Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-181

49 nein is tartjuk vitásnak. Szerintünk ez a kérdés világosan és határozottan megoldást nyert már az 1868. törvényben az egyezményről. Mi nem kérünk regnikoláris deputácziót és veszélyes is volna most abba beleegyezni, mert attól lehetne tartani, hogy ez az eldöntés Isten tudja meddig halasztatnék. Az államtitkár ur azt állitja, hogy a 9., az 56. és az 57. §§. nem vonatkoznak a vasúti vállalatokra, mert ezek az államnak magánvállalatát képezik. Nem fogok erről még többet beszélni, mert már beszéltem, csak ismételve hangsúlyozom, hogyha konczedálnók is, hogy azok magánvállalatok, még akkor sem egyezhetünk bele azon feltétel alatt sem, hogy a magyar nyelv törvénybe iktattassák, mert semmiféle formában és sehogy sem egyezhetünk bele abba, hogy horvát területen a magyar nyelv törvénybe iktattassák, A fennálló törvények szerint még a magánvállalatokra nézve is kötelező Horvátország területén, hivatalos érintkezésben és nyilvános ügyködésben, a horvát nyelv, és a fennálló törvények ebben az irányban nem változtathatók meg a közös országgyűlésen hozott törvények által. Azután azt mondja Szterényi ur, hogy Horvátországban bizonyos esetekben a választási névjegyzék összeállítása alkalmával különböző hatóságok eldöntötték már ezt a hivatalnoki kérdést olyformán, hogy azokat magánhivatalnokoknak minősítették. Hamar válaszolt neki erre még tegnap a mi képviselőinknek egyike, s felmutatta a hétszemélyes táblának azt a határozatát, a mely a zágrábi állami vasutak igazgatóságának egy bizonyítványára, illetve határozatára lett alapítva s a melyet én mégegyszer fel fogok olvasni, hogy csak jobban jegyezzék meg. Ezt a határozatot kiadta a vasutak igazgatósága 1881. évi augusztus hó 26-án 4. eln. sz. alatt, s benne hivatalosan bizonyittatik: 1. hogy a magyar kir. államvasutak tisztviselői a felügyelőktől felfelé közvetlenül a m. kir. közlekedésügyi miniszter ur által neveztetnek ki. 2. Hogy a magyar kir. államvasutak tisztviselői a főfelügyelőktől lefelé a m. kir. állami kormány által kinevezett üzletvezetőségi tanács által neveztetnek ki és hogy ilyen tiszviselők részére a kinevezési okmányok a m. kir. közlekedésügyi miniszter ur nevében az üzletvezetőségi tanács elnöke által adatnak ki. 3. Hogy mindezek az 1. és 2. pont alatt emiitett tisztviselők mint ilyenek esküt tesznek. 4. Hogy a magyar kir. államvasutak tisztviselői felett a fegyelmi hatóságot általában az üzletvezetőségi tanács gyakorolja, az 1. alatt emiitett tisztviselőkkel szemben pedig utolsó sorban a közlekedésügyi m. kir. miniszter ur gyakorolja. Ehhez kápest a m. kir. államvasutak fönt KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XI. KÖTET. felsorolt tisztviselőinél az állami, vagy a mint azt a választási eljárás mondja, királyi tisztviselőknek összes lényeges ismérvei találkoznak. Ebből láthatják most, hogy mennyit ér az állam magánvállalatairól szóló teóriájuk. T. ház! Szterényi államtitkár urnak azon kijelentésére kell még reflektálnom, a mely szerint Horvátországban a honosok alkalmaztatásánál a legnagyobb előzékenységet fogják tanúsítani. Azt mondotta Szterényi államtitkár ur, mennyi befektetés történt Horvátországban. Én ezeket a számokat nem ellenőrizhetem, mert a fordítást nem kaptam meg korábban és így nem informálhattam magam, se nem szerezhettem meggyőződést arról, vájjon áll-e az a mit mondott, vagy nem áll. De Szterényi ur fejtegetéséből is láttuk már, hogy a befektetések nagy részét jelentékeny Összegeket Horvátország adta. Láttuk, hogy nem kizárólag Magyarország vett abban részt, hanem hogy ez közös ügy, a melyért közös jövedelmek is használtattak fel, tehát a mi jövedelmünk is. Eelhozom még csak azt, hogy Horvátországban a viczinális vonalak többsége kizárólag a mi vagyonúnkból lett épitve, hazai jövedelmünkből, a vármegyék, a városok stb. és a magánosok jövedelméből. És itt is, uraim, ezeknél a vasutaknál, a melyeket az államvasutak igazgatósága kezel, elveszik önök a honosoknak kenyérkeresetét és az alkalmaztatás lehetőségét. Ezzel a törvényjavaslattal egyszer és mindenkorra lehetetlenné akarják tenni a honosok alkalmaztatását a vasutakon, pedig az ő jjénzük is benne van ezekben a vasutakbau. Tessék ezt az államtitkár urnak megczáfolnia, ha ugyan teheti Szterényi államtitkár urnak még arra is akarok valamit felelni, a mit ő mondott, hogy t. i. Horvátországban a vasutasok nagy része beszél horvátul. Uraim, én megengedem, hogy vannak, a kik horvátul beszélnek. De az a kérdés, hogy honosok-e azok? Mi, a kik az egyezmány 46. §. álláspontján állunk, azt követeljük, hogy e törvény parancsa minden vasúti hivatalnál és valamennyi vasútnál pontosan végrehajtassák. Nekünk nem elég az, ha csupán egyes, vagy akár sok alkalmazott is beszél horvátul, ellenkezőleg, mi azt követeljük, hogy a honosok alkalmaztassanak, legyenek ők akár magyarok is, a kik t. i. nálunk Horvátországban születtek, tehát odavaló illetőséggel birnak s igy hozzánk tartozván, honosainknak tekintendők, mig a magyarok és mások Magyarországból valók, tehát nem a mi hazánk fiai. Nekik van jogukban hazájukban állást és alkalmaztatást keresni, nem pedig az idegeneknek, habár beszélnek is horvátul. Elvégre van Magyarországon elég sok szláv elem is s igy önök csupa ilyen szlávot küldhetnének hozzánk, csakhogy ez által is elvonják a kenyérkeresetet a mi embereinktől. Ezt a kérdést