Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-182

182. országos ülés 1907 június 22-én, szombaton. 73 igérte annak mielőbbi beterjesztését és törvényerőre való emelkedését. Méltóztassék végignézni az országban, hogy micsoda állapotok vannak a parczellázás terén. Egyes vállalatok, egyes emberek egyik napról a másikra gazdagodnak meg és lesznek milliomosok e spekuláczió révén, és épen Éber Antal t. kéjjviselőtársamtól tudom, hogy két zsidó korcsmáros egy pár hét alatt 2 milliót szerzett parczellázás révén. Méltóztassék végigtekinteni az egész országon, hogy micsoda lelkiismeretesen kizsákmányolás folyik a kisgazdák és a kisemberek rovására a ma uralkodó parczellázási rendszer következtében. 100—150 perczentre dolgoznak ezek a spekulánsok és vállalatok és a helyett, hogy megmentenék az országnak azt a kisgazdát, még a kis vagyonkájától is megfosztják és oly áldozatokat követelnek tőle, a melyet el nem bir. Szolgálhatok egy konkrét esettel, A kerületemben hat község — erről is tud Éber Antal t. képviselőtársam — meg akarta venni az ujkéri Széchenyi-féle birtokot. Ennek a hat községnek a deputáczióját én vezettem a földmivelésügyi miniszter ur elé. A földmivelésügyi miniszter ur szives volt kilátásba helyezni azt az összeget kölcsönképen, jóval fölül azon az áron, a melyért a tulajdonos odaadta volna — mert minden garanczia megvolt arra, hogy ezek a kisgazdák ezt a földet jutányosán megszerezhessék. És mi történt? Az az illető birtokos, kinek ősei ott évszázadok óta birtokosok voltak, kiknek ezek a kisgazdák századokon át jobbágyai voltak ós a kiknek a vagyonát mint munkásemberek ezek gyarapították, a mikor arra került a sor, hogy azoknak az utódaik parczellázás utján megszerezhessék ezt a birtokot, eladta azt egy magánvállalatnak, a mely most már azzal a leglelkiismeretlenebb üzérkedést akarja véghez vinni. Ez csak egy konkrét eset az én kerületemből, de ez is hatalmas ok és magyarázat a mellett, hogy óriási mértékben induljon meg a kivándorlás ezen a vidéken is, mint a hogy már tényleg meg is indult A mint ebből látni méltóztatnak, itt nem az állam vezető férfiainak nemtörődömségéről vagy a kis ember iránti szeretetlenségről van szó. Ez már az egyes embereknek és a társadalomnak a nemtörődömsége és szeretetlensége. Egy hang (iáiról) : A hazafiság kérdése! Hencz Károly : Ez — a mint helyesen jegyzi meg egyik t. képviselőtársam — a hazafiság kérdése. És a mikor az országnak egy ilyen elvérzési proczesszusával állunk szemben és mikor a kivándorlási statisztika ilyen szomorú állapotokat tüntet föl, ugyanakkor méltóztassék szemügyre venni azt a másik okot is, hogy vannak más oldalról olyanok, a kik ezen szomorú közállapotainkat kihasználják, kiaknázzák és KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. XI. KÖTET. ezzel csak növelik és fokozzák az országból való kivándorlást. Hogy ez igy van, e tekintetben példa gyanánt a szocziálisták működését akarom fölemiiteni. A szocziálistáknak az a főczéljuk, t. képviselőház, hogy minél nagyobb méretűvé tegyék a kivándorlást. Mert minél nagyobb a munkahiány, annál nagyobb mértékben tudnak ők pressziót gyakorolni azokkal szemben, kiket a maguk érdekei ellenségeinek tekintenek. (Ugy van!) Csak a múlt hetekben olvastam a »Világszabadság« czimü lapban egy felszólítást, a mely egyenes izgatás a sztrájkra és közvetett felhívás a kivándorlásra s a melyre bátor vagyok t. belügyminiszter figyelmét is reá irányítani. De itt van kezemben a »Szocziálizmus« czimü folyóirat, a mely épen most jelent meg. Hogy ez mennyire igazolja az általam mondottakat, erre nézve néhány szemelvénynyel leszek bátor szolgálni. Az aratási sztrájkról értekezik benne Csizmadia Sándor és annak d hogy elég tárgyilagos hangon akar irni, minden egyes szava úgyszólván ingerlés és felhívás a kivándorlásra. Minden mondatából kitűnik az a törekvés, hogy bebizonyítsa, hogy a kivándorlás csak előnyökkel jár és hogy az igen kedves és hasznos dolog a szocziálistákra. A mikor utalt az 1897., az 1905. és 1906-ban lefolytatott sztrájkokra és arra, hogy azoknak micsoda eredménye volt, egyenes útmutatással szolgál egyúttal arra nézve, hogy mi lesz az idei sztrájknak is az eredménye. Néhány szemelvénynyel szolgálok. Azt mondja (olvassa): »A birtokosok már elkészülhettek a mozgalomra jó előre. Hiszen az előző években előfordult esetekből tanulhattak. Mégis készületlenül találta őket a tavalyi mozgalom, mint a hogy ugy fogja találni az idei ós a tavalyi mind. És pedig abból az egyszerű okból, hogy a birtokosoknak nincsenek elegendő eszközei az előkészülésre. Elsősorban hiányzik hozzá az emberanyag. Annyi munkás még van Magyarországon, a mennyi az aratáshoz szükséges, sőt annál valamivel több is van, de nincsen annyi, hogy a sztrájkot pótolhassák. Az idegen munkaerő épenséggel nem segítség, annyit nem lehet behozni, mint a mennyi innen egy esztendőben kivándorol (olvassa): »Ha még ebhez hozzávesszük, hogy az elvesztett munkaerő kvalitásra a legjobb, a másunnan hozott pedig a lehető leggyengébb, gyakran teljesen használhatatlan, akkor beláthatjuk, hogy lassan mégis elérkeznek az idők, a mikor már birtokosnak lenni se nagyon kényeim es.« Ez czélzás azokra az okokra, t. képviselőház, és arra az elkeseredett harczra, a melyet ezek az urak a cselédjavaslat ellen folytattak. A mig ezt a cselédjavaslatot le nem tárgyalták, addig a legelkeseredettebb hanggal és a legborzasztóbb piszkolódással támadták a birtokososztályt és ime, most elismerik, hogy bizony a 10