Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-196

196. országos ülés 1907 Julius 11-én, csütörtökön. 123 tárgyalására hivatott bizottság felmentvényének megadása által ezt a kérdést elintézettnek tekinti. Ezzel szemben csak az 1907 :XXV. t.-czikkre hivatkozom, a melylyel törvényesítettük itt ezen kiadásokat. Az 1907 : XXV. törvényczikk 3. §-a kifejezetten megmondja, hogy az előző szakasz rendelkezései a törvényes felhatalmazás nélkül teljesített kiadásokra nézve a felmentést nem foglalják magukban. Minthogy pedig akkor, mikor e törvényt a törvényhozás meghozta, már nagyon jól tudtuk mindannyian azt, a mit a t. képviselő ur allegál, hogy a delegáezió a felmentvényt már megadta: e törvényben kifejezésre jutott a magyar törvényhozásnak az az akarata és az a törvénymagyarázata, a melynek az előbb én is bátor voltam már kifejezést adni, hogy t. i. daczára annak, hogy a közös minisztériumnak a delegácziók megadták a felmentvényt, az országgyűlés igenis tartozik határozni azon kérdésben, hogy vájjon a magyar kormánynak megadja-e a felmentvényt, igen vagy nem? (Helyeslések.) Minthogy pedig e jogunk feltétlenül megvan és e jogra különös hivatkozás is történik az 1907 : XXV. törvényczikkben, ennélfogva javasolja a bizottság a t. képviselőháznak azt, hogy e kérdést most, épen ugy, mint minden más előirányzat nélküli és túlkiadási kérdést tárgyalja és erre vonatkozólag a felmentvény kérdésében is határozatot hozzon. A magam részéről tehát ismételten csak azt javaslom, hogy a Julius 6-án meghozott határozatának és az 1907. XXV. törvényczikk 3. §-ának megfelelőleg is ebben a tárgyban, mint feltótlenül a kompetencziájába vágó tárgyban, házhatározatot hozni méltóztassék. A harmadik tárgy, a melyre nézve Hencz Károly t. képviselőtársam szintén különvéleményt jelentett be, b. Fejérváry Géza volt honvédelmi miniszternek nyugdíjügye. Méltóztassék megengedni a t. háznak, hogy ezt az ügyet kissé részletesebben ismertessem, azért, mert itt eltérő törvények magyarázatáról lévén szó, talán szükséges, hogy ezeket a törvényeket idézzem és a törvényesség álláspontjából ismertessem a kérdést, már csak azért is, mert én azt gondolom, hogy ez az egész nyugdíjügy más szempontból, mint a törvényesség szempontjából nem bírálható el. Én részemről legalább azt tartom, hogy a törvényhozás méltóságával nem volna összeegyeztethető, hogy a mikor a Fejérváry-korniány által elkövetetteket törvényes utón, az 1848: III. t.-czikkben előirt utón az országnak és a megsértett alkotmánynak elégtétel nem szerezhető, hogy akkor mintegy surrogátumot az által akarjon magának teremteni, hogy ilyen nyudijügyben vegyen magának elégtételt az ország, és a törvényesség szigorú álláspontjától eltávozzék. Hencz Károly: Ki akarja ezt? Éber Antal előadó: Én nem mondom, hogy t. képviselőtársam ezt akarja. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! Éber Antal előadó: A tényállás az, t. ház, hogy b. Fejérváry Géza 1903. év folyamán mint honvédelmi miniszter nyugalomba helyeztetvén, akkor mint táborszernagy várakozási illetékkel szabadságba ment, vagyis, a mi ezzel körülbelül egyértelmű, mint táborszernagy nyugalomba helyeztetett. Ez történt 1903. június 27-ikén. 1904. október havában azután kineveztetett O felsége által a magyar királyi darabont-testőrség kapitányává és e minőségében évi 16.800 korona fizetést huz. Már most, a mikor ez a tény megtörtént, t. i. hogy a darabont-testőrség kapitányává kineveztetett, a magyar minisztertanács neki a nyugdijából, illetőleg a várakozási illetékéből, a melyet addig élvezett, 7200 koronát továbbra is meghagyott, és ez az évi 7200 korona az, a melynek a törvényessége elbírálás tárgyát kell hogy kéjjezze, Az akkori kormány felszólittatván rnagyarázatadásra a számszék által, az 1881 : XI. törvényczikk 33. §-ára hivatkozott, beismervén azt, hogy ez tulajdonképen nem teljes mértékben vág ide, mert a kérdéses 33. §. polgári tisztviselőkre vonatkozik, hanem azt allegálta, hogy tekintettel b. Fejérváry Géza bosszú honvédelmi miniszteri és államtitkári múltjára, méltányosságból akarja ezt a szakaszt alkalmazni. Kétségtelen dolog, hogy ha arról volna szó, hogy méltányosságból alkalmazzunk egy törvényszakaszt, ez esetben sem a bizottság, sem én nem lehettünk volna semmi körülmények között abban a helyzetben, hogy ez eset méltányossági alapon való elbírálását, vagy bármiféle méltányossági szempontnak figyelembevételét a t. háznak ajánlhattuk volna. Az 1885 : XI. t.-cz. 33. §-a világosan ujabb állami vagy megyei, törvényhatósági alkalmazást említ. Minthogy pedig a darabont-test őrség főkapitányává való kinevezés ilyennek semmi esetre sem minősíthető, kétségtelen, hogy az 1885. évi törvény 33. §-a erre az esetre nem talál, és igy, miután ez esetben méltányossági okok semmiképen figyelembe nem vehetők, tehát ez a törvényszakasz nem is alkalmazható; A számszék ezzel szemben azt az álláspontot foglalta el, hogy ebben az esetben az 1875. évi LI. t.-czikk 22. §-ának h) pontja nyer alkalmazást, a mely azt mondja, — katonai személyekre vonatkozólag — hogy a nyugdíj megszűnik a közös hadseregben vagy a haditengerészetnél ténylegességi illetékekkel való újra alkalmazás folytán. Ezen az alapon azután arra a meggyőződésre jutott, a melynek ugyan határozott kifejezést nem ad, de következtethető abból a tényből, a melylyel ezt az országgyűlésnek bejelenti — mondom — azon véleményének ad kifejezést, hogy ezen törvény lett volna alkal16*