Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-182

89 vámok és utvámok, a távírdák, posták, vasutak, kikötők, hajózás és azon állami utak és folyók, a melyek a magyar királyságot s a dalmát-, horvát- és szlavón királyságokat egyaránt illetik«. Dobrovics Milán : Ezt nem vitatja senki! Markos Gyula: Nyitott ajtót dönget! Novoszeló Mátyás: Itt tehát a vasutak világosan közös ügyként tüntettetnek fel. Itt tehát nemcsak az engedélyekről, a mint ezt önök önkényesen állítják, hanem magukról a vasutakról van szó. önök azt áüitják, a mi önöknek tetszik, mi pedig önöknek azt mondjuk : G-ratis asseritur, gratis negatur. Ha pedig a vasutak közös ügyet képeznek, akkor ebből világosan következik, más érvre nincs is szükségünk, hogy azokon a horvát nyelvnek kell hivatalos nyelvnek lenni. Ha önök a maguk részéről valakinek 5 millió forintot is adnának, nem dönthetnek meg ezt a bizonyítékot, mert minél nagyobb valamely tudós, ez annál kevésbbé fogja merni az igazságot czáfolgatni, nehogy a maga részéről mondjon le. Ezzel én, uraim, körülbelül megczáfoltam azt a főokot, a melyből én ezt a javaslatot elvetem, — leginkább ama szerencsétlen 5. §. miatt, mely a horvát nemzetre erőszakkal akarja rátukmálni a magyar nyelvet. Dobrovics Milán : Ez nem áll! Novoszeló Mátyás: És mi azt nem akarjuk. De nem hagyhatom el ezt az érvelést, hogy egy kissé ne reflektáljak az önök érvelésére. önök, a mint mondtam, a bizonyítékokat nem az egyezményből ineritik, hanem uj elveket állítanak fel a maguk számára, s azután ezekből az elvekből vezetnek le oly következtetéseket, melyek nem állhatnak meg, mert alapjuk bebizonyítva nincs, s mi a bölcsészet szerint azt mondjuk : Nego suppositum. így pl. az önök szónokai, a kik a magyar nyelvnek nemcsak Magyarországon, hanem Horvátországban is létjogosultságát akarták igazolni, az egységes nagy magyar államot emiitették és arra támaszkodtak, s, azt bizonyítgatták, hogy a magyar nyelvnek a horvát vasutakon való használata a magyar állami eszmének felel meg. így akarta ezt legalább bebizonyítani Nagy Ferencz ur. Uraim ! Én erre azt mondom, hogy mi elismerjük, hogy az önök politikájában az egységes magyar állam szerepeljen és hogy ezen államnak nem tudom honnan, meddig kell terjednie, a mint ezt már önök, uraim, az önök hazafias szivében érzik. Elismerem, ez az önök politikája, ez nemzeti politikájuk programmja, de azt az egyet nem hagyhatom megjegyzés nélkül, ez a programmjuk még foganatba nem ment, (Halljuk ! Halljuk !) mert ez, a mint mondani szokás, még nem fait accomph, nem kész dolog, minélfogva a magyar állam, az egységesség, amaz eszméje jogforrásul nem szolgálhat, törvény forrását nem képezheti; azért, uraim, én ezt a bizonyítékot nem fogadhatom el, mert reális alapja nincs. Vannak még egyéb dolgok is, melyeket épen erre az érvelésre való tekintettel szóvá kellene tennem, de az ülés ma nem fog olyan sokáig tartani s sietnem keh a beszédemet rövidebbre fogni. Én a képviselő urakkal szemben épen a Magyarország és Horvátország között fennálló államjogi viszonyt illetőleg azt hangsúlyoznám, hogy azokhoz a jogokhoz alkalmazkodjunk, melyek csakugyan fennállanak s ne azt, hogy uj jogokat gondoljunk ki. Ne áltassuk magunkat, képviselő uraim, hanem ismerjük el, hogy az ügyállás tulajdonképen a következő : »A Szent István koronája országainak államközössége a magyar királyságból s a dalmát, horvát és sziavon királyságokból áll, azaz két területből, két politikai nemzetből ; igy szól az egyezmény 59. §-a, melyet kevéssel ezelőtt értelmeztem önöknek. Ezt hangsúlyozta, uraim, hires politikusuk, Deák, a ki a következőket mondta (olvassa) : »Horvát-, Dalmát- és Tótország a magyar kormányhoz tartoztak, de nem voltak Magyarország.« Uraim, Ezek két királyság, két politikai nemzet, a melyek mindegyikének meg van a maga hivatalos nyelve, melylyel a koronától kezdve az összes közegeknek kell állami ügyekben élniök, ugyanazért ezen két nemzet mindegyikének meg van a maga állami nyelve, mert valamiként a mi állami közösségünk két területből és két politikai nemzetből áll, azonképen annak két állami nyelve is van : Magyarországon a magyar, Horvátországban a horvát, a Dráván innen a magyar, a Dráván túl pedig a horvát. Dobrovics Milán : Nem vitatja senki, nyitott ajtókat döngetnek ! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Novoszeló Mátyás: Uraim, ezen a horvát nyelven kell törvény szerint a királynak a hitlevelét kiadnia, ezt kifejezetten mondja az egyezmény második pontja ; ezen a horvát nyelven kell a királynak a Horvátországra nézve érvényes törvényeket szentesítenie, ezt mondja az egyezmény 60. §-a. Ezen a nyelven szólnak a horvát és sziavon királyságnak képviselői ezen az országgyűlésen és a delegácziókban, ezt mondja az egyezmény 59. §-a. Az összes közigazgatási hatóságoknak és az összes állami hivataloknak a horvát és sziavon királyságok területén, a mint ezt az imént bizonyítottam be, az autonóm és közös ügyekben a horvát nyelvvel kell élniök. Sőt nemcsak a horvát királyság területén, hanem területén kivül is alkalmazandó a horvát nyelv, pl. a közös minisztériumoknak a Horvátországból hozzájuk felterjesztett iratokat horvát nyelven kell elintézniök. Látják tehát, uraim, hogy ezen alaptörvénynyel, a melyet ugy önök, mint elődeik, nemkülönben mi is elismerünk, kétségtelenül be van bizonyítva az, hogy a horvát nyelv, kezdve a koronánál egészen az legutolsó hivatalnokig, törvényes használatban van, látják tehát, hogy az szolgálati nyelv és akkor — a mint már mondottam — következetesen kell ezt a nyelvet a 9. §. alapján a vasutaknál is bevezetni. Még egy kifogással élnek önök, uraim, hogy a magyar nyelvet a vasutaknál és a horvát nemzetnél KÉPYH. NAPLÓ 1906 1911. XI. KÖTET. 12