Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-182

76 182. országos ülés 1907 június 22-én, szombaton. Ezért nagyon kérem a belügyminiszter urat, hogy a kivándorlási törvény reformjába vegye bele azt is, hogy mindenféle ügynökös­ködés, ugy a titkos, mint a hatóságilag enge­délyezett ügynökösködés tiltassák meg, a titkos ügynökösködés és a kivándorlásra való csábítás pedig a jelenlegi törvényben foglalt büntetésnél jóval szigorúbban büntettessék. Mert a mint én tudom, az 1903. évi IV. t.-czikkben csak kihágásnak van minősítve a kivándorlásra való csábítás; pedig ugylátszik, ez oly fényes üzletnek bizonyult, hogy ha csak kihágásnak minősíttetik, ez nem lesz olyan el­rettentő büntetés, hogy az illető a kiszabott büntetést kiállván, újból ne csábítson kivándor­lásra. Azért a kivándorlásra való csábítást és ügynökösködést az ujabb törvényben okvetlenül legalább vétségnek kellene minősíteni és szigo­rúan kellene büntetni. (Helyeslés.) Feltűnő és Hentz Károly t. barátom fel is említette, hogy legújabban az osztrák határon, Dunántúl, a hazafias magyar, sőt hazafias sváb nép is tömegesen kivándorol. Ennek okát én abban látom, hogy Ausztriának nincs kivándor­lási törvénye, és hogy Ausztriában, kivált az osztrák határon vannak elhelyezve az észak­németországi hajóstársaságoknak ügynökségei. Tehát oda kell törekedni, hogy Ausztria, sőt továbbmegyek, elsősorban Horvátország is hasonló kivándorlási törvényt hozzon, a mely a kivándorlásra való csábítást eltiltja, ugy, a mint Magyarországon történik, illetőleg, a mint fel­hoztam és kértem a miniszter urat, hogy ez törvényhozásilag szab ályoztassék. További baja a kivándorlásnak, hogy ám­bár van kivándorlási törvényünk, a mely szépen intézkedik, hogy kinek szabad útlevelet váltani, és hogy a nélkül nem szabad kivándorolni, s bár ezzel a törvénynyel majdnem egyidejűleg szerveztetett a határrendőrség, mindamellett, ha a kivándorlási statisztikát szemléljük, azt lát­juk, hogy sokkal többen vándorolnak ki útlevél nélkül mint útlevéllel. Sőt abból is, hogy a Ounard Line hajóin évenként összesen csak 30—35.000 kivándorló utazik Amerikába, vilá­gosan azt következtethetjük, hogy azoknak a száma, a kik útlevél nélkül vándorolnak ki, sokkal nagyobb, mert a Gunard Line betartja a szer­ződését és mást nem vesz fel hajójára, mint azt, a kinek utazási papírjai rendben vannak; ellen­ben az észak-német hajótársaságok titkos ügy­nökei nem annyira lelkiismeretesek, sőt ellen­kezőleg mindent elkövetnek arra, hogy a kiván­dorlókat a határon átcsempészszék, hogy azután azokat hajóikra szállíthassák. Tehát oda kellene törekedni, hogy a határrendőrségi intézmény feji esz tessék és az ország egész határára lehe­tőleg kiterjesztessék, s azonkívül, hogy ott csak feltétlenül megbízható emberek és elemek alkal­maztassanak. (Helyeslés). Én teljesen egyetértek Hencz Hároly t. barátommal abban, hogy a visszavándorlás terén tenni kellene valamit, valamint abban is, hogy a társadalom is hibás a miatt, hogy a kiván­dorlás olyan nagy mérveket ölt. De szerény véleményem szerint azt, a mit ő javasolt, hogy t. i. államköltségen mi visszahozzuk^ a kiván­dorlót, nevezetesen, hogy a kormány intézked­jék e részben, nem hiszem, hogy ez keresztül­vihető legyen, mert hiszen az észak-amerikai kormány nagy féltékenységgel nézi ezeket a visszavándorlási mozgalmakat és mindenesetre közbelépne, és nem engedné meg. Ellenben sze­rény véleményem szerint társadalmi utón ezt a kérdést meg" lehetne oldani, s arra kellene töre­kedni, hogy itt a gazdasági testületek, közgaz­dasági szervezetek közreműködésével egy kiván­dorlási társadalmi szervezet vagy ha ugy tetszik, visszavándorlási társadalmi szervezet létesüljön, a mely azután a visszavándorlás s ezzel kap­csolatosan a kivándorlás kérdését is rendezné. Mert hogy áll a helyzet ma? Ma az ügynökök és titkos ügynökök állandóan csábítanak Ame­rikába, s a hivő népet mindenféle olyan híresz­teléssel csábítgatják, hogy oda át milyen Eldo­rádó várakozik rájuk. Ezeket nem ellensúlyozza senki. Az volna ennek a hazafias visszavándorlási ligának a fel­adata, hogy egyrészt itt benn az országban a kivándorlásra való csábítást ellensúlyozza, fel­világosítsa a népet és a munkásokat, másrészt hogy ott künn a kivándorlókat kövesse, figye­lemmel kisérje s azt a számos esetet, a melyről mi nem tudunk, a melyekben a kivándorló odaát nem boldogul, sőt a nagy közgazdasági harczban ott tönkremegy, s nem egyszer nem­csak munkaképességét, hanem életét is veszíti, ezeket mint elrettentő példákat terjeszsze itt az országban. További feladata volna ennek a li­gának, hogy ott künn gondoskodjék arról, hogy kivándorolt magyarjaink nemzeti nyelvüket el ne felejtsék, hogy elemi iskoláik legyenek, hogy egyáltalában nemzeti jellegükből ki ne vetkőz­tessenek. Beszéltem künn élő honfitársainkkal, a kik azt mondották, hogy rendszerint nagy tömegekben élő magyarok megtartják nemzeti jellegüket nemcsak az első generáczión, hanem több generáczión át is. Továbbá arra kellene törekednünk, hogy a kik visszavándorolni kivan­nak, itt az országban elhelyeztessenek és egyéni­ségüknek és képességüknek megfelelő, vagy mezőgazdasági vagy ipari foglalkozást talál­janak. T. képviselőház! ÍTem akarok ennél a kér­désnél hosszabban időzni, de tapasztalatból mondhatom és visszatérek arra. hogy az a 300 ... Elnök (csenget): Eigyelmeztetem a kép­viselő urat, hogy a ház határozata értelmében fél kettőkor át kellene térni az interpellácziókra. Azért kérem, méltóztassék beszédét rövidre fogni és befejezni.

Next

/
Thumbnails
Contents