Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-192

10 192. országos ülés 1907 Julius 5-én, pénteken. miniszter ur azonban szives volt kilátásba helyezni, hogy ezt a legrövidebb idő alatt elő fogja terjeszteni ; és én azt hiszem, hogy azok megállapítása után, a miket felemlítettem, további bírálatunkat erről a pénzügyi műveletről ezen jelentés előterjesztésének és képviselőházi tárgyalásának idejére tarthatjuk fenn. Egy további tétel, t. képviselőház, a melynek részletesebb tárgyalása szükséges, sőt a melyre vonatkozólag indítványt is vagyok kénytelen a bizottságnak előterjesztett jelentésével szemben bemutatni, az a Tisza-Hieronymi-féle túlkiadás, a melyet a t. ház tagjai már amúgy is méltóztatnak ismerni és a melynek első részlete az 1903. évben tétetett. (Halljuk! Halljuk!) A mint méltóztatnak tudni, az 1903. évi zárszámadásokban és az állami számvevőszéknek ezen zárszámadásokra vonatkozó jelentésében semmiféle emlités erről a Tisza-Hieronymi-féle tételről nincs. A mikor azután ezt. vagy talán már csak az 1904. évi zárszámadást tárgyaltuk, akkor a bizottság köréből Farkasházy t. képviselőtársam intézett kifejezett kérdést az állami számvevőszék elnökéhez, hogy mivel ő az 1905. évről közzétett jelentésében beszámol arról a kétszázezer koronáról, a melyet a Tisza-kormány kereskedelemügyi minisztere a miniszterelnöknek kiutalt, vájjon nincs-e az 1903 és 1904. években, szóval előző évi zárszámadásokban is ehhez hasonló tétel. Akkor az állami számvevőszék elnöke bejelentette, hogy igenis, 1903. november 24-én is volt 150.000 koronányi ilyen átutalás ; az, hog)^ 1904-ben is volt, az akkori zárszámadások tárgyalására tartozik. Egyúttal az állami számvevőszék elnöke mentségre tartotta magát kötelezve abban az irányban, hogy miért nem jelentette ő az 1903. és 1904. évi zárszámadásokra vonatkozó jelentésében ezt a tételt, holott ezt 1905-ben tényleg megtette. Ez a mentség abban csúcsosodik ki, hogy az állarni számvevőszék illetékes ügyosztálya nem tett az elnöknek jelentést, mert abban a feltevésben volt, hogji' ez a 150.000 korona és a későbbi 1904-ik évi 200.000 korona a miniszterelnök által ugyan arra a czélra fog felhasználtatni, mint a milyen czélra az 1903. évi költségvetésben elő volt irányozva. Ezzel szemben a bizottság körében kifejezésre jutott az a vélemény, hogy ezt a mentséget mint ügydöntőt és elfogadhatót természetesen nem lehet akczeptálni, mert az állami számvevőszékről szóló 1870-ik évi XVIII. t.-cz. 14. §-ában világosan azt is kötelességévé teszi az állami számvevőszéknek, hogy nyilvántartsa és ellenőrizze a közigazgatás minden ágában, vájjon minden utalványozás csak az állami költségvetést megállapító törvény felhatalmazása alapján és e törvény rendeletei szerint tétetik-e. Nyilvánvaló, hogy ha ezt a kötelességét az állami számvevőszék illetékes osztálya teljesítette volna, egyáltalában nem juthatott volna olyan feltevésre, a minőre ezt a mulasztását alapitotta. Mert hiszen természetesen semmi alapja nem volt annak a feltevésnek, hogy a mig a többi áUamvasuti hírlapi átalányokat és előfizetéseket abban az évben is és az előző években is mindig maga a kereskedelemügyi miniszter és sohasem a miniszterelnök eszközölte, ezt az 150.000 koronát a miniszterelnök ugyanarra a czélra fordította, mint az előző évieket a kereskedelemügyi miniszter. A bizottság azonban azt az álláspontot foglalta el, hogy az állami számvevőszék elnökének ezt a mulasztását teljesen jóhiszeműnek minősiti; nem tételezi fel azt, hogy itt szándékos mulasztásról, hanem elhiszi, hogy csakis tévedésről van szó. Ez a része a kérdésnek tehát tárgytalanná vált. Ellenben nem volt tárgytalanná tehető az akkori miniszterekkel szemben való felelősségrevonás kérdése. Előrebocsátom, hogy minekutána jelentésünk beadásakor ez a tétel tisztázva nem volt és így arra nézve annak idején javaslattal nem járulhattunk a ház elé, most pótlólag vagyok bátor arra vonatkozólag indítványt beterjeszteni, — eléggé ismert szövegű indítvány — hogy t. i. a képviselőház mondja ki helytelenítését és rosszalását az akkori miniszterekkel szemben. (Helyeslés balról.) Szász József: Itt is a 92. §.! Éber Antal előadó : Megmondom, milyen megfontolás vezette e ténynél a bizottságot. A mint méltóztatnak tudni, a bizottság meghívta az akkor kereskedelemügyi minisztert és az akkori miniszterelnök urat. Felvilágosítást kértünk tőlük arra, hogy vájjon milyen okból, milyen czimen történt ez az átutalás és milyen kiadásokra és mire használtatott fel ez a pénz. A mint az annak idején szétosztott gyorsírói feljegyzésekből méltóztatnak tudni, az akkori miniszterelnök ur minden érdemleges felvilágosítást arra vonatkozólag, hogy mire fordította ezt a pénzt, megtagadott, sőt ellenkezőleg, azt mondotta, hogy ő azt a pénzt a rendelkezési alapba olvasztotta be és hivatalos esküje tiltja, hogy a rendelkezési alapba beolvasztott pénz elhasználásáéról bárkinek elszámolást, felvilágosítást adjon. Id. Madarász József: Gyönyörűségesállapotok! Éber Antal előadó: Sőt a bizottsági tagok által hozzá intézett kérdésre még tovább ment, a mennyiben beismerte, hogy legalább részben ezeket a tételeket nem is közczélokra, hanem legalább is részben pártpolitikai czélokra használta fel, és azzal mentette magát, hogy minden igazi államférfiú a pártpolitikai czélokra kiadott összeget közczéloknak kell hogy tekintse, mert hiszen ő igazaknak tartja a saját eszméit és programmját. Azt hiszem, nem kell tovább időznünk e kérdésnél annak megállapítása czéljából, hogy az akkori miniszterelnök felfogása és eljárása teljesen tarthatatlan, tiszta vakmerő szembehelyezkedés a számviteli törvénynyel, a költségvetési törvénynyel, a miniszteri felelősség elvével és hogy semmi olyan körülmény nem merül fel, a mely eljárását menteni vagy igazolni tudná. (Helyeslés balról.) Mert ha valaki azt állítja, hogy egy összeget a rendelkezési alapba olvasztott be, ez üres szólam, egy látszólag furfangos formája annak, hogy az