfőapostolok példájára Árvamegyében ujabban meghonosítottak, nemcsak hogy nem érdemel enyhébb eljárást, hanem határozottan a hatóságoknak legkíméletlenebb, legerélyesebb beavatkozását provokálja, a mennyiben az a mód, a hogyan Szkicsák és érdektársai a pánszláv agyrémnek és rögeszmének híveket iparkodnak szerezni Árvában, ez a mód tulajdonképen nem egyéb, mint politika a legközönségesebb üzleti alapon, nem egyéb, mint az embervásárlásnak egyik legújabb formája, nem egyéb a legközönségesebb uzsoránál, részben éhes, részben tudatlan emberek lelkével. (Halljuk! Halljuk !) Szkicsák Ferencz ugyanis otthon Árvában korántsem mulattatja a maga hiveit a marhalevelek poétikus témájával és sem ő, sem apostoltársai korántsem azon fáradoznak, hogy népgyüléseket és tüntető körmeneteket vagy ehhez hasonló hálátlan demonstrácziókat rendezzenek, hanem egytől egyig valamennyi azon fáradozik, hogy mentől több pénzintézetet, szövetkezetet, gyári és ipari vállalatokat gründoljon, természetesen külföldi, nagyobbára csehországi tőke segélyével és ezekben a vállalatokban helyezik el azokat, a kik eddigi működésükkel az izgatásban érdemeket szereztek, valamint azokat is, a kik hajlandóságot mutatnak arra, vagy kötelezettséget vállalnak arra nézve, hogy ilyen izgatásokkal a jövőben fognak érdemeket szerezni. Nagyon jól tudom, t. ház, hogy ezeket a magyarellenes gründolásokat a közigazgatási hatóságoknak nincsen mindig módjukban megakadályozni, azonban ép ezért, mivel ez módjukban nincs, azt tartom, hogy nekik kötelességük volna a leg féltékenyebben őrködni a felett, hogy legalább olyan magyarellenes vállalatok ne keletkezhessenek, a melyeknek megalapítása törvényes eszközökkel megakadályozható. Csakhogy Árvában eddig ezekre a magasabb szempontokra — elismerem ugyan, hogy jóhiszeműleg és tiszteletre méltó okokból — tekintettel nem voltak, mert ha lettek volna tekintettel semmiesetre sem történhetett volna meg, hogy ott oly ipari vállalatok keletkezhessenek, a melyek egyfelől a magyar ipar érdekeit a legsúlyosabb mértékben megsértik, és a melyek másfelől nem tekinthetők egyébnek, mint pánszláv izgatók elhelyezési intézeteinek. A. tényállás, a melyre czélzok röviden a következő: Árva megyének valamikor régebben az 50-es években igen virágzó háziipara volt. A lakosságnak túlnyomó része vászonszövéssel, gyolcsneműek készítésével foglalkozott. Hogy milyen nagy szerepet játszott ez a gyolcskészités és ez a háziipar a lakosság létviszonyaiban, kitűnik abból, hogy a mikor a szabadságharczot követő abszolút korszakban a császári kormány előterjesztést tett a császárnak, hogy a házalókereskedést rendeleti utón szabályozza, akkor a császár különös tekintettel volt az árvamegyei lakosság specziális viszonyaira, és kivételes jogokat, privilégiumokat adott az árvái gyolcsosok-