Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-182

182. országos ülés 1907 TV. t.-cz. reformjáról szóló törvényjavaslatot amúgy is mihamarább be szándékozik terjeszteni. Azóta ismét hónapok multak el és a kivándorlás, sajnos, úgyszólván napról napra fokozódik, ugy hogy május utolsó hetében statisztikai adatok szerint 6000-nél több kivándorló hagyta el Magyarországot, hogy az óczeánon túl keressen uj hazát. Az hiszem, ez oly megdöbbentő szám, hogy csak kérhetjük a kormányt, kogj

r a kivándorlási törvény reformjáról szóló javaslatot mielőbb, még a nyári szünet előtt terjeszsze a képviselőház elé, hogy az tárgyalható legyen, — bár meg vagyok győződve, t. ház, hogy kivándorlási törvényjavaslatokkal ezen a bajon segíteni nem lehet, mert szerény véleményem szerint a kivándorlás semmi egyéb, mint tisztán közgazdasági kérdés. (Halljuk!) A mig mi innen Magyarországból csak 220 millió korona munkaértéket exportálunk és Magyarországba évenként 440 millió korona munkaértéket importálunk, addig természetes, hogy az itteni munkásviszonyok nem tudnak versenyezni a külföld és kivált Amerika munkásviszonyaival. Egyéb nyugati államokban, pl. Angliában, Németországban is volt annak idején kivándorlás és csak a nagy ipari fejlődés vetett a kivándorlásnak véget. A mezőgazdaság, t. ház, nem bir meg nagyobb munkabéreket, mint a termelt értéknek legfeljebb 22°/

0-át; csak ennyit fizethet a munkásnak. Ellenben az ipari munka a termelt értéknek 50, sőt vannak ipari államok, a hol 70°/o-át is megbírja, mint munkaértéket. így tehát arra kell törekedni, — és törekszünk is — hogy minél nagyobb mértékben fejlődjék az ipar. í)e mindez hiu remény, bár ismerjük a kormány helyes intenczióit és a kereskedelemügyi miniszter urnak ez irányban való nagymérvű tevékenységét, mert mindenféle állami támogatás hiába való lesz addig, mig a jelenlegi gyarmati helyzetben leszünk, a mig nincs önálló vámterületünk. (Igaz! Ugy van !) Tehát arra kell törekednünk, hogy az önálló vámterület kérdése a najúrendről le ne vétessék és hogy mi addig is, mig betudjuk hozni az önálló vámterületet, tehát 1917-ig, azt az egész vonalon előkészítsük. Ez kell, hogy képezze elsőrendű politikai, társadalmi és közgazdasági törekvésünket. (Helyeslés.) Mind a mellett el kell ismernünk, hogy a a legújabb kivándorlásnál nagy szerepet játszott a sztrájk kérdése is, mert nagyon jól tudjuk, sőt a gyáriparosok országos szövetsége által rendezett ankéten tegnap a szocziálistákhoz igen közel álló felszólaló egész nyíltan bevallotta, hogy ha ma egyik munkatelepen kiüt a sztrájk, holnap a munkások tömegesen mennek a közigazgatási hatósághoz és kiváltják az útleveleiket a külföldre. Tehát ez igazolja, hogy a sztrájkok szoros összefüggésben vannak a kivándorlással, sőt sajímius 22-én, szombaton. 75 nos, a sztrájkok számának szaporodásával a kivándorlók száma egyenes arányban van. És ezen nem is lehet csodálkoznunk, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy számos munkás nem szívesen sztrájkol, meg volna elégedve a munkabérrel, azonban a terrorizmus őt dolgozni nem engedi; a sztrájkasszák, pártkasszák pedig elégtelenek, nem tudják a munkabért, ]K>tolni, s igy ha a munkás családját fenn akarja tartani, jövőjéről gondoskodni kíván, kénytelen kivándorolni, bár ezt nem teszi szívesen. Ennélfogva arról is mielőbb gondoskodni kellene, hogy a sztrájk-jog szabályoztassék, egyszersmind gondoskodás történjék arról, hogy azok, a kik dolgozni akarnak, az ő munkakivánságuknak eleget is tehessenek, s e részben, azt hiszem, talán minden törvényhozási reform nélkül, a meglévő törvények alapján is lehetne a hatóságoknak, és pedig ugy az ipari, mint a közigazgatási hatóságoknak, együttműködve oda hatni, hogy az, a ki dolgozni akar, dolgozhasson és pedig olyan feltételek mellett, a mint azt ö kívánja, mert méltóztatnak tudni, nagyon jól, hogy a szoczialisták a sztrájkokkal egy időben kimondották azt is, hogy nincs többé akkord-munka, hanem csakis napszámmunkákat szabad vállalni. Ez is a kivándorlásnak egyik nagy oka, mert a munkás egyéni tehetségét nem tudja érvényesiteni. A közelmúltban volt alkalmam egy kivándorlási hajón utazni, a mely visszajött Amerikából, s a melyen nagy örömömre ugyan — de még is sajnos, csak háromszáz visszavándorló utazott, s ezek mesélték nekem, hogy ott künnAmerikában mindig akkordmunkában dolgoznak, s ez a titka annak, hogy annyit keresnek s hogy odakünn nem egy van, a ki boldogulását megtalálta, s az illetők nekem őszintén bevallották, hogy ha ugyanannyit dolgoztak volna itthon, nem kétlik, hogy csakúgy boldogulhattak volna. Tehát arra is kell törekedni, hogy a munkások az ő egyéni képességüket érvényesíthessék, mert ha azt ők nem tehetik, akkor elmennek Amerikába és más nagyobb ipari államokba, ahol ezt megtehetik. Nem kis szerepet játszik a kivándorlásnál a csábítás is. Nem állítom, sőt meg vagyok győződve, hogy nem a hatóságilag engedélyezett ügynökök csábítanak, nem a Cunard-Line ügynökei, a kik ellenőrzés alatt állanak, hanem sok száz és száz titkos ügynök, mert a Cunard-Line szerződésének életbeléptetése óta ez által felhivatott a konkurrencziák versenye s a versenyhajótársaságok természetesen elkövetnek mindent, hogy ők ezt a jó piaczot a hajózási téren, t. i. Magyarországot, el ne veszítsék s nekik hatóságilag engedélyezett ügynökeik nem lévén, titkos ügynökökkel dolgoznak. 10*