Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-182

A képviselőház 1907. évi június hó 22-iki ülésén horvát nyelven mondott beszéd fordítása. NovoszelÓ Mátyás: T. ház ! íme, már tizennégy napja folyik a vita a vasúti szolgálati rendtartásról szóló törvényjavaslat tárgyában, vagyis arról a javaslatról, mely a horvát-magyar vasutakon a hivatalnokok és a többi alkalmazottak kötelességeit, felelősségét és büntető eljárását rendezi. Mindenki, a ki kezébe vette ezt a törvényjavaslatot és czimét elolvasta, eleinte azt gondolhatta : ez egyszerű dolog, ez hamar fog végződni. Voltak emberek, a kik azt mondották : mire való volt ezeket a kötelességeket és felelősséget törvénynyel szabályozni, lehetett volna mindezeket a dolgokat a szükséges és az időhöz képest rendeletekkel szabályozni. így tehát kezdetben mindenki azt hitte, hogy ez egy egyezerű dolog, hogy nem bonyolult ügj^ és hogy nincs különösen nagy jelentősége. Ma, tizennégy nap elmultával látjuk, hogy ezen javaslat igen fontos, hogy ezen tárgyalás mindenna]3 hevesebb lesz, hogy valóságos harczozá fejlődött ki a magyarok és a horvátok között és ma, uraim, konstatálhatjuk, hogy mindkét oldalon nagy aggodalom keletkezett abban a tekintetben, hogyan fog ez a kérdés megoldatni és minő végzetes következményei lesznek annak, ha ezen törvényjavaslat ezen magas házban törvényerőre emelkedik. HÓdy Gyula : Ez nem áU ! Novoszeló Mátyás : A mint látják az ügy igen fontos. Sőt, t. ház, olvasva a naplókban az itteni lapokat, találtam egy hirdetést, a melyben valaki — nem mondja kicsoda — 5000 koronás jutalmat igér annak a magyar tudósnak vagy politikusnak, a ki tudományosan és kétségtelenül bebizonyíthatná, hogy ebben a kérdésben a magyarok részén van az igazság, hogy az ő álláspontjuk a törvény szempontjából jogosult, és hogy a horvátoknak nincs igazuk. Uraim, midőn elolvastam ezt a hirdetést, elmosolyogtam magamat, de rögtön hozzátettem magamban azt: a magyarok bizonyára nemcsak 5000 koronát, hanem ők 5 milliót is adnának annak a tudósnak, a ki be tudná bizonyitani, hogy ebben a perben, a mely a horvátok és magyarok közt folyik e magas házban, az ő részükön van a jog és az igazság, nem pedig a miénken. Mindebből kitűnik, hogy a vita kiélesedett, hogy az igen fontos és hogy súlyos következményei lehetnek. Hogy miért élesedett ki ez a vita, azt mindnyájan tudjuk. Kiélesedett azért, mert azok a férfiak, a kik ezt a törvényjavaslatot megalkották, egy oly szakaszt iktattak bele, a mely határtalanul sérti a horvát nemzetet, a mely rettenetes módon sérti a horvát nyelv jogát Horvátország területén. Uraim ! Ily módon e törvén}

7

] avaslat alkotói Horvátországnak, hazánknak legfontosabb kérdését tették le a ház asztalára, mert tudniok keU, hogy a nemzeti nyelv minden nemzetnél a legnagyobb szentség és a legdrágább kincs, a melyet minden nemzet megvéd. A nyelv, uraim, a nemzeti sajátosságnak lényeges ismérve. Ép ezért, a ki egy nemzetnek, egy országnak nyelvét támadja, a ki nyelvét el akarja venni, az ki akarja tépni a nemzet szivét és lelkét, az meg akarja semmisíteni, tönkre akarja tenni azt a nemzetet. Ezért küzdöttek az összes nemzetek a maguk nyelvének jogáért. Szónokaink egyike, dr. Vrbaničs nagytudományu egyetemi tanár ur, a történelmi ténj^ek alapján fejtette ki ebben a t. házban, hogy a horvát nemzet mindig védelmére kelt a maga horvát nyelvének és ha az országban voltak is jelentéktelen politikai ellentétek, ebben a kérdésben az egész horvát nemzet — akár szerbeknek, akár horvátoknak hivták őket — egyértelműleg kelt a horvát nyelv védelmére. Ezt láthatták magyar testvéreink 1848-ban, midőn épen a horvát nyelv védelmére keltek az összes horvátok az egész ország, az egész nemzet és vérét ontotta, hogy azt a nemzeti szentséget, nemzeti nyelvét meg\édje. T. ház ! Ez az indoka annak, hogy mi horvátok ezen a magas országgyűlésen, ebben a közös horvát-magyar osszággyűlésen oly áldozatkészen küzdünk horvát nyelvünk szent jogáért. Ha önök hajlandók volnának a mi álláspontunkra helyezkedni, akkor önök is elismernék, hogy egy áldozat sem túlnagy, a mely ebben a harczban a nemzet ezen szent joga védelmében meghozatik. Ezért, uraim, mi, a mint azt tapasztalhatták, ezt a fontos tárgyat alaposan tárgyaljuk minden oldalról és nagy komolysággal, azzal a komolysággal, mely ily felette fontos tárgyhoz illik, mely illik öntudatos képviselőkhöz, kik ismerik a maguk kötelességét, a kik tudják, hogy felelősek minden szóért, melyet ebben a tárgyban kiejtenek, hogy felelősek ezért nemcsak isten előtt, hanem nemzetük előtt is a legkésőbbi utókor előtt is, mert a horvát nemzet a maga sorsát és jövőjét, a mi kezeinkbe tette le akkor, midőn bennünket megválasztott, midőn a horvát országgyűlés bennünket Horvátország részéről ebben a közös országgyűlésbe delegált. Testvérek, ne legyen önöknek téves véleményük rólunk, horvátokról. önök talán rossz fogalmat alkottak maguknak mirólunk azon múlt alapján, melyben ez ország-