Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-181

51 Ezt kell jól megfontolni, mielőtt ezen törvényjavaslat elfogadása által azt az erőszakot elkövetik. Uraim, a múlt utal bennünket életközösségünkre, a múlt utal bennünket az érdekközösségünkre, de a múlt századbeli keserű tapasztalat is már arra tanított meg bennünket, hogy nekünk együtt kell haladnunk. Hogy ha már a természetes fekvésnél fogva a politikai érdekek azonosságánál fogva utalva vagyunk egymásra, akkor azt mondhatom önöknek, hogy közöttünk a tartós jó viszony és barátság csak a jogegyenlőség alapján lehetséges, csakis teljes paritás alapján, a melyben szemben áll egy nemzet nemzettel, egy állam állammal, egy királyság királysággal! Minden fényükkel, a melylyel a paritást lerontani akarnák, csak gyöngitik szövetségesüknek a helyzetét s ezzel a saját helyzetüket is, mert két vagy háromféle harczot folytatni nem lehet, ezenkívül gondoljanak csak arra is, hogy mi vár önökre még a jövőben! Az önök lapjai azt írják, hogy valami missziójuk van a Balkánon. Hát azt képzelik önök, hogy a balkáni szláv népek rokonszenvvel tekintenek majd önökre, ha velünk szemben azt elkövetik? Ellenkezőleg — óvakodni fognak önöktől! A horvát delegáczió valamennyi tagja hangsúlyozza az önökkel való egyetértés szükségét, de egyben hangsúlyozzák, hogy sehogysem engedhetik meg a magyar nyelvnek bármilyen formában való törvénybe iktatását az ő területükön, kivált a vasutaknál, a hol ez a kérdés szoros kapcsolatban áll a kenyérkereset kérdésevei s a hol ezen intézménynek Horvátországban nemzetellenes hivatása van. Csak fontolják meg jól, mielőtt annak végrehajtásához hozzáfognak s szívleljék meg a mi felhívásunkat. S gondoljanak csak vissza, menynyire harczoltak önök a jogaikért és a nyelvükért! Gondoljanak csak arra, hogy épen a nyelv kérdése minden nemzetre nézve a legérzékenyebb kérdés. Ez a kérdés minálunk létkérdés : lenni vagy nem lenni. Ez a kérdés a mi politikai egyéniségünknek és politikai területi különállásunknak lényeges ismérvét képezi, mert ha az önök állami egységéről szóló elmélet szerint minden területi különbség eltöröltetik, akkor a mi horvát nemzetünknek a különállóságából mi sem marad, a mi által más nemzetektől megkülönböztethető lenne. Szterényi államtitkár ur beszédjében azt mondotta, hogy ugy látszik, mintha mi valamitől félnénk, mintha itt csak azért beszelnénk, hogy lefelé valami módon mentesítsük, biztosítsuk magunkat, mintha itt nem őszintén beszélnénk, s hogy oly politikát űzünk itt, a mely a mi nemzetünk érdekeinek nem felel meg. Én azt hiszem, hogy a horvát delegácziót jobban nem inzultálhatta s jobban nem gyanúsíthatta, mint annak a kimondásával, hogy mi itt mint komédiások beszélünk. Mi itt nemzetünk jogait védjük s ha ezért mindjárt a népszerűséget vagy akár az életünket is elveszítjük! Nem küzdünk mi itt a népszerűségért! A népszerűségünket koczkára tettük mi már a múlt évben, a mikor népünknek azt hirdettük, hogy a magyarokat támogatnunk kell a szabadságukért, a függetlenségükért vívott harezukban! Uraim, kellemesen emlékszem vissza arra, mikor a közelmúltban ezen t. ház elnökénél tisztelegni voltunk — s azt soha sem felejtem el — mikor ő nekünk akkor azt mondotta, hogy a magyarok sohasem fogják a horvátoknak elfelejteni azt a nagy erkölcsi támogatást, a melyben ők Magyarországot részesítették, a mikor szabadságáért Bécs ellen harczolt. Ugyanazt mondották a függetlenségi párt többi kéjDviselői is, mikor nekik harezukban a fiumei rezoluezió alakjában kezünket nyújtottuk. És eredményt is értünk el, most tehát önökön a sor, hogy mutassák meg, mennyire viselik szivükön a mi barátságunkat. Babics Lyuba: Der Mohr hat seine Pflicht gethan, der Mohr kann gehen. Popovics Dusán : Hiszen mi nem vagyunk mórok! Pinterovics Antal: A szolgálati pragmatika nem kerülhetett alkalmatlanabb időben a t. ház elé, mint került. Én nem szabadulhatok attól a gyanútól, hogy ez kelepczéül van bizonyos részről fölállítva, hogy a horvátok és a magyarok közötti egyetértés müve megzavartassék, és nagyon félek, hogy ez bn van csúsztatva, de sajnos, hogy önök ezt nem látják be, hanem azt a politikát akarják folytatni, mely Horvátországgal, hazánkkal szemben évtizedeken át hajtatott végre. Lorkovics Iván: Segítséget kérnek Bécsből, hogy bennünket a falhoz szoríthassanak. Pinterovics Antal: Ha elgondoljuk, hogy mi ezekéi a kérdésekkel most nem akartunk előhozakodni, hanem hogy legelőbb az alkotmánybiztosítékokat és reformokat hajtsuk végre, a mit önök a maguk számára is akartak megcsinálni, de ezen rossz szellem a vasúti pragmatika előtt, mely ugy önöknek, mint nekünk az alkotmány-reformok kiépülése körüli minden dolgot elrontott. T. ház! Ha az ember gondolataiban multunkba merül, tudjuk, hogy gyakran és nagyon gyakran fordultak elő nyelvi összeütközések, önök nyelvünket mindig támadták és szorították vissza, történtek különböző összeütközések, de mindezek az összeütközések elintézést nyertek az 1868-ik évi egyezményben, olyan világos módon, hogy még a legnagyobb szőrszálhasogató sem tudna belőle mást kihozni, mint a mit mi hozunk ki. Sőt, ón az egyezmény ezen 56-tól 59. §-ait az egész világ legnagyobb tekintélyének szine elé is merném bocsátani, s ha ez azt 7*