Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.
Ülésnapok - 1906-190
430 uraim azok, a kik oda vendégségbe mentek, hát nem önök voltak azok, akik Belgrádba látogatóba mentek? Avagy önök a szerbeket ellenségeiknek nézik és hiszik ? Ha ezt gondolják, akkor jelentsék ki, s én remélem, hogy a miniszterelnök ur ezt jobban és közelebbről fogja megjelölni. Uraim, van még egy ok, van még egy más gyanú és ez az, a mi az önök sajtójában oda van vetve, t. i. hogy minket Olaszország befolyásol. (Derültség a jobbközépen.) Uraim! Vájjon az olaszok nem az önök barátai, vájjon ők nem az önök szövetségesei, az 1859. és 1866. évből? (Helyeslés és taps a jobbközépen.) Ha az olaszok az önök ellenfelei, akkor ezt jelentsék ki, akkor legalább tudni fogjuk, hogy erről miképen gondolkodnak. Én magam sem tudom, hogy és miként van, de azt mondhatom, hogy a miniszterelnök ur, Polónyi ur, Rakovszky ur és az önök újságjainak ezek a kijelentései semmivel sem beigazolt és indokolatlan, puszta inszinuácziók. (ügy van !) Ezekből az okokból bátor vagyok a következő interpellácziőt intézni (olvassa): Azon oknál fogva, hogy a miniszterelnök ur ő nagyméltósága a folyó évi június hó 28-án tartott ülésen Rakovszky István képviselő ur interpellácziójára kijelentette, miszerint a kormány a horvát törekvéseket az ország határai, Horvátország határai közé fogja szorítani, tekintettel arra, hogy ez válasz az interpelláló képviselő ur ama állítására, hogy Horvátországban oly törekvések léteznek, a melyek mögött Horvátország határain kivül álló befolyások rejtőznek, a miből világos, hogy a közös kormánynak tudomása van oly törekvések létezéséről Horvátországban, a melyek Horvátország határain túl terjednek, és miután mi horvátországi képviselők a miniszterelnök ur eme nyilatkozatát inszinuácziónak tekintjük, a mely semmivel sincs indokolva, még kevésbbó pedig bebizonyitva, ennek folytán tisztelettel kérdem: honnan tudja a nagyméltóságú miniszterelnök ur, hogy Horvátországban oly törekvések vannak, a melyeket ő az ország határai közé szándékozik szorítani, és ha ilyenek léteznek, melyek azok? (Miniszterelnök válasza után.) Tuskán Gergely: T. ház! Én nagyon sajnálom, hogy nem nyugodhatom bele ő nagyméltóságának a válaszába, nem nyugodhatom bele azért, mert a miniszterelnök nem felelt meg arra, a mit én kérdeztem. (Helyeslés a jobbközépen.) Penjics Bogdán : Az anyóka az országutat, az öreg meg az erdőt járja! Tuskán Gergely: En azt kérdeztem, melyek azok a külső behatás folytán támadt törekvések, és melyek azok a külső behatások, melyeknek valahonnan kívülről kellett Horvátországba jutniok, mert Boszniát és Herczegovinát, Dalmácziát, Isztriát és a Muraközt illetőleg ezek a törekvések ezelőtt is fennállottak, mert azok már korábban, mint idejöttünk, már fennállottak, már a fiumei rezoluczió létesülése előtt. Mi nagyon szeretnők ismerni a külső behatások folytán támadt azokat a törekvéseket, melyek most merültek fel, a mióta mi ebbe a képviselőházba jöttünk. Erre én, t. ház, választ nem kaptam, minélfogva az, a mit az urak mondtak, s különösen mit a miniszterelnök ur jelentett ki, puszta állítás és bebizonyitatlan inszinuáczió maradt! A mi a zágrábi Eucsek komiszáriust illeti, magától értetődik, hogy a bánnak alkotmányosnak és parlamentárisnak kell lennie . . . (Zaj.) s nem pedig ekképen oktrojálva és odaküldve. Ezért ő komiszárius és nem bán. (Elénk helyeslés és taps a jobbközépen.)
