Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-191

191. országos ülés 1907 Julius 4-én, csütörtökön. 445 a népességi szám, mint kulcs nem alkalmaztatott államkapcsolatokban. A hol alkalmaztatott, mint pl. Németországban, ott kezdettől fogva kifogást tettek ellene és hangsúlyozták ennek a kulcsnak igazságtalan voltát. De Németországban könynyebben történhetik egy ilyen kulcsnak alkalmazása, azon egyszerű okból, — nem is veszem a különbségeket, a melyek államkapcsolati tekintetben Ausztria és Magyarország között egyfelől, és Németország egyes államai között másfelől fennállanak — hanem veszem csak azt, hogy emitt egy igen csekély része az államkapcsolati költségnek fedezendő az úgynevezett anyakönyvi bevételekből, mig ellenben nálunk a közös háztartásnak igen jelentékeny része fedezendő kvótaszerűen, tehát ezáltal mindenesetre jobban érezteti magát az a súly, a mely egy helytelen kulcsból származik. (Halljuk ! Halljuk !) A hol tehát helyesen akarták megállapítani a kulcsot, ott mindenütt, ha tekintetbe vették a népességi számot, tekintetbe vettek még más körülményeket is, a melyekből az országnak gazdasági képességére következtetést lehet vonni. Csak két példát vagyok bátor röviden felhozni. Az egyik Svájcz példája. Svájczban 1848-ban történt megállapodás erre vonatkozólag, a hol azt mondották, hogy a népességi számon kivül a kereseti és vagyoni viszonyokat is tekintetbe kell venni. Ezen az alapon megállapították az úgynevezett pénzskálát, a melynek ott különben csak akadémikus jelentősége van, a mennyiben nem volt még eset arra, hogy Svájczban ezt a pénz-skálát ki kellett volna vetni. Másnemű közös jövedelmekből fedezik az államháztartási szükségleteket. De Svájczban is, jóllehet nem alkalmazzák ezt a skálát, nem is kerül arra sor, tekintetbe veszik azokat a momentumokat, a melyek gazdasági szempontból fontossággal birnak, a melyekből a teherviselési képességre csakugyan következtetést lehet vonni. És van egy még igen érdekes példa : Svéd- és Norvégországok példája, természetesen az elszakadás előtti időkből. Ott nem ilyen nagy államháztartásról, hanem csak háromféle közösen viselt kiadásról volt szó : a czivillistáról, a diplomácziának költségeiről és a konzuláris költségekről. Ezt a hármat viselte a két ország közösen. (Halljuk ! Halljuk !) Erre vonatkozólag megállapítottak ők is egy kulcsot, a mely a következő elemekből állt: a népesség, a tengeri hajózás és a külkereskedelem. Ezen három tétel segitségével állapították meg a kvótát, a mely szerint Svédország és Norvégia közösen viselték a költségeket. Ebből látjuk, hogy az a követelmény, mintha lehetséges volna két olyan államnak, mint a milyen egyfelől Ausztria, másfelől Magyarország, gazdasági erejét tisztán csak a népességi szám alapján megállapítani, olyan képtelenség, a mely nem is kér czáfolatot. A renuntiurnban a magyar bizottság ezt a követelést mint teljesen indokolatlant, igazolatlant, lehetetlent és elfogadhatlant, tehát elég erős kifejezésekkel még egyszer visszautasította azzal, hogy a mostani kvótát is végső határnak tekintjük, a melyet hasonlóképen csak azért fogadunk el, mert bizunk abban, hogy az egyezség létrejön. Ez a bizalom persze nagyon csekély mértékben van indokolva, (ügy van!) Azonban a kvóta és a teherviselési képesség megállapításánál egyéb körülményeket is tekintetbe kell venni, a melyeket rendesen figyelmen kivül hagynak. Tekintetbe kell venni mindenesetre azt, hogy Magyarország teherviselési képessége sokkal nagyobb mértékben van igénybe véve, mint Ausztriáé. Én csak egy adatot akarok felemlíteni (Halljuk!) — nem az egész népességet veszem, mert az tulaj donképen nem is helyes kulcs, hanem veszem a keresetképes népességet — a melyből azt látjuk, hogy általában véve az egyenes adók terhe Ausztriában egy emberre 8 forintot, Magyarországon 14 forintot tesz ki, tehát a teherviselési képesség Magyarországon sokkal nagyobb mértékben van igénybevéve. Vagy ha azt a terhet vesszük, a melyet az államadósság képvisel, akkor látjuk, hogy Magyarországon körülbelül háromszor akkora teher jut egy-egy fejre, a keresetképes néjjesség között, mint Ausztriában : Ausztriában 109 forint, Magyarországon 303 forint. Sőt, ha hozzászámítjuk az osztrák államadósság járulékát is, a mi indokolt, miután annak kamatjai is terhelnek minket, akkor a teher Magyarországon 406 forint, Ausztriában 258 forint. A mi pedig Magyarország közgazdasági életét illeti, én nem akarok itt részletes adatokba bocsátkozni, csak arra utalok, hogy akárhány igen fontos viszonylat létezik, a melyben Magyarország nem 42-4%-át, nem is 34'4%-át, hanem alig 15—20%-át teszi a két állam összefoglalásának. Vegyük pl. a külkereskedelmet, a melyet többé-kevésbbé az egész gazdasági élet sűrített kifejezésének lehet tekinteni, és akkor azt látjuk, hogy az osztrák-magyar vámterület külkereskedelmében Magyarországra az utolsó öt évben, 1901-től 1905-ig, 17-4% esik. Ugyanüyen arányt találunk más tekintetben is. Ha pl. az őstermelési ágakat ve;zszük, a melyekben Magyarország elég erős, az állattenyésztésnél is azt látjuk, hogy Ausztria erősebb. Ausztria erősebb az erdőművelés tekintetében is. Bányászat tekintetében Magyarország csak 21%-kal szerepel. A kereskedelmi tevékenységnél, ha az azzal foglalkozók számát veszszük, 17%-kal, a tengeri hajózásnál 15%-kal szerepel Magyarország. Hogyan volna tehát lehetséges, hogy Magyarország ilyen arányok mellett megfeleljen azoknak az igényeknek, a melyeket Ausztria vele szemben támaszt! (Élénk helyeslés.) T. ház ! Mikor én most 40 évnek nem egészen dicső történetét foglaltam össze, (ügy van !) azon impresszió alatt állok, hogy ezek a súrlódások csak akkor fognak megszűnni, ha megszűnik azoknak oka is, ha megszűnnek a közös intézmények. (Élénk helyeslés és taps.) Hozzá akarom azonban tenni, hogy lehetséges, hogy ezeknek megszűnése