Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-192

iü2. országos ülés 1907 második részt, ugy hogy tényleg az egész művelet nagyjában és egészében 1902 deczemberében be is fejeztetett. Nem lehetett tehát a pénzügyi kormányzat abban a helyzetben, hogy már az 1903. évi költségvetésnek — a mint emiitettem — 1902 augusztusában folyó előmunkálatainál előre is megállapíthatta volna azt, hogy a jövő esztendőre a régi és uj kötvényekből mi marad forgalomban. De voltaképen ez egy technikai részlet, a melyre talán nem is terjeszkedtem volna ki, ha ezzel kapcsolatban a t. előadó ur nem látta volna jónak azt, hogy magára a konverzióra, illetőleg annak egyes meritoriális intézkedéseire is kiterjeszkedjék. Czélszerűbbnek tartottam volna, ha ezt akkor teszi, a mikor a többször emiitett jelentés a képviselőház előtt áll, mert akkor adatokkal támogatva a kölcsönös álláspontokat, sokkal inkább lettünk volna abban a helyzetben, hogy az ügyet részletesebben tárgyaljuk. Egy körülményt domborított ki különösen : azt, hogy a pénzügyminiszter akkortájt nem tájékoztatta kellően a törvényhozást és csak a zárszámadások nyomán, csak azok segítségével lehetett megállapítani, hogy ezen konverziónál egyrészt az eljárás nem volt olyan, mint a milyennek előre jeleztetett, másrészt hogy azok az anyagi hasznok, a melyeket a konverzió műveletétől vártunk, abban a terjedelemben nem következtek be. A t. előadó urnak ezen fejtegetéseivel szemben áll az, — egész határozottan emlékszem — hogy az akkori pénzügyi bizottság jelentése erről a műveletről azt a kitételt foglalja magában, hogy a pénzügyminiszter ismertette az összes körülményeket, a melyek az árfolyam emelésére avagy apasztására hatnak. A képviselőház plenáris tárgyalásainál erre határozott utalás történt. Másodszor emliti a t. előadó ur azt, hogy a pénzügyminiszter beszédében, vagy talán ugyancsak ennek a pénzügyi bizottságnak jelentésében, a melyet most emiitettem, az a kijelentés foglaltatik, hogy a jouissancerendszerrel szakitottunk, holott tényleg ez a jouissance-rendszer nem szűnt meg. Jouissance alatt tudvalévőleg azt a különbözetet értjük, a mely az alacsonyabb és magasabb kamat közt megvan és a mely az illető értékpapirtulajdonosoknak jut arra az időre, a melyre az a jouissance meg van állapítva. A helyzet az, hogy olyan konverziót, a melyben ilyen jouissance egyáltalán nincsen, technikailag nagyon nehezen tudnék elképzelni. Különösen figyelembe vell venni azt, hogy mi 1902-ben különböző naptári terminusok szerint lejáró papirosokat vontunk be (Ralijuk ! Halljuk!) és adtunk helyettük koronajáradékot, a melynek meghatározott, június—deczemberben lejáró kamatterminusa van. Ennek a régi kötvénymennyiségnek és a kibocsátandó uj kötvénymennyiségnek ez a technikai különbözősége hozta azt magával, hogy egyszerűen fizikailag ki volt zárva az, hogy egy és ugyanazon lejárati napra essék a régi törvény Julius 5-én, pénteken. 23 kamatozásának megszűnte és az uj kötvény kamatozásának kezdete. Azonkivül a régi kötvény birtokosainak bizonyos csekély előnyt már a törvény értelmében is kellett adni, mert a törvény rendeli azt, hogy csak a hirdetmény kibocsátásától számított három hónap múlva szűnik meg a régi kötvények kamatozása. Végül meg kell jegyeznem, — ezt különben, azt hiszem, az előadó ur is mondotta — hogy maga az összeg, a melyről szó van, tekintettel a művelet arányaira, nagyon csekély. Teljes joggal mondhatta tehát, nem tudom, akár a pénzügyminiszter, akár a pénzügyi bizottság jelentése, hogy a jouissance mint rendszer tényleg megszűnt. Egyik kifogása volt továbbá a t. előadó urnak az, hogy ő talált az 1904-iki. . . Éber Antal előadó: 1902-iki! Popovics Sándor :. . . az 1902-iki zárszámadásban egy tételt, a mely magában foglalja azt a jutalékot, a melyet a pénzügyminisztérium a szerződés alapján a konzorcziumnak engedélyezett és a mely jutalék hivatva volt ezt a jouissance-ot helyettesíteni. Ez tényleg igy van. De ismételhetem csak azt, hogy kizártnak tartom, ha a pénzügyi bizottság jelentése emliti azt, hogy az árfolyamot javitó és az árfolyamot apasztó körülmények említtettek, hogy akkor a pénzügyminiszter erről a jutalékról ne tett volna említést szóbelileg a bizottság tárgyalásainál, mert igenis, ez a jutalék elég tekintélyes arra, hogy az árfolyamra bizonyos befolyással legyen. Választatott pedig — és ez meritórius oka ennek a jutaléknak — a jutalék-szisztéma azért, hogy az uj kötvények átvételi árfolyamát megjavítsa, a mivel tartozott a pénzügyi kormány a közhitelnek, a midőn figyelemmel volt az ő konverziójának egyéb hasonló kamatozású j)apirosok árfolyamára való hatására. De nem akarom ezekkel a részletekkel a t. képviselőházat untatni. (Halljuk I Halljuk !) Csak egyet vagyok bátor megjegyezni és ez az, — és azt hiszem, találkozni fogunk ezzel a kérdéssel, a mikor a jelentést fogjuk előterjeszteni — hogy ennek az egész műveletnek nem volt egyetlenegy részlete, a mely a legerősebb megvilágítást ne tűrné meg. Már most befejezésül csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy mindaz, a mit az előadó ur előadásában és a mit az általa beterjesztett jelentés erre nézve mond, hogy a számvitel rigorózusabbá tétessék, hogy a zárszámadás reálisan adja elő az ország vagyoni állapotát és az évi kezelést, hogy a hitelek pontosan tartassanak be, hogy az előirányzatnéiküli és a túlkiadások mellőztessenek és pedig mellőztessenek ne csak ugy, hogy a közjogi formák tartassanak be, hanem in merito mellőztessenek: ezek mind olyan kívánságok, a melyekhez a pénzügyi kormányzat a legszívesebben hozzájárul. (Élénk helyeslés.) A bizottság javaslatát különben elfogadom. (Élénk helyeslés.)