Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-192

22 192. országos ülés 1907 Julius 5-én, pénteken irányzat nélküli kiadások a jövőben előfordulhassanak. (Helyeslés.) Minthogy ezen határozati javaslatom elfogadása mellett számos ok szól, de egyetlen egy okot, aggodalmat vagy nehézséget nem látok arra, hogy a ház ilyen határozatot ne hozhasson, nem kételkedem abban, hogy a többség, minthogy bizonyára konzekvens lesz régi álláspontjához, ezt a határozati javaslatot magáévá fogja tenni és azt elfogadja. (Helyeslések.) Egry Béla jegyző: Popovics Sándor ! Popovics Sándor: T. képviselőház ! Igen rövid időre szándékozom a t. ház figyelmét igénybe venni és szives engedelmükkel először is az előttem szóló t. képviselőtársam különvéleményével foglalkozom. (Halljuk! Halljuk!) Ö különvéleményét egyrészt azon kiadások természetére alapitja, a melyek eszközlését ő törvénytelennek tartja, másrészt azon szövegezésre is, melylyel ezen kiadások az országgyűlésnek bejelentettek. Hogy az utóbbin kezdjem, ő névszerint kifogásolja azt, hogy »megszavazott« közösügyi költségekről van szó, holott tudvalévőleg a delegácziónak költségmegszavazási jogköre nincs, mert a delegáozió jogköre kizárólag ezen költségek számszerű megállapítására terjed ki. Erre én csak azt jegyzem meg, hogy a törvény mindenesetre erősebb, mint akár az állami számvevőszék, akár a kormány által használt valamely kifejezés, ugy hogy ebből a kifejezésből sem a közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság hatáskörére, sem az országgyűlés budgetj ogának netáni korlátozására semmiféle konzekvenczia nem vonható. A mi a képviselő ur megjegyzését illeti, a megjegyzés annyiban talál, hogy a nehezményezett kifejezés a jogi fogalmat nem adja vissza és azt hiszem, hogy e tekintetben a szanálás tényleg azokon a közegeken áll, a kiknek előtérj esztésében ezen téves kifej ezések használtattak. A mi a képviselő ur észrevételeinek meritórius részét illeti és a mely arra terjed ki, hogy fokozottabb törvénytelenség rejlik abban, hogy országgyűlési megajánlás nélkül közösügyi kiadások folyósittattak : erre nézve engedje meg a t. képviselőház, hogy arra utaljak, hogy az országgyűlés budgetj ogával eUenkező ténykedés bárminő túlkiadás vagy előirányzatnélküli kiadás utalványozása ; azonban nem mondhatjuk azt, hogy a túlkiadások, az előirányzatnélküliek intézménye ismeretlen, mert hiszen elég utalnunk a számviteli törvény azon rendelkezésére, a mely körülirja azon alaki eljárást, a mely mellett ily kiadások, ha azokra elkerülhetetlen szükség forog fenn és sürgősek, tényleg eszközölhetők is. Farkasházy Zsigmond : Póthitel utján ! Popovics Sándor: Póthitel utján, de a túlkiadásokra és előirányzatnélküli kiadásokra való utalás benn van a számviteli törvényben. Már most, ha ezen túlkiadások és előirányzat nélküli kiadások tényleg eszközöltettek és a kormány erről akár a zárszámadások utján, akár külön a törvényhozásnak jelentést tesz, akkor van ideje annak, hogy az országgyűlés az ő budgetj ogának konzekvencziáit a j elentést tevő kormánynyal szemben levonja és akkor fog felmerülni a kérdés, — és ez mindig egyéni és politikai apprecziáczió tárgyát fogja képezni — vájjon a foganatosított tul- vagy előirányzatnélküli kiadásokra a felmentvény megadassék-e, igen vagy nem ? Ennek az igazolására egyebet sem kell felhozni, mint hogy maga a t. képviselő ur is azt mondja, hogy vannak bizonyos túlkiadások, a melyekre vonatkozólag az ő részéről a felmentvény megadása akadályba egyáltalában nem ütköznék, de viszont a közösügyi kiadásokra ő a felmentvényt egyáltalában nem adná meg, azokat ő törvénytelennek, sőt egyenesen veszedelmesnek tartja, annyira, hogy szükségesnek tartaná, hogy erre nézve tiltakozás fejeztessék ki. A képviselő urnak ezt a felfogását nem osztom. Nem osztom azért, mert a közösügyi kiadások terén vannak azok a kiadások is, melyek azokra az intézkedésekre vonatkoznak, melyeket esetleg a kormánynak az ország politikai és területi integritása érdekében meg kell tennie. (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Már most nem hihetném, hogy a kormány a kormányzással járó felelősséget vállalhatná, hogy ilyen tilalommal állna szemben és ha az ilyen tilalmat komolyan respektálni akarná. Oly kérdések merülhetnek fel ugyanis, a melyek egyenesen az állam exisztencziáját érdeklik és akkor, legalább az én nézetem az, hogy a kormány inkább tilalmat szegjen meg, inkább helytelenítést vonjon magára, de hajtsa végre azt az intézkedést, melyet az állam biztonságára szükségesnek tart. Én tehát mindezekből azt a konzekveneziát vonom le, hogy Farkasházy Zsigmond t. képviselőtársam különvéleményét nem fogadom el. Most legyen szabad csak néhány szóval visszatérnem, illetőleg kiterjeszkednem azokra, a miket a t. előadó ur, midőn az 1903-as zárszámadás eredményeit a t. képviselőházzal megismertette, emiitett. Midőn az 1903-as kezelés túlkiadásairól emlékezett meg, a többek között az 1902. évi konverziót és az azzal kapcsolatban elszámolt egyes tételeket tette megjegyzés tárgyává. Először is megjegyezte azt, hogy daczára annak, hogy 1902-ben foganatosíttatott a konverzió, 1903-ban a konverzióból folyó manipuláczióval egybekötött kiadások számoltattak el túlkiadáskép, holott már 1902-ben gondoskodás történhetett volna arról, hogy ezek elő is irányoztassanak. Erre nézve csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy a költségvetés egybeállitása rendesen a nyári hónapokra, júliusra, augusztusra esik, s tényleg több olyan kiadás van, a melyeknek bekövetkeztét pontosan előre megállapítani nem lehet; sokkal nehezebb ez egy még folyó műveletnél, mint a minő az emhtettem konverzió volt, a melyet, ha nem csalódom, a törvényhozás április, vagy május havában határozott el, de a melynek befejezését senki sem látta előre és csak a konverzió első részének sikere siettetette a