Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-193

193. országos ülés 1907 Julius 6-án, szombaton. 41 (Szünet titán.) (Az dnöhi széket Návay Lajos foglalja el.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Következnek a kérvények, Bátor vagyok javasolni, hogy a múltkori határozathoz képest először is a 44-ik sorjegyzék (írom. 540.) 12. és 13. számú tárgyai tárgyaltassanak együtt, azután a 14., utána pedig átmegyünk a folyó első számra. Gr. Torotzkai Miklós jegyző (olvassa): Trencsén vármegye és Vas vármegye a kivándorlás korlátozására kérnek közigazgatási és közgazdasági intézkedéseket, s az előbbi egyben felhívja a kormány figyelmét a poseni munkásközvetitő kamara ügyködésére. Hammersberg László jegyző: Brediceami Koriolán! Brediceanu Koriolán : T. ház! Kmcs szándékomban bővebben foglalkozni ezzel a tárgygyal, a mely pedig nagyon fontos, mert minden esetre olyan szomorúak a viszonyok, hogy mindegyikünk siratja a nagy mórvet öltött kivándorlást. Ezen szomorúság egyesit bennünket és kell is, hogy egyesüljön mindenki, a ki hazája iránt hazafias érzelemmel viseltetik. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy megismételjem mindazon érveket, a melyeket ezen ügyben az előttem szólók már előterjesztettek. Azokhoz a magam részéről is hozzájárulok. Felhozattak általános és helyi okok a kivándorlás oka gyanánt. Az én helyzetem ezen oldalról olyan, hogy ha csak helyeselném is azokat az indokokat, a melyeket pl. Hencz Károly igen t. képviselő ur előterjesztett, különösen azon oltalomra vonatkozólag, a melyet a munkásnép nélkülöz a közhatóság képviselőinél, talán olyan színben tüntetnék fel a dolgot, mintha más indokból tenném, de én is e haza egy népének a fia vagyok, a ki mindig a nép közt éltem és törődtem annak bajaival és sajnálattal kell konstatálnom, hogy nálunk is a legnagyobb mérvben érzik ezen oltalom hiányát a közhatóságok közegei részéről. De vannak helyi érdekű okok is, a melyeket igen röviden fogok felsorolni. Elsősorban a telepítési rendszer, a mely nálunk divik. Vannak egész vidékek, a hol a kincstárnak nagy terjedelmű birtokai voltak száz és ezer holdra menő birtokai, a melyeket az> ott lakó nép élvezett azelőtt, akár közvetve, akár közvetlenül és az ő munkaerejének érvényesítésével műveltettek. Ezeken a helyeken telepítések történtek, és most tíz esztendő után ennek a telepítésnek, minthogy nem az'odalévő lakosságnak vagy azoknak, a kik addig használták engedtettek át azok, hanem más vidékről hozattak, hazafias nemes intenezióból — mert az a hiba, hogy á hazafiság is csak egyoldalú nálunk — telepesek és csakis magyaroknak KÉPVH. NAPLÓ. 1906—1911. XII. KÖTET. osztattak ki ezen földek, a nemzetiségieknek és az ott lakó népnek pedig nem adtak ki semmit ennek a telepítésnek, mondom, az lett az eredménye, hogy az ott több évszázad óta lakó népességnek a száma, marhaállománya és vagyona egy tizedrészre leapadt. Az a munka, a mely évtizedeken át ott megélhetési talajra talált, többé érvényesülni nem tud és 7—8—10 családtaggal biró ember nem talál semmi munkát és nem tudja érvényesíteni erejét, a melyet az Úristen beléje oltott. Ez vidékünkön a kivándorlás egyik főoka. Ezt az állapotot összehasonlítva Hencz előttem szólott t. képviselő ur indítványával, a melyet részben pártolok, — mert magam is sajnálom, hogy oly sokan kivándoroltak ós örömmel nézném, ha visszajönnének, — azt látom hogy ugyanazt az elvet követi, hogy ismét csak az Amerikába kivándorolt fajmagyarok telepíttessenek vissza. Pedig igen sajnálatos különbséget tenni honfi és honfi között. A hol a haza érdeke kívánja, nem szabad különbséget tenni polgár és polgár között, a ki itt élni és érvényesülni akar, különbség nélkül meg kell adni mindenkinek a jogot és lehetőséget, hogy visszajöhessen. Nem osztom azt a véleményt sem. hogy tulajdonképen a kivándorlás az oka legnagyobb részt ezen vidék elszegényedésének; a kivándorlók igen gyorsan meggazdagodnak, a mire nézve nem mondhatok egyebet, mint hogy odakint roppant nagy munkaerőt fejtenek ki, nagy áldozatokat hoznak és csak azért takarítanak meg valamit, mert odakint megszűnik az a szégyenérzet, a melyet az életben egyébként is tapasztalunk, hogy a saját falujában és városában az illetők nem pályáznak oly nehéz munmelyet magukra nézve megszégyenítőnek tartanak, hanem megfeledkeznek mindenről és így pénzhez jutnak. Nem kell a kivándorlókban a kivándorlás okát keresni. Ezzel az érveléssel szemben engedjék meg, hogy a hazát egy hordóhoz hasonlítsam, a melyből kifolyik a bor és azt mondanák, hogy itt a bor az ok, minek folyik ki, nem pedig hogy rosszak a hordónak az abroncsai, rodhadtak a dongái. Hiába festik folyton kívül nemzeti színnel. Hencz Károly : A te fejedet is meg kellene abroncsolni! (Derültség.) Brediceanu Koriolán: Nem akarok senkivel sem vitatkozni és senkinek ttílliczitálni a gorombaságait. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Brediceanu Koriolán: Én azt hiszem, hogy az állami berendezés tekintetében azon módokat és eszközöket fogjuk felkeresni, a melyekre O felsége is rámutatott, a melyeket a választóközönség is helyeselt és a melyekhez maga a parlament a királyhoz intézett feliratában hozzájárult. Tehát senki, sem a király, sem a nemzet, sem a parlament nem volt ellene és még sincs meg az általános titkos szavazati jog. 6