Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-182

72 Í82. országos ülés 1907 június 22-én, szombaton. Hirtenstein Lajos : Ez nálunk is megvan ! Országszerte így van! Hencz Károly: Panaszkodnak a kataszter rosszaságáról, (Ugy van!) és igaz, panaszkodnak ^nem csak az államra, hanem magánosokra is. És leszek bátor ezt példákkal illusztrálni. Példaképen Beö községet hozom fel, a mely Sopron megyéhez tartozik, hogy miből fakad ott az elkeseredés. Bizonyos nagyságú földdarabért pl. háromszor akkora földadót fizetnek ott, mint Guar községben ugyanolyan földdarabért, a melyet amattól csak egy barázda választ el. Az ottani nép szemében ez oly kétségbevonhatatlan jiélda, a mely méltán kelti föl elkeseredésüket, és ha ilyenért hozzám fordulnak, akkor én azt mondom nekik, hogy minden áron azon leszek, hogy e szembeötlő igazságtalanságot és visszaéléseket megszüntetni igyekezzünk. (Helyeslés.) Hogy a kataszter ily megállapításának mik az okai, hogy mik vezérelték az illetőket, ennek részletes tárgyalásába nem akarok bocsátkozni ; minden képviselőtársam tisztán tudja az indokokat. Hanem hogy maga a kisbirtokos, a ki annyira küzd az élettel, — a kerületemről beszélek, azért, mert azt minden izében ismerem és onnan vett példákkal tudom illusztrálni előadásomat — a mikor maga a kisbirtokos, pl. Nagyczenken látja, hogy első osztályúnak van minősítve az ő földje és ugyancsak mellette a grófnak a földje harmadik, vagy negyedik osztályúnak van minősítve, pedig azt csak egy barázda választja el az övétől, akkor méltóztassék indokoltnak venni az ilyen kisember elkeseredését. (Igazi Ugy van!) Ez az egyik oka az óriási mértékű kivándorlásnak, a mely kerületemnek e vidékén, sajnos, az ország nagy kárára szintén megkezdődött. Másik oka pedig a közigazgatási zaklatások. (Igaz! Ugy van!) A közigazgatásról, t. ház, annyit anketeztek már, hogy ankét ankétet ért, de ötven év óta azért ez irányban semmit sem csináltak. (Ugy van!) Az egyes törvényhatóságokban halomszámra vannak a szabályrendeletek, de a kisgazda, a kisbirtokos csak azt érzi ki belőlük, hogy ezek tisztán ő ellene alkottatnak. Most már méltóztassék tekintetbe venni e szabályrendeletek lelkiismeretlen végrehajtását, (Ugy van!) és méltóztassék tekintetbe venni a rengeteg számú kihágási esetet, melyek az életben előfordulnak és ennek következményeképen azt az óriási zaklatást, a melynek a kisgazda, a kisbirtokos, a kisiparos ki van téve és akkor méltóztatnak látni és megállapíthatni azt, hogy nem szükséges oda izgató. Ha tehát ebben az irányban nem keressük sürgősen a kivándorlás növekedésének okát és ha ebben az irányban sürgősen nem intézkedünk, akkor, ismétlem, nem szükségesek az izgatók, és a nemzet el fog vérezni, és a közelégületlenség épen velünk szemben mind magasabb és magasabb fokra fog emelkedni. (Igaz! Ugy van!) Tessék tekintetbe venni még azt is, hogy a kisgazda mindjobban eladósodik és ehhez hozzájárul még az is, hogy ha azok az emberek a szabályrendeletek tömkelegében eligazodni nem tudván, ügyvédhez fordulnak, a legnagyobb áldozatokkal fizetik meg még ráadásul e lépésüket. (Ugy van!) T. ház! Hasztalan igyekezünk törvényekkel és rendeletekkel megakadályozni a kivándorlást, azt törvényekkel és törvényes intézkedésekkel megakadályozni sohasem lehet. De a mikor én a kivándorlásról beszélek és ennek a koalicziónak közigazgaiási és közgazdasági politikáját vizsgálom, feltétlenül megnyugtat engem legalább bizonyos mértékben az a jóakarat, a melyet e bajokkal szemben a koalicziő és ez a kormány tanusit. A magam szempontjából azokat az indítványokat is, a melyek e napokban tétettek, erre a czélra irányulóknak ismerem és fogadom el, ámbár mi ily indítványokkal a bajokat orvosolni sohasem fogjuk, (Igaz!) a czélt ilyen indítványokkal elérni nem fogjuk, hanem mélyebben kell belenyúlni a bajok orvoslásába gyökeres alkotásokkal. (Zaj. Elnök csenget.) Hiszen a mióta koaliczió létezik, alig beszélt itt képviselő, a ki nem hivta volna fel a kormány figyelmét a kivándorlásra. Hiszen a költségvetések, a szocziális irányú törvényjavaslatok tárgyalásánál is úgyszólván minden egyes képviselő rámutatott ezekre az óriási bajokra, és minden képviselő tudott valami orvoslást, és a miniszterek, akkor a mikor válaszoltak, meg is jelöltek bizonyos irányú szocziális és közgazdasági reformokat. Ily reform volna pl. a kisbérletrendszer. (Igaz! Ugy van!) Hiszen kétségtelen és elvitathatatlan tény ma már, hogy ez egyik legegészségesebb megoldása volna a kérdésnek. Méltóztassék csak azt venni, hogy a kisgazdának, a kinek tiz-husz holdja van, nincs uj rezsije, ha még tiz-husz holdat bérbe kap, neki nem szükséges uj igavonó állat, nem szükséges uj felszerelés, uj ház, nem szükséges más helyiség és udvar. És ha e kérdést ily irányban tudnók megoldani, a kisgazda meg volna elégedve az ő sorsával. Mert méltóztassék nekem konczedálni, hogy a kisbérleti rendszernek ma elszórtan itt-ott előforduló esetei is csak a spekulácziónak következményei. Értem ezt ugy, hogy nagyvállalkozók nagy bérleteket vesznek 8—10 forintjával, ennek felét azután kiadják dujua árért és tulaj donképen az egész bért a kisgazda fizeti. A második kérdés a parczellázás kérdése. A képviselőházban többször hangoztatták a parczellázásnak a szükségességét. Biztosan tudom, hogy már évek óta kész a parczellázási törvényjavaslat a földmivelésügyi minisztériumban, és az igen t. földmivelésügyi miniszter ur meg is