Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-182

88 a zöld. De önök működésükben és politikájukban arra törekszenek, hogy a mi kék szinünket az önök zöld színével, a hol csak leket, visszaszorítsák, hogy az idegen világban ne is lássák. Es ezt nemcsak a hazai politikai életben látjuk, hanem ezt az idegen világban is csinálják és hol a horvát nemzetnek külön egyéni jellegét látják, azon vannak, hogy az kitöröltessék, hogy ne tudják, hogy horvátok vannak a világon. Nemcsak hogy ez igazságtalanság, mely a mi nemzetünkön ezekkel a szerencsétlen vasutakkal követtetik el, hanem ezt az igazságtalanságot ezzel a törvényjavaslattal megerősíteni és törvénybe iktatni is akarják. Hogy a t. ház ne gondolja, hogy én túlhajtok, mikor azt mondom, hogy ez az elmagyarositás Horvátországban a vasutak utján történik ; én rendelkezem itt egy rendelettel, — de ha azzal nem is rendelkezném, a gyarkolatból tudom — melyben az elöljáróknak, az állomásfőnököknek meghagyatik, hogy minden magyar alkalmazottat, a mint megérkezik, azonnal megmagyarositaniok kell, a mely czélból a kérelmet indokolni sem kell, mert ennek nagyon gyorsan kell végbemennie. Es ez a rendelet, nemcsak ezen a papiroson áll fenn, hanem rettentő módon végre is haj tátik, a mit különösen mi, plébánosok tudnuk, kiknek minden évben egynéhányszor kell, a mi anyakönyveinket helyesbíteni és nemcsak a gyermeknek, hanem az atyjuknak és anyjuknak megmagyarositott neveit is az anyakönyvekben utólag bevezetnünk. Ez annak a rendeletnek az alapján történik, mely következőleg szól. Hallják, uraim'! A vasúti igazgatóság szolgáltai közlönyének 25. számában a vasúti igazgatóság 77.200. szám alatt ezt a rendeletet bocsátotta ki (olvassa) : »Alkalmazottaink saját érdekükben fognak legjobban cselekedni, hogy vezetékneveik megmagyarositása iránti kérvényeiket az alább idézett szabályzat szerint rendes szolgáltai utón a vasúti igazgatóságon át nyújtják be. A kérvények az alant megjelölt minta szerint a legegyszerűbben szerkesztendők meg, annál is inkább, mert a megmagyarositás czéljából semmilyen indokolásra szükség nincs. A kérvényi mintának ekképen kell szólnia. A nagyméltóságú belügyminiszter urnak. Alulírott bátor vagyok tiszteletteljesen kérni, hogy a csatolt alapján a magam . . . Elnök (csenget) : Másodszor figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a tárgyhoz szólni szíveskedjék. Novoszeló Mátyás: Csak ezt akartam megemlíteni, mert ez a törvényjavaslat kapcsolatban van azokkal az igazságtalanságokkal, melyek a vasutakon követtetnek el s maga ez a törvényjavaslat is egy jogtalanság. Elnök (csenget) : Az elnöki figyelmeztetést vita tárgyává tenni a házszabály szerint nem szabad. (Helyeslés.) Novoszeló Mátyás: Tehát, uraim, én megint át fogok térni a vasúti szolgálati pragmatika 4. §-ára, a mely azt követeli, hogy minden hivatalnoknak, ki a vasutakon Horvátországban alkalmazást nyer, magyarul tudnia kell. Engedjék meg, képviselő urak, hogy mi önöket megkérdezzük : mely alapon követelik azt, hog}^ épen törvénybe kell iktatni a magyar nyelvnek ismeretét arra való minősitésül, hogy a horvát-szlavonországi állomásokon horvát legyen alkalmazható. Vájjon önök, képviselő urak, ismerik-e Magyarországnak Horvátországgal szemben fennálló államjogi viszonyát ? Vájjon önök elismerik-e az 1868. évi I. horvát, vagy XXX. magyar alaptörvényt. Vájjon önök elismerik-e ezt az alaptörvényt ? Ha önök ezt a törvényt alaptörvénynek elismerik, mely a Horvátország és Magyarország közötti viszonyokat szabályozza, akkor épen ennek a törvénynek az alapján vesztik el önök a jogosultságot, hogy ezt a szakaszt, a mely itt a vasúti szolgálati pragmatikában van felvéve, eképpen szövegezzék meg, mert ez ezzel az állami alaptörvénynyel ellenkezik, a melyen az állami szervezet nyugszik. És ezt önöknek a törvény világos szavával fogom bebizonyítani, még pedig mindenekelőtt az 56. és 57. §-al, mert ezen szakaszok alapján egyedül a horvát nyelvnek van joga a horvát királyságban. Az 56. §. a következőleg szól (olvassa) : »A horvát és sziavon királyságok egész területén, ugy a törvényhozás, mint a törvénykezés és közigazgatás hivatalos nyelve a h orvát.« A törvényhozásnak, a közigazgatásnak és a törvénykezésnek tehát mind horvátnak kell lennie. Es most lássuk, mit mond a törvény a közös hivatalokról. Az egyezmény 57. §-a igy szól (olvassa) : »A dalmát, horvát és szlavón királyságok határai között a közös kormányzat közegeinek hivatalos nyelvéül szintén a horvát nyelv állapittatik meg.« Dobrovics Milán : De nem a magyar államvasutaknál ! Markos Gyula: A közigazgatásnál! •'• Novoszeló Mátyás: Tehát, uraim, ezekből a szakaszokból, t. i. az alaptörvény 56. és 57. §-aiból, melyet az állami szervezet alaptörvényéül önök is ismerik el, világosan és kétségbevonhatatlanul következik, hogy a horvát királyság területén akármely hivatalban, akár autonóm, akár közös hivatalban, egyedül és kizárólag a horvát a hivatalos nyelv, minélfogva a vasutaknál is kell hogy az legyen. Tévesen van tehát ezen törvényjavaslatban felvéve, hogy a horvát vasutakon a magyar nyelvnek kell uralkodnia. Hogy ezen logikus következtetés elől nem térhetünk ki, ezt az alaptörvény 9. §-a is mutatja. Az alaptörvén}' 9. §-a a vasutakat a közösügyek között sorolja fel, az 57. §. szerint pedig a közösügyeknél a horvát nyelvnek kell hivatalos nyelvnek lenni. Ezt nem lehet megczáfolni, uraim! íme, hallgassanak meg, nem fogok mindent felolvasni, hogy túlhosszura el ne nyújtsam a beszédemet. A 9. §. tehát ezt mondja (olvassa) : »Közösügyei a magyar korona összes királyságainak, továbbá: a pénz -, érczpénz- és bankjegyügy is stb.« S azután a végén, ime, hogy szól (olvassa): »S általában a kereskedelem, a,