Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-190

429 törvénynyel. Ezt a rendeletet ezért vissza akarták vonni és helyébe törvényt kőzni és azzal vezetni be azt, a mi a rendelettel törvényellenesen volt életbeléptetve. Én azt hiszem, hogy a kereskede­lemügyi miniszternek ezen indítványa nem emel­kedhetik törvényerőre, mert egy specziális közös törvény, a melyik a horvát-magyar közös ügyekre vonatkozik, nem változtathatja meg az általános alaptörvényt. Midőn a miniszter inditványozza, hogy az 1. §-ba beiktattassék az, hogy vasúti alkal­mazott az lehet, a ki magyar állampolgár és a ki birja a magyar nyelvet, akkor ez sérti a Horvát­ország és Magyarország közt megkötött egyez­ménynek 1—9., 46., 56., 57., 58. és 70. §-ait. Tekintettel arra, hogy a kereskedelmi minisztérium ilyen indítványa sérti az egyez­ményt, azt tartom, hogy Horvátország sem köteles továbbra is magát az egyezményhez tartani, mert mi mint egyenjogú faktorok al­kottuk meg 1868-ban ezt a törvényt. A keres­kedelmi minisztérium ezen indítványa bizo­nyítja, mily jogosult volt a mi küzdelmünk, mily jogosultak voltak a mi indítványaink, leg­inkább pedig az én indítványom az 1. §-hoz, mert itt már nincs szó a vasúti hivatalnokok és alkalmazottak szolgálati rendtartásáról, sem pedig a vasúti hivatalnokok fizetésemeléséről, nincs szó arról, hogy segítség nyújtassák azok­nak, kik ezt a segítséget megérdemlik, leg­kevésbbé pedig azoknak a szegény munkások­nak, kik a legnehezebb munkát végzik . . . Elnök: Kérem a szónok urat, maradjon a tárgynál. Grahovac Mirko: Itt nincs többé szó a törvényjavaslatról, hanem itt arról van szó, hogy Horvátországban a vasutakon azokat az embere­ket fogják alkalmazni, a kik birják a magyar nyelvet. Ezen követelményünk sérti az egyez­ményt és mihelyt megsértetik az az egyik rész­ről, akkor Horvátország sincs kötelezve arra, hogy azt megtartsa. Én mint Horvátország képviselője óvást emelek a kereskedelemügyi minisztérium ilyen indítványa ellen, a melyik egyoldalúan meg akarja szüntetni Magyarország és Horvátország közti kétoldalú szerződést. (Nagy taps és helyeslés a jobbközépen.) Tuskán Gergely: T. ház! (Folytonos zaj. Elnök csenget.) T. ház! A zsarnok, midőn le­igázza a nemzet szabadságát, midőn lábbal ta­possa a jogot és a törvényt, midőn üldöz ártat­lan embereket, akkor összeesküvéseket teremt, lázadásokat szít, felségsértőket talál ki és mind­ezt csak azért, hogy a világ előtt igazolja, a maga zsarnokságát. (Zaj. Ülnök csenget.) T. ház! Midőn mi mint Horvátország képviselői idejöttünk, azért jöttünk ide, hogy hasznára legyünk a mi nemzetünknek. Jöttünk ide abban a meggyőződésben, hogy önökkel egyetértésben fogunk munkálkodni a magyar és a horvát nem­zet szabadsága érdekében. Idejöttünk daczára annak, hogy közülünk a legtöbbjét 20 éven ke­resztül üldözte és nyomorgatta az az ember, a kit önök küldtek Horvátországba ép ugy, a mint most küldték Rakodczay komiszáriust. (Felkiáltások balról: Bán! Jobbról Komesar! Fucsek!) Elnök (csenget. Felkiáltások jobb felöl: Rendre! Nagy zaj.): Méltóztassanak helyükre menni. Emődy József: Az mondta a bánra, hogy komiszárius. (Felkiáltások jobb felöl: Rendre!) Tuskán Gergely: Eljöttünk azért, mert vol­tunk, a mint most is vagyunk, ugy a magunk nemzetének, mint a magyar nemzet szabadságának hivei. Uraim! Midőn bekövetkezett a viszály önök közt és Bécs között, mi abban az időben engedtünk az önök felhívásának, mert láttuk, hogy önök azon szabadság mellett állanak, a melyet el akar venni önöktől Bécs. Midőn mi eljöttünk és önök mellett nyi­latkoztunk, akkor azt kérdem, uraim, ki volt abban az időben ciZ. cl ki bennünket befolyá­solt és kérdem én, melyek azok a törekvések, a melyeket mi akkor követtünk Horvátország­ban? Én azt hiszem, uraim, hogy mi ily rövid idő alatt nem változhattunk meg. Midőn mi önökhöz jöttünk, önök tudták azt, mily szán­dékkal, mily meggyőződéssel és mily szeretettel jövünk mi önökhöz és önök ugy fogadtak ben­nünket, hogy mi elvárhattuk, hogy önökkel együtt eredményesen dolgozhatunk a horvát és I a magyar nemzet szabadsága érdekében. És ime, ezen vélemény megváltozott és miért ? Azért, mert mi felkeltünk azon törvény, azon tör­vényjavaslat ellen, a mely, a mint azt e vita során többször hangsúlyoztuk, sért bennün­ket szivünk mélyéig, sérti a mi érzelmeinket és sérti egész nemzetünknek érzelmeit is. Uraim, azt várták-e önök a képviselőktől, a horvát nem­zet valódi képviselőitől, hogy ők nem fogják nem­zetüknek a jogait védeni ? Talán azt várták, hogy mi legszentebb képviselői kötelességeinket nem fogjuk teljesíteni? Ha ezt várták, uraim, akkor elhiszem, hogy bennünk tévedtek, akkor elhiszem, hogy mi nem vagyunk olyanok, mint a hogy önök akarták hogy legyünk. A miniszterelnök ur, mikor Rakovszky kép­viselő urnak az interpellácziójára válaszolt, azt jelentette ki, hogy Horvátországban vannak bizonyos törekvések és hogy ő ezeket a törek­véseket az ország határai közé fogja szorítani. Uraim, azt kérdem önöktől : miféle törekvések ezek ? A miniszterelnök ur nem nevezte meg őket. De én fogok egynéhány körülményt felhozni, a melyről sejthetem, hogy a miniszterelnök ur mire gondolt. Itt e házban Polónyi ur (Mozgás. Elnök csenget.) kijelentette, hogy mi a szerb királyság­ból jövő valamely befolyás alatt állunk. Hát igy vagyunk uraim? Hát nem önök voltak,

Next

/
Thumbnails
Contents