Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-182

84 gyűlésen erélytelen emberek ültek; de képviselő urak, a mint önök magyarok szeretik magyar hazájukat és magyar nyelvüket, ép ugy szeretjük mi horvátok a mi hazánkat, a mi nyelvünket és küzdünk érette. Ep ugy, a miként mi horvátok a harczmezőn is védtük hazánkat és megszereztük magunknak azt a dicső jelzőt, melyet elismert az egész Európa, hogy mi voltunk a kereszténység védbástyája, hogy mi voltunk az a bástya, a melyről visszaverődtek Európa legnagyobb ellenségeinek támadásai. Ép ugy harczoiunk most is a politikai téren és védjük nemzetünk szent jogát. Most nem küzdünk ugyan fegyverrel, hanem küzdünk alkotmányos módon a szellem és az értelem fegyverével, felhozzuk itt az összes lehető érveket, hogy önöket meggyőzzük a mi álláspontunk jogosságáról. Ha olvasták a mi beszédeinket, láthatták azokból, hogy felkerestünk minden teret, hogy összegyűjtsük érveinket, hogy azokat önök előtt kitárjuk. Visszaszálltunk a mi történelmünkbe, dicső multunkba; az önök javaslatát a legapróbb részletekig szétfejtettük, hogy abból kimutassuk önöknek a mi álláspontunk igazságát, megvizsgá tuk a politikai körülményeket is, a melyekben Magyarország, Horvátország és az egész osztrák magyar monarchia leledzik és bizonyítgattuk önöknek annak a czélszerűségét és szükségét, hogy a horvátok és a magyarok közti kötelék épen az önök és a mi érdekünkben el ne szakittassék. Hivatkoztunk az igazságra, a jogra, a szabadságra, a melylyel önök annyira dicsekednek, melyet oly buzgón védenek. Es miért? Mindezt azért, hogy meggyőzzük önöket, hogy a mi részünkön van az igazság, hogy meggyőzzük önöket, hogy a mi követelményeink jogosak. Mi arra számítottunk, hogy miénk lesz a győzelem, ha bebizonyítjuk önöknek, hogy a mi álláspontunk igazságos és törvényes, mert feltételeztük, hogy azzal a magyar nemzettel van dolgunk, a mely Európában a haladó, a szabadelvű nemzet hírével bir, mely a maga szabadságáért annyit küzdött, annyi áldozatot hozott, és azt gondoltuk, hogy ha ez a nemzet be fogj a látni egyszer egy álláspontnak igazságát és jogosságát, fog bírni azzal az erkölcsi erővel, hogy ő is arra az álláspontra helyezkedjék, és el fogja ismerni annak az igazságát, nemcsak el fogja ismerni, hanem védelmezni is fogja, mert, uraim, sohasem tudtuk elhinni, hogy a magyarok képesek legyenek arra, hogy a mi hazánkban rátámadjanak arra, a mit saját hazájukban oly áldozatkészséggel és buzgalommal védelmeznek. Uraim, ha önök azt tennék, hogy a mi hazánkban arra támadnának, a mit saját hazájukban védelmeznek, akkor megdöntenék saját elvüket, saját magatartásuknak és nevüknek értékét és lerombolnák saját jövőjüknek alapját. Képviselő urak ! Ezt a néhány szót csak azért emiitettem, hogy megmutassam maguknak, mily érzelmekkel jöttünk mi ebbe a horvát-magyar országgyűlésbe, Mi nem azért jöttünk ide, hogy itt játékot űzzünk, hogy kedvtelésből obstrukeziót folytassunk, vagy hogy itt önökkel czivakodjunk. Mi nem ezért jöttünk, a mint meggyőződhettek erről, olvasva a mi beszédeinket és alapos érveinket, melyeket előhoztunk. Mi azért jöttünk ide, hogy önöket meggyőzzük, idejöttünk mint a tisztes és dicső horvát nemzet küldöttei, hogy a dicső magyar nemzet küldötteivel értekezzünk, hogy érveinket, mi a magunkét, önök is a magukét egymással összehasonlítsuk hogy megkeressük az igazságot, azután ezen igazságnak alapján megszilárdítsuk és megerősítsük azt a szövetséget, mely Horvátország és Magyarország között fennállott. Ezzel ellentétben, uraim, kérdeznem kellene önöket, hogyan fogadtak önök bennünket, a midőn idejöttünk ebbe az országgyűlésbe, hogy hazánk legfontosabb kérdését tárgyaljuk. El kell ismernünk, hogy kezdetben igen szépen és mi azt reméltük, hogy ezt a kérdést ugy az egyik, mint a másik nemzet előnyére fogjuk megoldani. De nem sokáig tartott és a túloldalon megváltoztak a körülmények. Meghozatott a határozat,hogy az ülések, a melyek ebben a kérdésben tartatnak, délután 3 óráig meghosszabbíttassanak. Ez sem lett volna baj, mert azt reméltük, hogy így módunk és több időnk lesz, hogy ezeket a kérdéseket megbeszéljük, hogy ezeket a kérdéseket, minél alaposabban megtárgyaljuk. Azonban, uraim, csalódtunk, mert egyszerre az történt, hogy a t. képviselő urak a magyar részről egyszerűen letöröltették nevüket a szónokok sorából, lemondottak a szólás jogáról és az egész időt a horvátoknak engedték át, hogy azt saját beszédeikkel kitőltsék. A képviselő urak nem akarták az önök álláspontját a mieinkkel összehasonlítani, hanem a horvátokat hagyták beszélni ós ugy tűnt fel, mintha azt akarták volna mondani: hagyjuk őket, mondják el a horvátok a magukét, beszéljék ki magukat, mi pedig azt fogjuk elhatározni, a mit akarunk. A mi részünkön van a többség és a hol a többség van, az az erősebb rész, tekintet nélkül azokra az indokokra, a melyeket ők felhoznak. Sic volo, sic jubeo, Pro ratione voluntas ! így akarjuk, így határoztuk el és elég, ha érvek helyett a mi részünkön van a többség és az erő. Uraim, ezt a néhány szót el akartam mondani, mint beszédem bevezetését, a melyet a mi horvát álláspontunk védelmében szándékoztam elmondani. Es most, t. képviselő urak, jó lenne, ha ebben a kérdésben, a mely a magyarok és a horvátok között felmerült, figyelmükre méltatnák azt a körülményt, hogy Horvátország és Magyarország két ország, a melyik a maga területi helyzeténél fogva közvetlen szomszédságban van egymással. Ennélfogva ezek szomszédok, t. képviselő urak és ezen két ország a maga természetes fekvésénél fogva egymásra van utalva, hogy egymással szeretetben és egyetértésben éljen, hogy egyik a másikat támogassa, hogy egyik a másikat erősítse, hogy ezen két ország barátságos és szomszédos összeköttetésében erős bástya legyen minden idegen támadással szemben. Uraim ! Ezen természeti törvénynek, a melyet