Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-196

196. országos ülés 1907 Julius 11-én, csütörtökön. 139 állit]a össze és terjeszti elő, hanem igenis már a jövő évi költségvetés tárgyalása alkalmával azon helyzetben leszek, hogy a t. képviselőházat e tekintetben tökéletesen tájékoztassam és ha méltóztatik az erre vonatkozó szerződést kivarrni, — ennek útját semmi nem állja, hiszen a bizottságnak már amúgy is előterjesztettem — azt a háznak szintén bemutathatom, hogy ezeket a szerződéseket bárki bármikor megtekinthesse. Bátor vagyok azonban most már annyit megjegyezni, hogy az adott hitel nem tekintendő egész összegében kedvezménynek. Mert ha én valakit kötelezek arra, hogy összes raktáraiban köteles egy bizonyos sómennyiséget készletben tartani, hogy sóhiány ne állhasson elő sehol és a raktárakban fekvő sónak értéke milliókra megy, akkor nagyon természetes és a bizományi szerződésnek a folyománya, hogy én tulaj donképon nem a fogyasztóközönségnek átadott só árát, hanem a raktáron tartott sónak árát nem követelhetem előre, hanem csakis akkor, a mikor az illető a sónak az elárusitását érvényesiti. Ez mindenesetre diminuálná — nem tudom szám szerint megmondani, mennyivel — annak a hitelnek az összegét, a mely a raktári készletnek az érdekében sokkal nagyobbnak tűnik fel. Egyébként t. kéjjviselőház, áUáspontomat és az egész ügy felderítését a költségvetéssel kapcsolatosan leszek bátor a t. ház elé terjeszteni. (Helyeslés.) Méltóztassék most megengedi, t. képviselőház, hogy áttérjek az itt tárgyalás alatt lévő zárszámadási kérdésekre. Az első az, hogy objicziáltatott b. Fejérváry Géza volt miniszterelnök nyugdija, helyesebben : az objicziáltatott, hogy akkor, a mikor b. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter ezen állásától megvált és mint szabadságolt állományban levő tábornok várományi illetékkel, a mely az ő táborszernagyi minőségében megillető nyugdíjjal, tehát 16.800 K-val egyenlő, ezzel nem nyugalomba helyeztetett, hanem váronlányban volt egész addig, mig kineveztetett a darabont-testőrség kapitányává; mikor ő a darabont-testőrség kapitányává első izben kineveztetett, akkor az ő várományi illetékét nem szüntették be egészen, hanem csak egy oly részt szüntettek be abból, hogy darab ont-testőrségi kapitányi minőségében húzott 16.800 K fizetése és a várományi illetékben fentartott 7.200 K együtt adja azt a 24.000 K-át, a mely őt miniszteri minőségében fizetésképen megillette. Itt vagyok bátor megjegyezni, hogy b. Fejérváry Gézát, mikor honvédelmi miniszteri állásától megvált, már 40 évet meghaladó szolgálata után nyugdijszabályaink értelmében 16.000 K nyugdíj illette volna meg és ha ő akkor kineveztetett volna, ezen nyugdijának azon része, mely kiegészítését képezi korábbi fizetésének, nyugdijszabályaink értelmében nem lett volna beszüntethető. Hogy ha b. Fejérváry Géza akkor a nyugdijat veszi igénybe, akkor ezen nyugdijat élvezhette volna legalább azon részben, a mennyiben az a testőri fizetést meghaladja, vagyis 7200 korona erejéig élvezhette volna tovább is. Midőn miniszterelnök lett, igénybe vette ezt a nyugdijat és ezt ezen összeg erejéig, ugy tudom, ma is élvezi. Én az erre vonatkozó iratokat a zárszámadási bizottságnak bemutattam és az azokat tökéletesen rendben lévőknek találta. Én tehát konstatálni kívánom azt, hogy arra a kérdésre — ós ez a dolog lényege — többet kapott-e b. Fejérváry Géza, mint a mennyi őt megillette volna, határozottan nemmel kell felelnünk. Es ha b. Fejérváry Géza egy fillérrel sem kapott többet, mint a mennyi fennálló jogrendünk értelmében őt megillette volna, hanem azt, a mit ő kapott helytelenül indokolták, akkor én helyesnek tartom azt, nehogy preczedenst alkossunk, hogy ha az ő illetményeit valódi indokra vezetjük vissza. Először is konstatálnunk kell azt, hogy az 1903 : IV. t.-cz. 10. §-ának az az intézkedése, mely szerint ha valaki egy jobban dotált állásból egy kevésbbé jól dotált állásba neveztetik ki, korábbi fizetésére kiegészitésképen joga van, nem vonatkozik miniszterekre, államtitkárokra, hanem csak az V. fizetési osztályig bezárólag terjedő állami alkalmazottakra. Ha tehát egy az 5-ik fizetési osztályba vagy azon alul lévő alkalmazott egy kisebb javadaímazásu állásra alkalmaztatik, akkor tényleg joga van a fizetéskiegészitésre, magasabb fizetési osztályban lévők azonban erre igényt nem tarthatnak. (Helyeslés.) Ezt az elvet változatlanul fenn kell tartani. Másodszor fenn kell tartanunk azt az elvet is, hogy ha valaki nem fizetéskiegészitést, hanem nyugdijat kapott és azután kap uj állást, a nyugdíjnak csak az a része tudandó be, a melylyel a nyugdíj és az uj fizetés meghaladják korábbi állásával járó fizetésének összegét. (Helyeslés.) Ezek azok az elvek, a melyeket meg kell óvni. Én tehát akkor, mikor ezek az elvek itt határozottan konstatáltattak és mikor a zárszámadást vizsgáló-bizottság jelentése is körülbelül ugyanezen elvekre van fektetve — megengedem, hogy a dolognak bizonyos ide-oda való magyarázgatásával más következtetéseket is von le, de lényegileg mégis csak ugyanezt akarja mondani — mikor ma legalább tisztába hoztuk ezeket az elveket és tisztáztuk azt a kérdést, hogy b. Fejérváry Géza egy fillérrel sem kapott többet, mint a mennyi őt fennálló jogrendünk és törvényeink szerint más formában megillette volna; akkor én merőben feleslegesnek tartom, hogy a mikor talán sokkal fontosabb és nagyobb dolgok kell hogy foglalkoztassanak minket, ilyen lappáliákkal foglalkozzunk. (Helyeslés.) Ezen elvnek tisztába hozatala után ajánlom a zárszámadás vizsgáló-bizottság jelentésének elfogadását. Van egy másik kérdés. Ez a másik kérdés az, ha jól tudom, 200.000 korona, a melyet Hieronymi Károly volt kereskedelemügyi miniszter beszolgáltatott a miniszterelnökségnek, s az a rendelkezési alapba tette, szóval a melyet tételenként nem szá18*