Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-196

124 196. országos ülés 1907 Julius 11-én, csütörtökön. mázandó, vagyis hogy az a nyugdijilletmóny, a melyet b. Fejérváry Géza addig húzott, mig a magyar darabont-testőrség kapitányává ki nem neveztetett, teljesen meg lett volna szüntetendő. Ezzel szemben, t. képviselőház, a bizottságnak az volt az álláspontja, hogy eltekintve attól a kérdéstől, hogy az 1885-ös törvény 33. §-a nem alkalmazható, mert ujabb állami alkalmazásról nincsen szó, az 1875. évi törvény ép oly kevéssé alkalmazható, azért, mert az 1875. évi törvénynek most felhivott rendelkezése csakis a közös hadseregben, vagy a hadi tengcrészetnél való ujabb alkalmazásról szól. Már pedig, t. képviselőház, ennek a kritériuma feltétlenül az, hogy az állampénztárból a közös hadseregre vagy a hadi tengerészeire felvett költségvetés terhére nyerjen az az ujabb állás dotácziót. Minthogy azonban ennek a darabont-testőrkapitányi állásnak semmiféle szervezete a mi törvényeinkben és költségvetéseinkben megállapítva nincs; minthogy ennek az állásnak dotácziója sem a közös pénztárakból, sem a magyar állampénztárból nem folyósittatik, hanem ez az állás kizárólag a király magánmegbizatásának tekinthető, ehhez az álláshoz nekünk semmi néven nevezendő közünk közjogilag azért nincs; mert ez az állás törvényben szervezve nincs,dea költségek szempontjából sincsen, mert hiszen a fizetést nem az állam jíénztárából, sem a magyar állampénztárból, sem a közös kincstárból nem húzza, hanem kizárólag a királynak maganeszközeiből élvezi. Ennélfogva a bizottság meggyőződése szerint a két dolog között semmi néven nevezendő összefüggés nem konstatálható ; hanem ezen tény egyszerűen ugy minősítendő, mintha állami alkalmazott nyugdíjaztatása után olyan magánalkalmazást foglalt volna el, a melyre vonatkozólag semmiféle dotácziót, semmiféle fizetést a magyar állam sem közvetlenül mint ilyen, sem a közösségben való részesedése révén nem teljesít. Erre vonatkozólag pedig az 1885 : XI. t.-ez. 14. §-a világosan intézkedik, megmondván, hogy (olvassa): »Oly járandóságok, a melyeket valaki nem az államkincstárból vagy ennek kezelése alatt lévő alapokból huz, az ellátás alapjául szolgáló javadalmazás megállapításánál figyelmen kivül hagyandók.« Azt hiszem, hogy a bizottság a törvénynek most felhivott szakasza alapján, azon tény alapján, hogy ez az uj állás törvényeinkben semmifélekéjjen rendszeresítve nincs; a mely állás után járó fizetéshez mi a költségvetésben semmivel hozzá nem járulunk — helyesen foglalta el azt az álláspontot, hogy a két dolog között összefüggés nem konstatálható, s a mennyire helytelen volt a magyar minisztériumnak az az álláspontja, hogy az 1885 : XI. t.-ez. 33. §-át vélte alkalmazandónak, ép oly kevésbbé áll meg az állami számvevőszék hivatkozott törvényidézése, mert itt arról sem lehet szó, hogy ez a hadseregben való ujabb alkalmazás volna, a melynek illetményei a magyar kincstárt terhelnék. Ezek alajjján nyugszik a bizottságnak az a véleménye, a melylyel a t. háznak azt indítványozza, hogy a kérdés felett egyszerűen napirendre térjen. Ezekben bátor voltam, t. képviselőház, ismertetni azokat a tárgyakat, a melyek az 1904. évi zárszámadásban, szemben a néhány nappal ezelőtt elintézett 1903. évi zárszámadással, mint ujak vagy olyanok mutatkoznak, a melyek különvéleménynyel meg vannak támadva. A magam részéről ezekhez még csak azt vagyok bátor hozzáfűzni, hogy újból és nyomatékosan figyelmébe ajánljam a zárszámadásvizsgáló-bizottság nevében és megbízásából a t. pénzügyi kormányzatnak azt, a mit ugy az 1903., mint az 1904. évi jelentésben felhoztunk, s az adatok egész sorozatával támogattunk, azt t. 1, hogy a számviteli törvénynek rendelkezései ezen kormányoknak ezen évi gestióiban betartva nem lettek; hogy a számviteli törvénynek számos olyan intézkedése van, a melyekre rámutattunk, s a melyek az államháztartás reális vitelét vagy megakadályozzák, vagy legalább is nem biztosítják. Ennélfogva ismételten és újból felhívjuk az igen t. kormány figyelmét arra, hogy a számviteli törvény revíziója, szigorúbbá tétele a legsürgősebb szükségletek közé tartozik. Ezek után bátor vagyok a zárszámadásvizsgáló-bizottság jelentését a t. háznak elfogadásra és tudomásulvételre azzal ajánlani, hogy ezen jelentés elfogadása által a 98., 99. és 100. számú irományokban foglalt negyedévi jelentések is elintézést nyernek. (Helyeslés.) Elnök: Szó illeti Hencz Károly képviselő urat, minthogy különvéleményt adott be. Hencz Károly: T. ház! Nekem mindenesetre örömömre szolgál az a tény, hogy az eddigi szokásoktól eltérőleg a zárszámadásvizsgáló-bizottság ezen ülésszak alatt a zárszámadásokat igen behatóan és igen részletesen tárgyalta. A zárszámadásvizsgáló-bizottság nemcsak tételenként vizsgálta meg a zárszámadásokat, hanem ellenőrzési jogát ugy vélte gyakorolhatónak és ugy gyakorolta, hogy megvizsgálta a kezelésnek módját, megvizsgálta azt is, hogy a kezelésnek természetéből mennyiben lehet r a költségvetésnek realitására következtetni. Én nagyon sajnálom, hogy nem lehettem jelen a múltkor az 1903. évi zárszámadás tárgyalásánál, de akkor már az igen t. előadó ur felhívta a t. háznak figyelmét a nálunk uralkodó azon bajra, hogy a túlkiadások évről-évre milyen óriási mértékben növekednek. Én már a zárzárszámadásvizsgáló-bizottság ülésein voltam bátor a bizottság figyelmét ezekre felhívni. Nem elég az, hogy mi egyszerűen napi" rendje térjünk az ilyen visszaélések felett; nem elég az, hogy mi egyszerűen minisztereknek ügyszeretetétől és ügybuzgalmától teszszük függővé