Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-190

429 törvénynyel. Ezt a rendeletet ezért vissza akarták vonni és helyébe törvényt kőzni és azzal vezetni be azt, a mi a rendelettel törvényellenesen volt életbeléptetve. Én azt hiszem, hogy a kereskedelemügyi miniszternek ezen indítványa nem emelkedhetik törvényerőre, mert egy specziális közös törvény, a melyik a horvát-magyar közös ügyekre vonatkozik, nem változtathatja meg az általános alaptörvényt. Midőn a miniszter inditványozza, hogy az 1. §-ba beiktattassék az, hogy vasúti alkalmazott az lehet, a ki magyar állampolgár és a ki birja a magyar nyelvet, akkor ez sérti a Horvátország és Magyarország közt megkötött egyezménynek 1—9., 46., 56., 57., 58. és 70. §-ait. Tekintettel arra, hogy a kereskedelmi minisztérium ilyen indítványa sérti az egyezményt, azt tartom, hogy Horvátország sem köteles továbbra is magát az egyezményhez tartani, mert mi mint egyenjogú faktorok alkottuk meg 1868-ban ezt a törvényt. A kereskedelmi minisztérium ezen indítványa bizonyítja, mily jogosult volt a mi küzdelmünk, mily jogosultak voltak a mi indítványaink, leginkább pedig az én indítványom az 1. §-hoz, mert itt már nincs szó a vasúti hivatalnokok és alkalmazottak szolgálati rendtartásáról, sem pedig a vasúti hivatalnokok fizetésemeléséről, nincs szó arról, hogy segítség nyújtassák azoknak, kik ezt a segítséget megérdemlik, legkevésbbé pedig azoknak a szegény munkásoknak, kik a legnehezebb munkát végzik . . . Elnök: Kérem a szónok urat, maradjon a tárgynál. Grahovac Mirko: Itt nincs többé szó a törvényjavaslatról, hanem itt arról van szó, hogy Horvátországban a vasutakon azokat az embereket fogják alkalmazni, a kik birják a magyar nyelvet. Ezen követelményünk sérti az egyezményt és mihelyt megsértetik az az egyik részről, akkor Horvátország sincs kötelezve arra, hogy azt megtartsa. Én mint Horvátország képviselője óvást emelek a kereskedelemügyi minisztérium ilyen indítványa ellen, a melyik egyoldalúan meg akarja szüntetni Magyarország és Horvátország közti kétoldalú szerződést. (Nagy taps és helyeslés a jobbközépen.) Tuskán Gergely: T. ház! (Folytonos zaj. Elnök csenget.) T. ház! A zsarnok, midőn leigázza a nemzet szabadságát, midőn lábbal tapossa a jogot és a törvényt, midőn üldöz ártatlan embereket, akkor összeesküvéseket teremt, lázadásokat szít, felségsértőket talál ki és mindezt csak azért, hogy a világ előtt igazolja, a maga zsarnokságát. (Zaj. Ülnök csenget.) T. ház! Midőn mi mint Horvátország képviselői idejöttünk, azért jöttünk ide, hogy hasznára legyünk a mi nemzetünknek. Jöttünk ide abban a meggyőződésben, hogy önökkel egyetértésben fogunk munkálkodni a magyar és a horvát nemzet szabadsága érdekében. Idejöttünk daczára annak, hogy közülünk a legtöbbjét 20 éven keresztül üldözte és nyomorgatta az az ember, a kit önök küldtek Horvátországba ép ugy, a mint most küldték Rakodczay komiszáriust. (Felkiáltások balról: Bán! Jobbról Komesar! Fucsek!) Elnök (csenget. Felkiáltások jobb felöl: Rendre! Nagy zaj.): Méltóztassanak helyükre menni. Emődy József: Az mondta a bánra, hogy komiszárius. (Felkiáltások jobb felöl: Rendre!) Tuskán Gergely: Eljöttünk azért, mert voltunk, a mint most is vagyunk, ugy a magunk nemzetének, mint a magyar nemzet szabadságának hivei. Uraim! Midőn bekövetkezett a viszály önök közt és Bécs között, mi abban az időben engedtünk az önök felhívásának, mert láttuk, hogy önök azon szabadság mellett állanak, a melyet el akar venni önöktől Bécs. Midőn mi eljöttünk és önök mellett nyilatkoztunk, akkor azt kérdem, uraim, ki volt abban az időben ciZ. cl ki bennünket befolyásolt és kérdem én, melyek azok a törekvések, a melyeket mi akkor követtünk Horvátországban? Én azt hiszem, uraim, hogy mi ily rövid idő alatt nem változhattunk meg. Midőn mi önökhöz jöttünk, önök tudták azt, mily szándékkal, mily meggyőződéssel és mily szeretettel jövünk mi önökhöz és önök ugy fogadtak bennünket, hogy mi elvárhattuk, hogy önökkel együtt eredményesen dolgozhatunk a horvát és I a magyar nemzet szabadsága érdekében. És ime, ezen vélemény megváltozott és miért ? Azért, mert mi felkeltünk azon törvény, azon törvényjavaslat ellen, a mely, a mint azt e vita során többször hangsúlyoztuk, sért bennünket szivünk mélyéig, sérti a mi érzelmeinket és sérti egész nemzetünknek érzelmeit is. Uraim, azt várták-e önök a képviselőktől, a horvát nemzet valódi képviselőitől, hogy ők nem fogják nemzetüknek a jogait védeni ? Talán azt várták, hogy mi legszentebb képviselői kötelességeinket nem fogjuk teljesíteni? Ha ezt várták, uraim, akkor elhiszem, hogy bennünk tévedtek, akkor elhiszem, hogy mi nem vagyunk olyanok, mint a hogy önök akarták hogy legyünk. A miniszterelnök ur, mikor Rakovszky képviselő urnak az interpellácziójára válaszolt, azt jelentette ki, hogy Horvátországban vannak bizonyos törekvések és hogy ő ezeket a törekvéseket az ország határai közé fogja szorítani. Uraim, azt kérdem önöktől

: miféle törekvések ezek ? A miniszterelnök ur nem nevezte meg őket. De én fogok egynéhány körülményt felhozni, a melyről sejthetem, hogy a miniszterelnök ur mire gondolt. Itt e házban Polónyi ur (Mozgás. Elnök csenget.) kijelentette, hogy mi a szerb királyságból jövő valamely befolyás alatt állunk. Hát igy vagyunk uraim? Hát nem önök voltak,