Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-193

40 193. országos ülés 1907 Julius 6-án, szombaton. sőt egyes helyeken úgyszólván teljesen stagnál és némely iparfelügyeleti kerületben egyáltalában ismeretlen dolog. (Mozgás.) Már pedig szocziálpolitikai szempontból, t. ház, elképzelhetetlen és lehetetlen dolog az, hogy nálunk nagyobb ipar legyen, a nélkül, hogy ebben a tekintetben a törvényhozás ne tegye meg a maga kötelességét és ne követelje, hogy ez a két rendkivül fontos biztositási ág törvényhozásilag rendeztessék. (Igaz! XJgy van!) T. ház! Egy munkás, ha 40-ik életévén túl van, vagy bármi más okból kicsöppent az ő munkaerejéből, alig képes munkát, kenyeret találni. De különben is a munkaadók, ha munkásaik bizonyos életkort elértek, — hacsak nincsenek rendkivül nemes érzelmektől áthatva — azon igyekeznek, hogy az öregebb munkásoktól megszabadulhassanak. Mikor pedig egy ilyen öregebb munkás kikerül az életbe, — biztositási intézmény nem lévén — vagy a községnek jótékonyságára van szorulva, vagy pedig egy elrettentő és kétségbeejtő helyzet előtt találja magát. T. ház! Az ipari felügyelőknek az utolsó esztendőre vonatkozó jelentéséből kitűnik még különösen a sztrájkokra vonatkozó rész. (Halljuk! Halljuk!) A sztrájkok az utolsó esztendőben tetemes mérvben szaporodtak; ]86-ról 288-ra emelkedett a sztrájkok száma. (Mozgás.) De nemcsak a sztrájkok számszerinti szaporodása oly feltűnő, hanem azon nagy terjedelem is, a melyre ezen sztrájkok a múlt esztendőben szert tettek. Volt ebben az esztendőben egy sztrájk, a melyről azt lehet mondani, hogy a központból rendeztetett végig az egész országon keresztül, és ez volt a nagy kőműves sztrájk. Az óriási harcz munkások és munkaadók közt épen ebben az ipari ágban, ebben az üzemben még egyre folyik és ugy látszik oly rendkivül válságos helyzet előtt állunk, hogy e téren a munkaadók nem lesznek képesek semmikép magukat fentartani a nagy háborúval szemben, a melyet ellenük indítottak a munkások. A másik nagy sztrájk volt ebben az esztendőben az, a mely egy személyes ügyből és úgyszólván hatalmi kérdésből keletkezett, a vasés fémmunkások sztrájkja, a mely hosszú időn keresztül tartott és a legóriásibb sztrájk a mi viszonyaink közt. Több mint 15.000 rendesen alkalmazott vas- és fémmunkás és azonkívül sok ezernyi segédmunkás és napszámos vett részt e sztrájkban. Személyes okokból indult meg, hatalmi kérdésből és csak a későbbi stádiumban vegyitettek bele a sztrájk vezetői és irányitói anyagi momentumokat. Az óriási küzdelemben az ipari felügyelet a sztrájk terén, a vas- és fémmunkások sztrájkját illetőleg 6,500.000 koronában jelezheti a munkabérveszteséget. Mi azonban azt hiszszük, hogy aligha lesz teljesen megbízható ez az adat, de akárhogy áll a dolog, mindenesetre óriási munkabér veszteségről van szó az 1905. év folyamán. Azonkivül az is feltűnő jelenség, hogy az ipari felügyelet rendszerint nagyon kemény kritikával ól az állami üzemekkel szemben és megrójja az állami üzemeket és azok vezetését, hogy a szocziálpolitikai és munkásjóléti intézmények terén rendkivül el vannak maradva, azokban az állapotokban vannak, a melyekben voltak évekkel ezelőtt és a munkabérek oly alacsonyak, hogy okvetlenül kihívják a kritikát. Ha igy áll a dolog, akárminek tulajdonítsuk a tényt, hogy az iparfelügyelő szigorúan Ítélkezik az állami üzemről, akármilyen mellékkörülményből folyik is ez, ha a tény előttünk áll, okvetlenül kell hogy mi, mint képviselőház, a magas kormányt kérjük, hogy szocziálpolitikai szempontból tartsa kötelességének az állam, hogy épen az ő üzemei első rangúak és kifogástalanok legyenek a szocziálpolitikai tevékenységkörében. Van szerencsém még némely javaslatokat előterjeszteni, a melyeket a bizottság egyhangúlag elfogadott, és a kormány képviselője az államtitkár ur is elfogadott — sajnálom, hogy nincs jelen az államtitkár ur. Az iparfelügyelőkről szóló jelentést eddig egyaránt a közgazdasági és a munkásügyi bizottsághoz utasította a t. ház. Az a gyakorlat, hogy a közgazdasági bizottsághoz utasittatik, abból az időből ered, a mikor a munkásügyi bizottság még nem létezett. Azért tisztelettel javasoljuk, hogy ezentúl többé ne a közgazdasági bizottsághoz, hanem egyedül a munkásügyi bizottsághoz utasíttassák a jelentés, annyival is inkább mert ez a legbensőbb módon összefügg a munkásügyi bizottság működésével és tevékenységével. Hasonlóképen kérjük, hogy mindazok a rendeletek, a melyek a vasárnapi munkaszünetre vonatkoznak, ne a közgazdasági bizottsághoz, hanem csak a munkásügyi bizottsághoz utasíttassanak. Azonkivül kérésünk, hogy a kormány belátván a sztrájk-statisztika fontosságát, a melyre nézve mi egyre hangsúlyoztuk, hogy rendkívüli fontossággal bir ipari életünkben a sztrájk-statisztika, ez külön könyvben, jelentésben, közöltessék a törvényhozás tagjaival. Indítványozzuk ennek következtében, t. ház, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy a sztrájk-statisztikát ezentúl a képviselőházban hasonlóan mint az .iparfelügyeletről szóló jelentést bemutassák, napirendre tűzzék és tárgyalják. Ezek az én tiszteletteljes javaslataim, és kérem a házat, méltóztassék ezen bizottsági javaslatokat elfogadni. (Élénk helyeslés.) Elnök: Szólni senki sem kivan. Kérdem a t, házat: méltóztatik-e a munkásügyi bizottság javaslatát elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, akkor azt elfogadottnak jelentem ki. Az ülést tiz perezre felfüggesztem.