Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-195

195. országos ülés 1907 Julius 10-én, szerdán. 117 viszonyok között kell annak jelét adnia, hogy mi ezen törvényeinket végre fogjuk hajtani. Igen természetes dolog, hogy ennek a végrehajtásnak mindig a fenforgó politikai viszonyoknak mérlegelésével, kellő bölcseséggel, kellő erélylyel és kellő erővel kell megtörténnie. (Helyeslés.) Ebben a tekintetben az, hogy miféle módon történjék ez meg, természetesen ma nem képezheti határozat tárgyát, mert hisz a kérvény egyelőre csak pártolóan adatik ki a minisztériumnak. Majd a minisztériumnak és a mindenkori kormánynak lesz kötelessége az, hogy a tényleges visszacsatolás kérdését a már általam jelzett módon oldja meg. T. képviselőház, teljesen feleslegesnek tartom, hogy Dalmáczia tényleges hovatartozandóságának viszonyaival és viharos múltjával foglalkozzam. Azt hiszem, e felett az akták teljesen lezáródtak és pedig az 1868: XXX. t.-cz. 65. §-ában, a melyben világosan kimondatik az, hogy mint eddig is számos izben felszólalt ez ügyben az ország, ezentúl is követelni fogja a magyar szent korona jogán Dalmáczia visszacsatolását, követelni fogja annak Horvátországhoz való csatolását. A visszacsatolás feltételeire nézve azonban Dalmáczia is meghallgatandó. A koronázási hitlevélben, a mely 1868-ban állapíttatott meg, szintén kifejezésre van juttatva, hogy a király a dalmát részeket is, mint kapcsolt részeket, ténylegesen vissza fogja csatolni a magyar szent koronához. Ily körülmények között,mélyen t. képviselőház, a történelmi múltra visszamenni teljesen felesleges. (Helyeslés.) Kétségtelen dolog az is, hogy Dalmáczia visszacsatolásának okvetetlen lesznek bizonyos gazdasági előnyei, (Igaz! ügy van !) de sőt egy igazi magyar expanzív politikát Dalmáczia nélkül űzni egyáltalán lehetetlenség. (Helyeslés.) Ha ä tengeren akarunk magunknak bizonyos szerepet biztosítani, akkor nekünk szükségünk van Dalmácziára, már csak azért is, mert, a mint jól méltóztatnak tudni, hogy Bosznia Herczegovinára a mi történeti jogaink fenmaradnak és ma nem tudhatjuk, hogy mikor fognak kialakulni a különböző körülmények, a politikai viszonyok, és hogy ha Magyarországhoz Bosznia-Herczegovina visszacsatoltatik, kétségtelen, hogy szükségünk van Dalmácziára is, a mely tenger melletti terület biztosítja egyedül Bosznia gazdasági és politikai jelentőségét. Ez azonban, t. ház, a jövő zenéje; ezek olyan dolgok, a melyek egy messzebblátó politikának lehetnek vezérlőelvei, más kérdés azonban, hogy vájjon egy ilyen expanzív politikának az űzése mellett is milyen álláspontot foglaljunk el itt ebben a nagy pülanatban, — mert mondhatom, nagy pillanat előtt állunk épen a horvát kérdés tekintetében — (Igaz! ügy van!) mily állást foglaljanak el politikusaink és mi legyen politikai bölcseségük és előrelátásuk épen ezzel a kérdéssel szemben. (Helyeslés.) Ezzel kajDCSolatosan, t. ház, még egy másik igen fontos kérdés merült fel Dalmáczia visszacsatolását illetőleg. (Halljuk! Halljuk!) Nevezetesen, mikor az osztrák Reiehsrath megnyittatott, ezen megnyitás alkalmával több nemzetiségek és tartomámrok, mint pl. Csehország a maga államjogi viszonyaira vonatkozólag, Dalmáczia szintén a maga államjogi viszonyaira vonatkozólag, egy szokásszerinti óvást térj esztettek be a Reichsrathba, a mely óvás rövid foglalatja annak, hogy ők közjogi és történeti jogaikat és állás]3ontjukat pillanatnyilag nem éreztetik ugyan, de ennek fentartásával még be is mennek az osztrák Reichsrathba és annak keretében teljesítik kötelességeiket. E tekintetben dalmát részről egy szerfelett nevezetes és rendkívül fontos óvási okmány mutattatott be a Reichsrathban, (Halljuk ! Halljuk !) és én azt hiszem, a midőn ma a kérdés a magyar országgyűlés előtt tárgyaltatik, nekünk ezen óvási okmány felett elsiklanunk nem szabad, (Igaz! ügy van !) hanem az ott elhangzott óvással szemben ellenóvást kell emelnünk, (Helyeslés.) különösen akkor, a midőn a tárgyalás alatt lévő kérvény kapcsán a mellett foglalunk állást, hogy Dalmáczia tényleges visszacsatolását igenis akarjuk és a kormányt a tekintetben megbízzuk, nehogy ugy láttassék, hogy ezen megbízás és utasítás azon az alapon történik, a mely jogalapra a dalmát képviselők az osztrák Reiehsrath előtt óvásukban helyezkedtek. (Igaz ! ügy van!) Ezen történeti okmány szerfelett nevezetes és igen élénken világítja meg Magyarország közjogi helyzetét a monarchiában, élénken világítja meg azt a felfogást, a melyet erre nézve az osztrák Reichsrathban táplálnak és egyúttal élénken világítja meg azt a helyzetet és felfogást, a melyet a mi dalmát hozzátartozóink is e tekintetben támogatnak. Nagyon fontos dolog ez akkor, mikor azt látjuk, hogy azok a horvát politikai nyugtalanságok és zavarok, a melyek kezdetüket itt vették a képviselőházban, ma már az autonóm területen messze tulcsaponganak ; (Igaz ! ügy van !) ezek a horvát izgalmak és cselekvések ma már túllépték Magyarországnak és Horvátországnak határait, átcsaptak osztrák területre, sőt további, külföldi területekre, szóval ezek egy nagyobb délszláv mozgalom kezdetét jelentik. (Igaz! ügy van !) Ezt, t. képviselőház, nem szabad hallgatással mellőzni és nem szabad pl. szemet hunynunk a felett, hagy azok a dalmát képviselők, a kik, mint pl. Ivanisevics és többen, a kik megjelentek Zágrábban, teljes szolidaritást vállaltak a horvát képviselőkkel, a kik ma ugy szerepelnek, mint Magyarország hatalmas ellenfelei, a kik ugy szerepelnek, hogy ez a mozgalom nem marad az ország területén belül és külföldi segítséget hívnak és ennélfogva Magyarország integritását, közjogát, helyzetét és hatalmát nemcsak belülről, hanem kívülről is támadják s egy hatalmas délszláv mozgalom keretében ! (ügy van !)