Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-191

444 191. országos ülés 1907 Julius k-én, csütörtökön. kevesebb lett volna, tulajdonképen 28'6. Látjuk, hogy magyar részről mindig engedékenyek voltak a kvóta megállapitásánál. Az osztrák bizottság viszont követeli a preczipuum fentartása mellett a 34 százalékot, hajlandó azonban elmenni egészen 314-ig, ha Magyarország részéről biztosítást nyer, hogy a kvóta soha ennél kevesebb nem lesz, vagyis, hogy mindig ez fogja a kvóta minimumát képezni. A tárgyalások végeredménye az volt, hogy a két bizottság ismét nem tudott megegyezni és a két országgyűlés az addigi állapotnak, tehát a 31'4%-os kvótának fentartását kivánta. Tiz év múlva, 1897-ben, a kvóta megállapítása ismét nem sikerült a két bizottság részéről, a tárgyalások eredménytelenül végződtek, és talán nem felesleges felemlíteni azt, hogy akkor a bizottságnak a szigorú állásponthoz való ragaszkodásért br. Bánffy Dezső akkori miniszterelnök egyenesen köszönetet mond azzal, hogy a kormány feltétlenül helyesli a magyar bizottságnak az ország érdekei megvédését czélzó irányzatát. 1898-ban szintén nem jött létre megegyezés. Akkor már az osztrákok sokkal nagyobb kvótát, 38"597%-ot, a magyar bizottság pedig számítása alapján 3T4 helyett 31'997%-os kvótát ajánl. A tárgyalások természetesen eredményre nem vezettek. Már most 1899-ben jelentékeny fordulat áll be. A fordulat t. i. abban áll, hogy az osztrák bizottság fentartja régi álláspontját, újból 38%-os kvótát kívánja, a magyar bizottság azonban hajlandó bizonyos engedményeket tenni. Tudjuk, hogy akkor függőben volt az átutalási kérdés, az rendeztetett Magyarország érdekében, és ezen az alapon a bizottság a magasabb kvótát elfogadta. A közeledés hosszú tárgyalások után jött létre, — persze ugy, hogy csak mi közeledtünk az osztrákokhoz, mert ők meglehetős ridegen tartották fenn a maguk álláspontját. így lett megállapítva a mai 34.4%-os kvóta, melylyel szemben gróf Apponyi és Horánszky különvéleményt jelentettek be. Meg akarom jegyezni, hogy bizonyos ellenértéket az ország akkor mindenesetre kapott az átutalási rendszer következtében és a helyzet pénz ügyileg nem rosszabbodott. Csakhogy azt hiszem, hogy az ilyen kérdésnél tulaj donképen nem az a lényeges, hogy az állapot nem rosszabbodik-e, hanem az, hogy egy igazságtalanságot kellett volna kiküszöbölni a rekompenzáczió inkább megörökítése, mint megszüntetése az igazságtalanságnak. Az mindenesetre teljesen igazságtalan állapot, hogy a fogyasztási adó egy idegen államnak a kincstárába folyjon he, (Igaz! Gyalázat!) mert a fogyasztási adó tulaj donképen semmi egyéb, mint egy leplezett jövedelmi adó, a mely azt a jövedelmet terhek, a mely máskép meg nem ragadható és a mely a fogyasztásban nyilvánul meg. Ez pedig mindenesetre Magyarországot illeti. Az eredményre vonatkozólag meg akarom jegyezni, hogy még az is nagy fontossággal bírt, hogy ezen időtől kezdve viszonlagos állami bevételeink aránya csökkent, t. i. Magyarországra nézve a 34-4 helyett találunk 1901-ben 3373, 1902-ben 33'63, 19Ó3-ban 33"49, 1904-ben 33.25 és az utolsó számitások szerint körülbelül 32"29%-nak megfelelő bevételeket, a mi tehát annyit jelent, hogy az ország viszonylagos áUambevételei, azok különösen, a melyek 1887-ben számítási alapul meg lettek állapítva s a melyekről 1897-ben a magyar bizottság azt mondja, hogy ezen álláspontra kell helyezkedni, mert 1887-ben a bizottság ezt helyesnek találta, a másik államéhoz képest fokozatosan csökkentek. Az utolsó tárgyalásokra vonatkozólag röviden meg akarom jegyezni, hogy már az előbbi években történtek felszólalások a kvóta felemelése ellen. így gr. Zichy János is követeli, hogy uj alap jelöltessék meg a kvóta kiszámítására nézve. Megnyilatkozik maga a pénzügyi bizottság is, kifejezi, hogy a zárszámadások szerint az 1902. május 31-én kelt jelentése a kvóta-bizottságnak teljesen megfelel a viszonyoknak, t. i. a javasolt kvóta jelentékenyen meghaladja azt az arányt, a melyet Magyarország viselhet. A mi az utolsó tárgyalásokat illeti, ismeretes, hogy az osztrák parlamentnek késői összehívása következtében a tárgyalások nagyon rövid idő alatt bevégeztettek. Az osztrák bizottság még arra "sem mutatott hajlandóságot, hogy velünk szóbelileg tárgyaljon. Azt hiszem ez semmiesetre sem bizonyítja az ő álláspontjuknak erősségét, (ügy van ! Ugy van !) mert ha erősnek tartaná az álláspontját, akkor bátran bele menne egy szóbeli tárgyalásba. (Helyeslés.) Most csak arra vonatkozólag akarok még röviden megjegyzést tenni, hogy tulaj donképen hogy kellene, miképen lehetne egy igazságosabb, helyesebb kulcshoz eljutni, mert ez az alapkérdés. Azok a nehézségek és igazságtalanságok, a melyek itt csakugyan panasz tárgyát képezhetik, összefüggnek azzal, hogy nincsen egy megbízható, bizonyos tekintetben automatikusan működő kulcs. Emiitettem már, hogy itt nem lehet más tekintet irányadó, mint az ország teherviselési képessége. (Helyeslés.) Semmiféle más szempont nem érvényesülhet, mert egyáltalában mindenféle erkölcsi viszonylatban — igy van az a családban, a községben, az egyházban — az adózás máskép, mint a teherviselés alapján, meg nem állajritható. (Helyeslés.) Tehát államkapcsolatban sem lehet más mértéket, más czinozurát megállapítani. Ezt az osztrákok el is ismerték —• a mint volt szerencsém felolvasni — 1867-ben, most azonban más kulcsra hivatkoznak és követelik azt, hogy a népesség arányában állapittassék meg a kvóta, a mi Magyarországra nézve a kvótának 8 százalékkal, t. i. 42 százalékra való felemelését jelentené. Kétséget nem szenved, hogy két nemzet teherviselési képességének összehasonlítása nagyon nehéz feladat. Ez tulaj donképen megoldva nincsen. Gazdasági dinamométerek nem léteznek; talán az osztrákoknak van fentartva, hogy ők ezt feltalálják. Mi azt eddig nem találtuk fel, ennek következtében csak azon tapasztalatok után indulhatunk, a melyek a gyakorlati életben rendelkezésünkre állanak. Már most mit látunk ? Azt látjuk, hogy tulajdonképen sehol egészen mereven magában véve