Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-190

421 jogokat még nem szerezték meg. Ezeket a jogokat még ki kell vivniok. Meg vagyok győződve, hogy önöknek ismét lesz szükségük a mi segítségünkre. De, uraim, midőn eljön ennek az órája, akkor mi meg fogjuk kérdezhetni önöktől: vájjon igy kell megtartani a lovagiasan adott szót, mert a szerb nemzet, a melynek én fia vagyok, a legnagyobb bűnnek tartja megszegni az adott szót. Végezetül nem mondhatok mást, minthogy csatlakozom az én társaimhoz és a legünnepélyesebhen tiltakozom ezen törvényjavaslat ellen és kijelentem, hogy sohasem fogjuk azt jogérvényesen elismerni, s hogy teljes erővel védekezni fogunk ellene. Az a nemzet, a melyik nem küzdene nyelvének szent jogáért, az aláirná saját halálos Ítéletét. Uraim, én ezen ünnepélyes történeti pillanatban emlékezem Homeros szavaira: Eljön majd a nap és újra mondom, eljön majd a nap, de nem fog tönkremenni a nemzet, hanem tönkre fognak menni azok a hatalmaskodók, a kik az élő nemzetnek nem ismerik el a nyelvét. (Elénk helyeslés és taps a jobbközépen.) Novoszelo Mátyás: T. ház! Midőn tegnap szót emeltem, hogy módosítást terjeszszek be ezen szerencsétlen javaslat 1. §-ához, a következő módosítást adtam be (olvassa): »Ezen törvény csak Magyarország területére terjed ki, nem pedig Horvát-Sziavon- és Dalmátország területére.« Tegnap ezt a módosítást tettem, ma pedig kétszeres indokom van arra, hogy azt előterjeszszem, mert Kossuth miniszter ur az első szakaszhoz hozzáakasztotta az 5. §-t és ha már előbb volt indokom arra, hogy általános szempontból ne terjeszszük ki az első szakaszt Horvát-Szlavón- és Dalmátország területére, ugy ma kétszeres okom van ehhez. T. ház! Én megmaradok ezen állitásom mellett, a melyet tegnap kimondottam, de a melyet, fájdalom, végig ki nem fejthettem, miután a t. elnök ur megvonta tőlem a szót. Bátorkodom ezen állításomat ma bebizonyítani és kimutatni, hogy az én módosításom teljesen helyes és alapos. Alapos mindenekelőtt általános szempontból. Ezen szakasz azt mondja, hogy ezen törvény kiterjed a magyar szent korona összes országainak területére. Ha ez igy maradna, akkor ezen törvény érvénye kiterjedne Horvátország, Sziavon- és Dalmátország területére is, mert mindezen országok Szent István koronájához számittatnak. De én, uraim, azt hiszem, hogy ezen szakasz szövegezése homályos, vagy azt lehet mondani alaptalan, mert hibás alapon nyugszik. Feltételezi ugyanis, hogy valamennyi országban, melyek Szent István koronája alá tartoznak, egyformák a törvények, egyforma a jog, hogy az összes országoknak ugyanaz az igazgatása, ugyanaz az alkotmánya, ugyanaz a nyelve. Ezen elv az, a mit én ferde alapnak neveztem. Ezen elv oka annak, hogy megalkottatott az az 5. §. a melyik ma ehhez az 1. §-hoz._hozzácsatoltatott. Önök, uraim, tudhatják, hogy ezen elv fenn nem állhat, mert Szent István koronája alatt álló országok viszonyai egészen máskép tüntettettnek ki, mint a hogy a valóságban vannak, jelesül ezen országok, Magyarország és Horvátország nem alkotnak Szent István koronája alatt egy államot egy törvényhozással, egy alkotmánynyal, egy nyelvvel és egy joggal, hanem ez két állam, a melyek mindegyikének meg van a maga alkotmánya, a maga törvényhozása. Elnök: Kérem a képviselő urat, tessék az alkotmányjogi fejtegetésektől a részleteknél tartózkodni. Novoszelo Mátyás: Én ezt csak azért említettem meg, hogy bebizonyítsam, hogy ezen szakasz általánosságban tekintve vagy véve, nem terjedhet ki Horvátországra. Miután Horvátországnak meg van a maga külön területe, a maga külön alkotmánya, a maga külön joga. Ezért az a törvény, a mely talán érvényes Magyarországra, nem lehet érvényes Horvátországra, Ezt meg kellett említenem, mert ezen szakasz azt mondja, hogy ezen törvény ki fog terjedni Horvátországra és ennek alapjául vétetik a korona egysége. Én, t. ház, ezt egészen máskép fogom fel és azt hiszem, hogy a korona egysége nem lehet bizonyíték az állam egységére. Ha Szent István koronája közös korona is, a melylyel megkoronáz tátik a magyar király és a horvát király, mégis más jelentősége van Magyarország tekintetéhen, mint Horvátország tekintetében. Elnök: Másodszor vagyok kénytelen figyelmeztetni a képviselő urat, hogy maradjon a tárgynál; ha harmadszor is figyelmeztetnem kellene, meg fogom tőle vonni a szót. Novoszelo Mátyás: T. ház! En ezt a szakaszt mindenekelőtt általános szempontból akartam magyarázni és bebizonyitani, hogy az nem terjedhet ki Horvátország területére, de ha nem szabad ezt világosan kifejtenem, át fogok térni arra a különös indokra, a mely miatt ezen szakasz nem terjedhet ki Horvátország területére, ez pedig a mai esemény, mely szerint az 5. §. az 1. §-hoz csatoltatott. Uraim! Ha ezt a szakaszt ebből a szempontból tekintjük, akkor azt veszszük észre, hogy ezzel Horvátország területén törvénybe akarják iktatni a vasutakon a magyar nyelvet. T. ház! Midőn én kezdetben kezembe vettem ezt a javaslatot és olvastam, mily különféle rendelkezéseket tartalmaz a büntető bíróságokról és büntető szabályokról, hogy a vasúti hivatalnokok hogy fognak büntetőjogilag felelni, gondoltam, hogy erre nem volt szükség semmiféle állami törvényre, hogy ezt meg lehetett volna csinálni rendeleti utón is, lia már ezeket a kérdéseket érinteni akarták. És ma Kossuth