Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-190

421 jogokat még nem szerezték meg. Ezeket a jogo­kat még ki kell vivniok. Meg vagyok győződve, hogy önöknek ismét lesz szükségük a mi segít­ségünkre. De, uraim, midőn eljön ennek az órája, akkor mi meg fogjuk kérdezhetni önöktől: vájjon igy kell megtartani a lovagiasan adott szót, mert a szerb nemzet, a melynek én fia vagyok, a legnagyobb bűnnek tartja megszegni az adott szót. Végezetül nem mondhatok mást, mint­hogy csatlakozom az én társaimhoz és a leg­ünnepélyesebhen tiltakozom ezen törvényjavaslat ellen és kijelentem, hogy sohasem fogjuk azt jogérvényesen elismerni, s hogy teljes erővel védekezni fogunk ellene. Az a nemzet, a melyik nem küzdene nyelvének szent jogáért, az aláirná saját halálos Ítéletét. Uraim, én ezen ünnepélyes történeti pilla­natban emlékezem Homeros szavaira: Eljön majd a nap és újra mondom, eljön majd a nap, de nem fog tönkremenni a nemzet, hanem tönkre fognak menni azok a hatalmaskodók, a kik az élő nemzetnek nem ismerik el a nyelvét. (Elénk helyeslés és taps a jobbközépen.) Novoszelo Mátyás: T. ház! Midőn tegnap szót emeltem, hogy módosítást terjeszszek be ezen szerencsétlen javaslat 1. §-ához, a követ­kező módosítást adtam be (olvassa): »Ezen törvény csak Magyarország területére terjed ki, nem pedig Horvát-Sziavon- és Dalmátország területére.« Tegnap ezt a módosítást tettem, ma pedig kétszeres indokom van arra, hogy azt előterjesz­szem, mert Kossuth miniszter ur az első sza­kaszhoz hozzáakasztotta az 5. §-t és ha már előbb volt indokom arra, hogy általános szem­pontból ne terjeszszük ki az első szakaszt Hor­vát-Szlavón- és Dalmátország területére, ugy ma kétszeres okom van ehhez. T. ház! Én megmaradok ezen állitásom mellett, a melyet tegnap kimondottam, de a melyet, fájdalom, végig ki nem fejthettem, mi­után a t. elnök ur megvonta tőlem a szót. Bá­torkodom ezen állításomat ma bebizonyítani és kimutatni, hogy az én módosításom teljesen he­lyes és alapos. Alapos mindenekelőtt általános szempontból. Ezen szakasz azt mondja, hogy ezen törvény kiterjed a magyar szent korona összes országainak területére. Ha ez igy ma­radna, akkor ezen törvény érvénye kiterjedne Horvátország, Sziavon- és Dalmátország terüle­tére is, mert mindezen országok Szent István koronájához számittatnak. De én, uraim, azt hiszem, hogy ezen szakasz szövegezése homá­lyos, vagy azt lehet mondani alaptalan, mert hibás alapon nyugszik. Feltételezi ugyanis, hogy valamennyi országban, melyek Szent István koro­nája alá tartoznak, egyformák a törvények, egy­forma a jog, hogy az összes országoknak ugyanaz az igazgatása, ugyanaz az alkotmánya, ugyanaz a nyelve. Ezen elv az, a mit én ferde alapnak neveztem. Ezen elv oka annak, hogy megal­kottatott az az 5. §. a melyik ma ehhez az 1. §-hoz._hozzácsatoltatott. Önök, uraim, tudhatják, hogy ezen elv fenn nem állhat, mert Szent István koronája alatt álló országok viszonyai egészen máskép tüntet­tettnek ki, mint a hogy a valóságban vannak, jelesül ezen országok, Magyarország és Horvát­ország nem alkotnak Szent István koronája alatt egy államot egy törvényhozással, egy alkotmány­nyal, egy nyelvvel és egy joggal, hanem ez két állam, a melyek mindegyikének meg van a maga alkotmánya, a maga törvényhozása. Elnök: Kérem a képviselő urat, tessék az alkotmányjogi fejtegetésektől a részleteknél tar­tózkodni. Novoszelo Mátyás: Én ezt csak azért emlí­tettem meg, hogy bebizonyítsam, hogy ezen szakasz általánosságban tekintve vagy véve, nem terjedhet ki Horvátországra. Miután Horvát­országnak meg van a maga külön területe, a maga külön alkotmánya, a maga külön joga. Ezért az a törvény, a mely talán érvényes Ma­gyarországra, nem lehet érvényes Horvát­országra, Ezt meg kellett említenem, mert ezen szakasz azt mondja, hogy ezen törvény ki fog terjedni Horvátországra és ennek alapjául vé­tetik a korona egysége. Én, t. ház, ezt egészen máskép fogom fel és azt hiszem, hogy a korona egysége nem lehet bizonyíték az állam egysé­gére. Ha Szent István koronája közös korona is, a melylyel megkoronáz tátik a magyar király és a horvát király, mégis más jelentősége van Magyarország tekintetéhen, mint Horvátország tekintetében. Elnök: Másodszor vagyok kénytelen figyel­meztetni a képviselő urat, hogy maradjon a tárgynál; ha harmadszor is figyelmeztetnem kellene, meg fogom tőle vonni a szót. Novoszelo Mátyás: T. ház! En ezt a sza­kaszt mindenekelőtt általános szempontból akar­tam magyarázni és bebizonyitani, hogy az nem terjedhet ki Horvátország területére, de ha nem szabad ezt világosan kifejtenem, át fogok térni arra a különös indokra, a mely miatt ezen szakasz nem terjedhet ki Horvátország területére, ez pedig a mai esemény, mely sze­rint az 5. §. az 1. §-hoz csatoltatott. Uraim! Ha ezt a szakaszt ebből a szem­pontból tekintjük, akkor azt veszszük észre, hogy ezzel Horvátország területén törvénybe akarják iktatni a vasutakon a magyar nyelvet. T. ház! Midőn én kezdetben kezembe vettem ezt a javaslatot és olvastam, mily külön­féle rendelkezéseket tartalmaz a büntető bíró­ságokról és büntető szabályokról, hogy a vasúti hivatalnokok hogy fognak büntetőjogilag felelni, gondoltam, hogy erre nem volt szükség semmi­féle állami törvényre, hogy ezt meg lehetett volna csinálni rendeleti utón is, lia már ezeket a kérdéseket érinteni akarták. És ma Kossuth

Next

/
Thumbnails
Contents