Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-182

74 182. országos ülés 1907 június 22-én, szombaton. mai viszonyok között, birtokosnak sem kényelmes és kellemes már lenni. Nem akarok hosszadalmas lenni, t. képviselőház. Ezt a kérdést annyira kimerítették már, annyira letárgyalták az illetékes tényezők, alaposan és behatón, — most legutóbb tárgyalja az Országos Gyáriparosok Szövetsége is — hogy annak minden fázisa, minden részlete közismereti!. És mégis itt állunk tehetetlenül, mert nem csinálunk semmit, daczára annak, hogy ez a kérdés igen fontos és annak a megoldása a lehető legsürgősebb. Addig is tehát, t. képviselőház, a mig ennek a végleges megoldása legalább is abban az irányban, a melyet ecsetelni bátor voltam, a törvényhozás utján meg nem történik, egy igen fontos intézkedésre vagyok bátor a t. ház figyelmét felhívni, s a mely intézkedést jelen indítványomban épen a t. kormánytól várom. Arról van ugyanis szó — hivatkozhatom e tekintetben az Amerikából kapott levelekre, — hogy az ottani magyar kolóniában rendkívül sok azoknak a száma, a kik az ottani viszonyokban csalódva szívesen hazajönnének, de nincs meg a megfelelő anyagi eszközük. (Igaz! XJgy van!) Igaz, hogy az 1903. évi IV. t.-cz. bizonyos intézkedéseket tartalmaz erre nézve. Ilyen intézkedés a kivándorlási alap létesítése, a mely jelenleg 650.000 korona tistza cselekvő vagyont tartalmaz. Ez mindenesetre nagyon helyes és üdvös intézkedés volt, a mennyiben arra irányul, hogy ebből az alapból azok segélyezhessenek, a kiknek a hazajövetelhez nincs meg a szükséges anyagi eszközük; azonban tudomásom szerint ebből az alapból eddig senkinek sem adtak és a szükséglet sokkal nagyobb, mint a milyent ez az,alap megbírna. Én tehát a tényleges szükséglethez alkalmazkodva, tisztán az ország szempontjából tartanám kívánatosnak, hogy olyan intézkedés tétessék, a melylyel a hazajönni akarónak hazatérését biztosithatnók. Egyenesen állami intézkedést kérek erre a czélra. Addig is azonban, mig ez meglesz, — minthogy a kérdést nagyon fontosnak tartom, mert megtörténhetik esetleg, hogy idén a fenyegethető arató-sztrájk esetén nem tudjuk a munkaerőket pótolni, mig ha ezeket hazahoznók, ezek mindig segitő és tartalékcsapatot képezhetnének, egyszersmind elárasztva egyes vidékeket lefesthetnék az amerikai viszonyokat és igy elrettentő például szolgálhatnának azoknak, a kik oly nagy buzgósággal igyekeznek a kivándorlásra csábítani — vagyok bátor a t. előadó ur indítványához a következő pótlást indítványozni és kérem annak elfogadását (olvassa): » Minthogy pedig Amerikában igen sok állampolgár él, a kik az ottani vagyonszerzési viszonyokban csalódva szívesen térnének vissza hazájukba, de nincs meg a nekik szükséges anyagi eszközük, iitasittassék a kormány, hogy, addig is, mig a törvényhozás módját találja a kérdés rendezésének, gondoskodjék arról, hogy az ilyen hazatérni akaró magyar állampolgárok alkalmas módon összegyűjtessenek és az állam költségén hazájukba visszahozassanak^ (Helyeslés). Elnök: Éber Antal képviselő ur személyes megtámadtatás czimén kért szót. Éber Antal: T. képviselőház! Csak néhány szóra vagyok bátor a t. ház türelmét e czimen igénybe venni. Eelszólalok azért, mert előttem szólott Hencz Károly t. barátom megemlítette az újkori birtokparczellázásának kedvezőtlen körülményeit és evvel kapcsolatban az én személyemet is szóba hozta, mint a ki tudja, hogy én szintén tudok azokról a dolgokról. Én, t. képviselőház, nem tudom, megtörténtek-e azok a visszaélések, a melyeket t. képviselőtársam emiitett, és én csak azt kívántam saját védelmemre megemlíteni, hogy sem én azok között, a kik azt a birtokot megvették, nem foglalok helyet, sem az az intézet, a melyet vezetek, nem vette meg azt a birtokot, igy tehát semmiféle ingerencziám sem abban, bogy jól parczellázták-e, vagy rosszul parczellázták-e, sem abban, hogy azok vették meg, a kik megvették és hogy igy az nem a parasztok kezébe jutott, mondom, minderre semmiféle ingerencziám nincs és nem is volt. Ezt kívántam megjegyezni. Hencz Károly : Félreértett szavaim valódi értelmének helyreigazítása czimén csak azt vagyok bátor előttem szólott t. képviselőtársam szavaira röviden megjegyezni, hogy ő félreértett engem, a mennyiben én az ujkéri birtokra vonatkozólag csak azt mondtam, hogy ő is tud róla. Azt hiszem, ebben semmiféle sértés nincs. Elnök: Laehne Hugó képviselő ur jelentkezett szólásra! Laehne Hugó : T. képviselőház! (Halljuk!) Én is azon kezdem, a mit Hencz t. barátom felemiitett, hogy az 1905. országgyűlés azon intézkedése óta, a mely egy bizottságot küldött ki a kivándorlás tanulmányozására és SimonyiSemadam t. képviselőtársam törvényjavaslatának tárgyalására, ez a törvényhozás a kivándorlás kérdésében tulajdonképen nem tett semmit, daczára annak, hogy az országgyűlési tárgyalásokon, mint az egyéb közgazdasági kérdések tárgyalásánál számos helyről felhozták a kivándorlás bajait és sürgették a kormányt, hogy a kivándorlási törvény reformját mielőbb valósítsa meg. Legújabban a függetlenségi párt kezdett a kivándorlással foglalkozni és egy bizottságot küldött ki, melynek feladatává tette a kivándorlás kérdésének tanulmányozását. Alig kezdte meg e bizottság munkálkodását, a lapokban egy félhivatalos kommüniké jelent meg, mely szerint ezen bizottság tulajdonképen felesleges munkát végez, mert a kormány az 1903. évi