Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.
Ülésnapok - 1906-196
196. országos ülés 1907 Julius 11-én, csütörtökön. 125 azt, hogy a költségvetésnek melyik keretét és melyik tételét lépje túl; mert hiszen ha ez elég volna, akkor minek a költségvetés, akkor minek a parlament, ha mi olyan feltétlenül megbízunk a miniszternek ügyszeretetében, és hogyha feltétlenül akozeptáljuk intézkedéseit. Sajnos, alkotmányunknak idevonatkozó része a leggyengébb az európai alkotmányok között. S akkor, a mikor alkotmánybíztositékokról gondoskodunk, s akkor, a mikor az alkotmánybiztosítékokat várjuk éjren a közelmúlt szomorú eseményeire való hivatkozással: akkor az én nézetem szerint ezen a ponton kellene megerősíteni alkotmányunkat. Mert ha az ezen a ponton meg van erősítve, akkor ez mindent pótol. Mert méltóztassék tekintetbe venni azt, hogy költségvetés nélkül évek hosszú során át képes nálunk kormány reusszálni, képes az államkincstárt kiüríteni és az országnak egész pénzét felhasználni, a nélkül, hogy a parlament hozzájárult volna, és a mikor ez már megtörtént, egy befejezett tényre való hivatkozással azt mondják, — mint az előadó ur is indokolásában mondotta — hogy a politikai felelősségrevonás ugy sem állhatván már rendelkezésünkre, a jogi felelősségrevonást ő nem javasolja. Nálunk az utóbbi években igen dühöngött az obstrukczió és mikor az obstrukczió dühöngött, akkor a másik oldalról folytonosan arra hivatkoztak, hogy Angliában nincs obstrukczió. De elfelejtették az illetők megmagyarázni azt, hogy Angliában pl. az egész j)énzügyi kormányzat a parlamentnek ellenőrzése és hatásköre alatt áll; hogy az állam bevételei feletti teljes rendelkezés a parlamentet illeti, s abban a pillanatban, a mint a parlament az ajmropriácziót meg nem adja vagy a póthitelt meg nem szavazza és az ottani állami számvevőszék elnöke a miniszterek utalványát ellen nem jegyzi, abban a pillanatban Angliában a kormány de facto lehetetlenné válik, mert egy krajczárt ki nem adhat. A mikor én ismételten kijelentem, hogy az állami zárszámadásoknak vizsgálásában örvendetes javulást tapasztaltam, rátérek a t. előadó ur jelentésének egy speeziális sajátságára. A t. előadó ur ugyanis a túlkiadásokat ugy tünteti fel, hogy egyes tárczáknál, egyes czimeknél, egyes tételeknél mennyi megtakarítás mutálkozott, a megtakarításokat levonja a túlkiadásokból és tényleges túlkiadásnak csak a megmaradt részt tünteti fel. T. képviselőház, ez talán számtani művelet szempontjából lehet helyes, azonban én alkotmányjogi szempontból ehhez hozzájárulni sohasem tudnék, nem pedig azért, mert én nemcsak a túlkiadásokat tartom törvénytelennek, hanem a megtakarításokat is, mert hisz az a költségvetés azért állapit meg bizonyos czélra bizonyos összegeket, hogy a kormány azokhoz alkalmazkodjék. Mert vagy tényleges szükségletek kielégítésére állíttatik össze a költségvetés, vagy pedig illuzóriussá válik, a mint az imént említettem, az egész költségvetési jog. Mert én felsoroltam éjjen a bizottságban j)éldákat, hogy a megtakarítások által szintén micsoda törvénytelenségek követ tettek el, és épen azért elvi szenrpontból kell tisztázni a dolgot az előadó ur azon felfogásával szemben, hogy ő parallel állítja a túlkiadásokat a megtakarításokkal és tisztán túlkiadásnak csak az ekként megmaradt különbözeteket tünteti fel. De nem akarom a t. képviselőház türelmét hosszasan igénybe venni, azért röviden áttérek az én különvéleményem indokolására. Mindenekelőtt a t. előadó úrral és a t. bizottsággal szemben azért foglaltam állást b. Fejérváry Géza fizetésének nyugdíjjal való kiegészítése ellen, mert — a mint az előadó ur is elismerte — méltányossági okokra hivatkoztak ők, de ezeket a méltányossági okokat sehol feltüntetni nem tudták; ennek a nyugdijkiegészitésnek törvényes alajjját még maga az előadó ur sem tüntette fel az ő jelentésében. Hogy áll a helyzet? B. Fejérváry Géza 1904 júniusában, a helyett, hogy ő mint miniszter nyugdíjba ment volna, a mikor neki 16.000 korona évi nyugdíj járt volna, a helyett 54 évi katonai szolgálati idejét érvényesítve, mint táborszernagy várakozási állományba helyeztette magát és érvényesítette az 1875: LI. t.-cz. 15. §-át, a mely szerint 40 évet szolgált katona várakozási illetinénynyel szabadságolt állományba léphet. így járt el b. Fejérváry Géza és ezért nem érvényesítette a 16.000 korona miniszteri nyugdiját, hanem érvényesítette 16.800 korona várakozási illetményre való igényét. Az állami számvevőszék maga már kifogásolta ezt és ez iránt megkeresést intézett a honvédelmi miniszterhez. A honvédelmi minisztérium méltányossági okokra való tekintettel, de egyúttal hivatkozással az 1885 : XI. t.-cz. 33. §-ára, valamint ugyancsak hivatkozással az 1893: IV. t.-cz. 10. §-ára próbálta megmagyarázni b. Fejérváry Géza nyugdijának jogosultságát. Most már, t. ház, az 1885: XI. t.-cz. 33. §-a, valamint maga az egész 1885: XI. t.-cz. is csak polgári tisztviselőkre és ezeknek nyugdijára vonatkozik. Speczialiter a 33. §. azt mondja, hogy ha valaki nyugdíjba lépvén, később állami vagy törvényhatósági szolgálatba lép, abban az esetben, ha ezzel az utóbbi hivatallal járó fizetés kisebb mint az előbbi szolgálatával egybekötött illetmény, abban az esetben az előbbi szolgálatával járó nyugdíj leszállittatik addig a mértékig, hogy ez az utóbbi állással egybekötött fizetés és ez a leszállított nyugdíj együttvéve ne legyen nagyobb, mint az előbbi állásában élvezett illeték. Emiitettem már, hogy Fejérváry Géza báró nem lépett nyugdíjba mint miniszter, tehát következnék most a második alapon való
