Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-191

450 191. országos ülés 1907 Julius h-m, csütörtökön. kifejezést használt. Ez történhetik bírói utón vagy magánúton. (Zaj. Elnök csenget.) Birói utón történhetik oly módon, hogy nyomozást tartanak, de látszik a múltban, a Lengyel Zoltán-féle esetben, hogy tanukat hallgattak ki törvényszéki eljárásban és nagyon sokan voltak, a kik azt mondták, hogy a mentelmi jog megsértését képezi, hogy nem idézik meg őt oda, hogy előzetes tanúkihallgatást foganatosítsanak stb. Ha nem foganatosítanak nyomozást, akkor nem marad más hátra, minthogy a vádlónak magának kell utána járnia, tanukat kell bejelentenie, tanuktól esetleg közjegyzői okiratokat szedni, hogy igazolja, hogy az illető képviselő mondta ezt az inkriminált kifejezést. De hiszen a háznak joga van, ha nem látja a vád által igazolva azt, hogy a képviselő használt egy olyan kifejezést, az ilyen esetben zaldatást látni! Akkor azonban méltóztassék előlegesen intézkedni, hogy változtassék meg a bűnvádi perrendtartásnak ezen szakasza, és méltóztassék kimondani, hogy mikor képviselőkkel szemben jár el valaki és emel vádat, akkor előzetesen nyomoznia kell, ki kell hallgatnia a tanukat és be kell terjeszteni a tanuvallomási jegyzőkönyveket, (Felkiáltások : Ki is van mondva !) mert különben nincs rá eset, hogy megtörténhessék az, hogy igazolható legyen, hogy a vád tárgyává tett cselekvés és az illető országgyűlési képviselő ténykedése között okozati összefüggés van. Az én jogi érzékem nem veszi be, hogy ilyen intézkedés nélkül megtörténhessék az, hogy mi ab ovo elutasítsuk a megkereséseket. Ha politikai ügyről van szó, igenis hajlandó vagyok tág értelemben venni a politikai zaklatás esetét; de mikor magánvádra üldözendő ügyről, privát egyének ügyéről van szó, akkor nagyon szigorúan kell a dolgot mérlegelni, nehogy a mentelmi jog által privilégiumot adjunk az egyes képviselőknek. A gyakorlat mostanáig is az volt, hogy a ház nem nézte azt, igazolva van-e a vád, hanem nézte, ha valaki feljelentett egy képviselőt becsületsértésért és rágalmazásért, nézte, hogy a képviselőházhoz illetékes hatóság intézte-e a megkeresést, és kiadta a képviselőt, hadd végezzen a bíróság és döntsön a kérdésben. Ilyen körülmények közt privilégiumnak kellene minősitenem azt, ha ilyen törvényhozási intézkedés nélkül, a mikor a járásbirósági eljárás során nincs vizsgálatnak helye és nyomozás is csak elkerülhetetlenül kivételes esetekben történik, a ház a mentelmi jog felfüggesztését megtagadná csak azért, mert nem lett bebizonyítva, hogy az a képviselő azt a kifejezést használta vagy mondotta. Elleninditványom tehát, — a személytől és tárgytól eltekintek a jelen esetben, más esetben ugyanezen elvből kifolyólag jelentettem be ugyanilyen értelemben különvéleményt — hogy igenis, méltóztassék a mentelmi jogot a jelen esetben felfüggeszteni. (Helyeslés.) Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: T. ház ! Tökéletesen egyetértek Zboray Miklós t. képviselőtársammal abban a tekintetben, hogy a mentelmi jogot sohasem szabad ugy felfogni és ugy fejleszteni, hogy ez olybá vétessék, mint a képviselőknek egy külön privilégiuma, a mely úgyszólván elvonná a képviselőt attól, hogy a büntető eljárásban bevonassák, vagy hogy vele szemben bizonyos büntetendő cselekmények üldözhetőkké legyenek. Ez igaz. De másrészt a háznak sohasem szabad eltérnie attól a mentelmi jog lényegét képező felfogástól, hogy a képviselő csak akkor adható ki, az eljárás ellene csak akkor indítható meg, a ház munkaköréből csak akkor vonható ki, kötelességének teljesítésében csak akkor akadályozható meg, ha a feljelentés, a mely ellene tétetik, legalább is valószínűsítve van. (Helyeslés balfelől.) Ez nemcsak, hogy állandó gyakorlatát képezi a háznak évtizedek óta, hanem hivatkozom ebben a tekintetben egy 1884. évi igazságügyminiszteri rendeletre, a mely kapcsolatban a ház gyakorlatával kimondotta és utasította az országnak összes bíróságait, hogy a mikor ide megkeresést intéznek az illetékes hatóságok, akkor szereljék fel a megkeresést olyan adatokkal, a melyek a képviselőháznak lehetővé teszik azon döntő kérdésnek elbírálását, hogy vájjon zaklatás fenforog-e, igen vagy nem. (Helyeslés balfelől.) Ámde mikor mindezt így szemünk előtt tartjuk, nem zárkózhatunk el azon szempont elől, hogy tényleg nagy különbség a között, hogy vájjon büntetőtörvényszéki vagy járásbirósági eljárással állunk-e szemben. A büntetőtörvényszéki eljárás, a mint tudjuk, egyes szakokra van osztva, meg van osztva az eljárás, ott ismerünk nyomozatot, vádinditványi szakot, vádaláhelyezést és csak azután következik a főtárgyalás, ott a nyomozat is meg van engedve, sőt sok esetben a büntetőper szempontjából szükségesnek is mutatkozik, ott ismerjük a bűnvádi vizsgálatot, sőt ismerjük a kötelező büntető vizsgálatot is. Egyetértek Zboray Miklós t. képviselőtársammal abban a tekintetben, hogy ezzel szemben a járásbirósági eljárás úgyszólván egy sommás büntető eljárás, a melynél a feljelentés után nyomban kitűzik a tárgyalást és a tárgyaláson dől el a kérdés, ottan csoportosítják a bizonyítékokat, ott engednek tért a bizonyítás kifejlesztésének, és a szerint itél a bíró. Ez igaz. Már most ebből azonban az következnék, hogy, ugyebár, akkor ennélfogva a járásbirósági eljárásnál elegendő volna, hogy egy egyszerű feljelentés alapján minden képviselőt ki kellene adni. Es itt kell most már nagyon erősen latolgatni és mérlegelni, hogy találjuk meg mégis a törvényben azt a ránk nézve döntő szempontot, hogy ilyen hibába, bele ne essünk és hogy ilyen fontos szempontot, mint a milyen a képviselői mentelmi jog, ne engedjünk a ház hatalmából egyszerűen kisiklani és ne engedjünk teret az alaptalan zaklatásnak. Erre nézve a bűnvádi eljárás 528. §-a elég erősséget nyújt. Ugyanis, habár a járásbirósági eljárás tényleg sommás eljárás, mégis azt mondja az 528. §., hogy »a nyomozás a mellőzhetetlenül