Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-196

140 196. országos ülés 1907 Julius 11-én, csütörtökön. mólt el. Erre vonatkozólag csak azokat ismételhetem, a miket bátor voltam mondani egy ugyanilyen tételnél, a mely az 1903. évi zárszámadásban fordult elő, jelesül azt, hogy semmi körülmények között nem tartom megengedhetőnek, hogy elszámolás kötelezettsége mellett adott tételek ugy használtassanak fel, hogy a tételenkénti elszámolás kötelezettsége alól elvonassanak. (Helyeslés.) Az tehát kétségtelenül áll, hogy ha akárhova utal valaki elszámolás kötelezettsége mellett adott tételeket, ez őt az elszámolás kötelezettsége alól nem menti fel. (Helyeslés.) A rendelkezési alapnak lehetnek szükségletei: akkor méltóztassék a rendelkezési alapnak szaporítását, növelését követelni, (Igaz ! Ugy van !) de bocsánatot kérek, semmiféle ilyen szükségletnek ürügye alatt elszámolás kötelezettsége mellett nyert tételeket nem elszámolás kötelezettsége mellett adottakul feltüntetni nem lehet. (Ugy van I) HenCZ Károly : Kényszcritsük az elszámolásra ! Wekerle Sándor miniszterelnök: Ép erre vagyok bátor a t. képviselő ur szives figyelmét felhivni. Méltóztattak megidézni azon t. miniszter urakat, és ők a zárszámadás vizsgáló-bizottság előtt kettőt tettek valószinűvé és adtak elő : (Halljuk! Halljuk!) először, hogy ezen átutalt tételeket sajtóügyi czélokra használták fel és másodszor — a mit én is igazolhatnék, a ki az akkori rendelkezési alapot, illetőleg rendelkezési alapnak felcsigázott szükségleteit nagyon is ismerhetem, szintén és ezen védekezésüket elfogadhatónak tartom — hogy ők a rendelkezési alapból sajtóügyi czélokra sokkal nagyobb összeget használtak fel — és ezt igazolhatnám tételenkint — mint ez a 200.000 korona, a melynek elszámolásáról itt szó van. Ezek az indokok teszik plauzibilissé azt, hogy a zárszámadásvizsgáló-bizottság javaslatát a t. háznak elfogadásra ajánljam. Méltóztassék nekem megengedni, t. ház, hogy azon itt felmerült vita alkalmából, a hol a politikai meggyőződésekben való következetlenséget hányták egymás szemére, egyet legyek bátor megjegyezni, és pedig az egyetértés kedvéért tartom szükségesnek ezt megjegyezni. Nagy igazsága lehet a t. képviselő ur válaszának, de egynek, a közügynek és az országnak nehezen lehet haszna abból, ha ilyen polémiákat folytatunk. (Ugy van !) Mi akkor, a mikor az ujabb politikai alakulat alkalmából egyesültünk, senkitől elveinek feladását nem követeltük, azt el sem fogadtuk, mindenki elveinek tisztaságából és fentartásából lépett be a politikai arénába, belépett együttes működésre. Azért tettük ezt, mert Magyarország közügyei olyanok voltak és, sajnos, még most is olyanok, hogy minden alkotmányosan, igazán alkotmányosan érző erőnek konczentrálására van szükség, (Igaz ! Ugy van !) mert azt az elvet akartuk érvényesíteni, hogy ne romokon legyen szükség Magyarország újjáépítésére, hanem hogy az alkotmányos érzület megóvása és tiszteletben tartása, közállapotaink tisztaságának megóvása, nemzeti érzületünknek gondozása mellett ugy legyünk képesek a munkát tovább folytatni, hogy ne romokra kelljen építeni, hogy ne kelljen először rombolni. (Helyeslés.) Ezek voltak azok az indokok, a melyek bennünket egyesülésre bírtak. Méltóztassék elhinni, hogy csak higgadtsággal, bölcseséggel és koronként igen nagy önmegtagadással lehet csak czélt érni, (1 gaz ! Ugy van !) s hogy mikor egyesek, talán túltéve magukat az ő elvi álláspontjukon, ezen magasabb szempontoknak figyelemmel tartásával egyes kérdéseket talán nem azzal a rigorozitással és minucziozitással bírálnak, hanem ugy állit] ák fel a mérleget, hogy nagyobb érdekek kedvéért a kisebb érdekeket áldozzák fel, nem szemrehányás illeti őket, hanem a história fogj a igazolni, hogy ebben az önmegtagadásban van a legnagyobb politikai bölcsesség és ebből folyólag közéletünknek igazsága is. (Élénk helyeslés a haloldalon.) Ezek azok az indokok, a melyek folytán igen kérem a képviselő urakat, méltóztassék közügyeinket figyelembe venni és nem személyes élű, vagy az elvek különbözőségén alapuló vitákat provokálni, hanem a magasabb érdekek és igazságok szemmeltartása mellett a zárszámadási bizottság javaslatának elfogadásával ezen kérdést megoldani. (Hosszantartó helyeslés és taps.) Elnök: A bizottság előadóját illeti a szó. Éber Antal előadd : T. ház ! A miniszterelnök ur most elhangzott felszólalása után én a magam részéről csak egészen röviden, néhány olyan személyes természetű megjegyzésre óhajtok reflektálni, a melyeket Hencz Károly, t. képviselő ur én hozzám intézett. Az egyik a közösügyi költségekre vonatkozik. T. képviselőtársam reprodukált ebben a tekintetben egy, állítólag a zárszámadási bizottságban lefolyt jelenetet, a melynek során ő kijelentette volna velem szemben azt, hogy ő ugyan nem 48-as, hanem azért ezeket az elveket jobban képviseli, és igy tovább. Ezzel szemben bátor vagyok csak egészen röviden idézni a történteket a zárszámadás vizsgáló-bizottság jegyzőkönyvéből, a melyet dr. Hencz Károly, mint a bizottság jegyzője irt alá, tehát ő szerkesztett. Ebben elő van adva az én felszólalásom lényegeként az, hogy (olvassa) : »A közös minisztereknek kiutalt és a közösügyi kiadások fedezésére szolgáló előirányzat nélkül való kiadások e jelentésben más elbírálásban részesülnek, mint a valódi kezelés egyéb törvénytelen, illetőleg előirányzat nélküli kiadásai, holott ezek is csak olyan törvénytelen kiadások, — mondtam ón — mint a többiek.« Utána pedig következik (olvassa) : >>Hencz Károly osztja Ébernek a felfogását, és pártolja indítványát.« (Derültség balfelől.) Ezek után az én indítványom hat szavazattal Earkasházy Zsigmond inditványával szemben egy szavazat ellenében elfogadtatott. Ha most t. képviselőtársam erre máskép emlékszik, méltóztassék azt a bizottság jegyzőjével elintéztetni, a Mt ő, azt hiszem, közelről ismer, rám ez az eltérés nem tartozik. (Élénk derültség és helyeslés balfelől.) A másik